Magazin

Kemény – 127 óra

127_ora_a_kanyon_fogsagabanHat nap a kanyon fogságában, falhoz préselt karral. Szomjúság, hideg, éhség, és semmi remény a szabadulásra. Aron Ralston története a vége miatt vált világhírűvé – le kellett vágnia a karját –, a könyv azonban nem erről szól, hanem a kitartásról, ami az írót odáig éltette.

A 127 óra – A kanyon fogságában Aron Ralston önéletrajza. „Megrendítően igaz történet”, írja a fülszöveg, és valóban: a hegymászó világhírre tett szert miatta, a könyv alapján készült film Danny Boyle rendezésében és James Franco főszereplésével pedig hat Oscar-jelölést kapott (továbbá három Golden Globe-jelölést és hét BAFTA-jelölést; mindezek közül egyet sem váltott valóra). De muszáj-e a történetnek szólnia valamiről? Ha igen, akkor a legdrámaibb elem (ami eladja), az önamputáció csak egy mozzanat lehet a sztoriban: ha az egésznek téma kell, az logikusan a kitartás. A 127 óra ebben jeleskedik.

Az ember narratív lény, és különösen a saját életét mindenki történetnek látja. (Ami persze merő illúzió.) Aron Ralstonnak azonban sikerült elkerülnie az ebben rejlő csapdát, és olyan nyers, szikár és kemény művet írt, ami nem idealizál és nem fűz sztorivá semmit, amit nem szabad.

A könyv két szálon halad: az egyik a baleset, a fogság és a szabadulás, a másik pedig klasszikus önéletrajz. Utóbbival Aronnak könnyű dolga van. Alig huszonhét évet élt a könyv jelenéig; néha érződik is a vastag könyvben, hogy túl hosszúra nyújtott egy-egy epizódot egyébként igen kalandos életéből. A kanyon hat napja lehetett a nehezebb, és az író ezt a részt igen fegyelmezetten oldotta meg.

Bizonyára megkísértette az áldozat-lét és a szentimentalizmus, ezek azonban súlyos buktatók lettek volna. Bár Aron nem tekinti magát adrenalinfüggőnek – mint írja, a saját maga fölötti uralom a kulcsa a teljesítményeinek, nem a kirobbanó energia –, a könyv alapján mégis nehéz őt józan embernek látni. Már híres balesete előtt is annyiszor került életveszélybe (jobbára önhibájából), hogy az esélyek alapján meg se kellett volna élnie a huszonhetedik évét. Medve, fuldoklás, zuhanás, lavina, fagy, rossz döntések, kivagyiság és vakmerőség kísérték a pályáját.

Jelenet a könyv alapján készült filmből.

A könyv tehát nem egy ártatlan áldozat története, hanem olyasvalakié, aki azelőtt is kihívta maga ellen a sorsot és most is könnyen elkerülhette volna a balesetét. (Tanult az eseteiből, de sosem eleget; azt például csak elméletben jegyezte meg, hogy mindig meg kell hagyni az útvonalat és a várható visszaérkezést egy megbízható személynél.) Így aztán Aron nem sokat moralizálhat, nincs tere a felelősség és a szerencse fölötti elmélkedéseknek: a 127 óra nem keres tanulságokat és nem von le következtetéseket, csak bemutatja a túlélést magát.

Az író őszintének tűnik magával szemben. A hat nap leírása hihető. Száraz szöveg, de a helyzet extremitása miatt egy érzelmesebb történetmondás se lenne átélhetőbb az átlagember számára, a szárazság tehát nem számít: minden benne van, ami a hat nap átgondolásához kell, le a józanul még éppen felfogható belső lelkiállapotig – és csak egyetlen ponton, talán a kiszáradás miatt, talán nem, a misztikumig. Ahogyan romlik a szerző tudatállapota, egyre kevesebb teret szentel a külső körülményeknek és egyre többet önmagának, de a végső felvillanás, az ötlet, ami végül kiszabadítja, a legkevésbé sem holmi mély önvizsgálat eredménye, hanem materiális és józan pillanat. És kemény döntés.

A 127 óra egyszerre olvasható extrémsport-naplóként, túlélési kézikönyvként és lelki krónikaként, és mindegyiknek egyformán higgadt és tényszerű: az a fegyelem, ami Aron Ralstont kalandsportjaiban és a túlélésben segítette, az írásban is hasznára vált. Az író a mai napig folytatja sportos életét, ám az eltelt években világszerte keresett motivációs előadóvá is vált. A könyv után még meg is hallgatnék tőle egy beszédet.

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya