Magazin

Kelet-európai pokol – Idióták és angyalok

idiots and angelsBill Plympton nem egyszerűen öntörvényű vagy vagány, hanem igazi fenegyerek. Legújabb filmje tökéletesen szalonképtelen, a jó – vagy bármilyen – ízlésnek még a nyomait is nélkülözi. Szürke, lehangoló, agresszív, gonosz, hitetlen, cinikus, abszurd és idegesítő. Félreértés ne essék, ez mind dicséret volt.

A film főhőse egy akkora durva, önző bunkó, amekkorát egészséges rendező ki sem bír találni. Egyetlen életcéljának az tűnik, hogy az adott pillanatban jól érezze magát, és ha ehhez fel kell gyújtani egy autót, meg kell alázni egy nőt, vagy el kell rabolni egy öregasszony táskáját, hát nosza. Ez a férfi azonban egy reggel arra lesz figyelmes, hogy szárnyai kezdenek nőni. Főszereplőnkben elkezdődik tehát a láncfűrészig fajuló küzdelem a végtelen önzőség és az angyali jóság között, s maga a küzdelem alanya teljes erejével az előbbi mellett áll.

Nem szégyen, ha beismerem, hogy az Idióták és angyalok megfeküdte a gyomromat. Inkább az lenne a szégyen, ha nem feküdte volna meg, akkor sürgős jelenésem lenne egy pszichiáternél. Ha létezik film, amelyben a szereplők egy csepp jóságot sem mutatnak – egyetlen tettükkel sem, egyikük sem, egyszer sem –, hát ez az. Maga a „jó” puszta fogalma is kívülről, csoda révén, a nem kívánt szárnyakkal kerül be a történetbe. Emészthetetlenül kiábrándult alkotásnak látszik a film, a megcsomózott kötél és elrúgott szék mozis megfelelőjének.

Ugyan miért készíthette el Bill Plympton? Remélhetőleg nem a világ hű tükrének szánta, hanem inkább vidámparki görbe tükörnek, aránytalanul felnagyító, torzító tükörnek. Az ember belenéz, és afféle szörnyszülöttet lát, aki csak halványan emlékeztet saját magára. A vidámparki tükörnél persze a humorérzék a kulcs: akinek van, az felnevet, akinek nincs, az elszalad. A Plympton-filmeket csakis a humorérzék teszi elviselhetővé, de szó mi szó, az Idióták és angyalok kissé már a sötét humor határait is feszegeti. Nincs benne olyan térdcsapkodtatás, mint a tavalyi Hair High-ban, idén a nézők inkább magukban derültek vagy szörnyülködtek.

Mindemellett persze a film zseniális. Ennek az amerikai fenegyereknek sose kellett a szomszédba mennie alkotó fantáziáért, sajátos rajzstílusért, filmenként száz olyan kis ötletért, ami megdöbbenti a nézőt. A maga szörnyű világával együtt az Idióták és angyalok nagyon is remek mű.

Plympton egyébként azt mondta, hogy egy nagyon kelet-európai filmet akart készíteni. Először a legszívesebben kikérném magamnak, hogy a pokolt le-keleteurópázza, de aztán kénytelen vagyok meggondolni, hogy egy nemrégi felmérés szerint a magyarok nagy többsége egyetért azzal a kijelentéssel, miszerint „a legtöbb ember aljas és csak magára gondol”. Tehát mégiscsak kelet-európai ez a film. És ha így van, akkor Plympton csak úgy kell nekünk, mint a tűzre az olaj, úgyhogy könyörgök, könyörgök, magyar ember nézzen inkább Miyazakit!

Idióták és angyalok (Idiots and Angels)
amerikai animációs film, 78 perc, 2008

Rendező: Bill Plympton
Író: Bill Plympton
Producer: Biljana Labovic, Bill Plympton, Steve Tenhonen
Zene: Corey A. Jackson

IMDb: 7,5
http://www.idiotsandangels.com/

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com