Magazin

Karlovy Vary 2016: Ezredfordulós hippi – Captain Fantastic

Matt Ross második egészestés rendezése, a Captain Fantastic nem véletlenül nyerte el a közönség tetszését Karlovy Varyban – a fesztivál egyik legszerethetőbb filmje ugyanis remek hangulatú filozofálás a társadalom és a család működéséről.

Az elsősorban színészként ismert Matt Ross két rövidfilm és egy nem túl nagy visszhangot kiváltó nagyjátékfilm után igen nagy meglepetést okozott legújabb alkotásával, ami ahol csak megjelenik, tarol. Cannes-ban elnyerte az Un Certain Regard rendezői díját, de többek között Palm Springsből, Seattle-ből és Karlovy Varyból is díjjal távozott.

A történet szerint Ben (Viggo Mortensen) egyedül, a világtól elvonulva neveli hat gyermekét. Egyszerre edzve testüket és szellemüket, szigorú napirend szerint, önállóságra, túlélésre okítja őket. Amikor egy ideje kezelés alatt álló felesége öngyilkosságot követ el, a kompánia felkerekedik, hogy szembeszálljon a nő szüleivel, akik fittyet hányva a nő kérésére, el akarják őt temetni. Ben találkozása apósával (Frank Langella) megkérdőjelez mindent, amit korábban családjáról gondolt.

A forgatókönyvíráskor saját gyermeknevelési tapasztalataiból merítő direktor számos kérdést felvet. Vizsgálja a család szerepét, az oktatási rendszer működését, mérlegre teszi a civilizáció fogalmát, és igen határozott véleményt fogalmaz meg mindezekkel kapcsolatban. Szerencsére a film szerethetőségét nem elsősorban az befolyásolja, hogy egyetértünk-e vele vagy sem – szereplői olyannyira szimpatikusak, hogy még akkor is képesek vagyunk értük odalenni, amikor mi magunk másképp cselekednénk a helyükben. Ross főhőséből egyfajta ezredfordulós hippit csinált, aki egyszerre tekint a jövőbe és ragadt a múltba – de képes a fejlődésre és ezzel komoly példát is állít a néző elé. Bár Mortensen – aki tényleg páratlanul nagyot alakít – egyedül is elvinné a hátán a filmet, még sincs szó one man show-ról: mind a gyerekszínészek, mind a felnőtt játszótársak remek partnereinek bizonyulnak.

A Captain Fantastic gondolatébresztő alkotás, mégsem elsősorban az intellektusra, hanem sokkal inkább a szívre hat. Ritkaságszámba megy, ahogy Ross csodálatos érzékkel megérinti a nézőt: nem manipulál, nem érzeleg, s bár a film végén szinte a giccs határán egyensúlyoz, mégis képes pályán belül maradni és minden kísértés ellenére nem nyálba fojtani művét. A magával ragadó hangulat megteremtésében Alex Somers zeneszerző volt segítségére – az egész soundtrack imádnivaló, a kifejezetten rockosra hangszerelt keserédes kompozíció esős nyári délutánokra, végnélküli autózásokra és kiégett ipartelepeken való kóborlásokhoz egyaránt tökéletes.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.