Magazin

Kiakadt a body count – Aachi és Ssipak

aachi_ssipak_3Agyeldobós, térdcsapkodós, vinnyogós-röhögős. Mi lehet poénabb annál, mint vicsori kis kék izéket irtani ezer darab per perc sebességgel, egy Mátrixon szocializálódott nindzsa balettmester mozgáskultúrájával és a teljes Wehrmacht tűzerejével? Tessék elhinni: semmi.

Így szól az Anilogue újságja: „Az Aachi és Ssipak cselekményét a címoldalon nem, csak a hetedik lapon merjük leírni.” Nos, követnem kell a példájukat – mármint a cselekmény hanyagolásával, mert hét oldalt nem tervezek írni –; a sztori kissé túlságosan is illetlen ahhoz, hogy monitorra kerüljön. Meg aztán a történet egyébként is csak apropó: a lényeg a kis-kék-izé-irtás.

Adott egy termék (az illetlenség fő tárgya), melyre mindjárt három frakció is éhezik: egyrészt egy elnyomó állam elit, vaspáncélos, rebisz-jellegű hadserege, másrészt iszonyat mennyiségű pici, kék, hordákban támadó géppisztolyos gerillamanó, harmadrészt pedig Aachi és Ssipak, két abszolút lúzer, aki csak teng-leng a világban cél, de leginkább értelem nélkül. A termék előállítója természetesen egy hölgy, akinek fő jellemvonása, hogy ötpercenként meg kell menteni. Játszik még egy cyborg, egy őrült tudós, egy mániákus diktátorlány, egy pornófilm-rendező, valamint a hölgy megmentésekor (tehát ötpercenként) menetrendszerűen elkövetkező helyiérdekű apokalipszis.

A koreai Jo Beom-jin elsőfilmes létére igen merész dologba fogott. Volt bátorsága paródiát készíteni, ami már önmagában nem épp elsőfilmes műfaj, és tette ezt kissé gusztustalanul, igen fantázidúsan és módfelett antiszociális humorérzékkel. Azt ugyan nem tudom, hogy az elborultabb számítógépes játékokhoz (például a zseniális Painkillerhez) méltó mészárlás arrafelé, ahol a nap kel, mennyire elfogadott társadalmilag, de van rá egy húszasom, hogy az anyák ott se engedik be porontyaikat erre a filmre.

aachi_ssipak_1

Létezik egy filmes kifejezés, melyet a véres akciófilmekhez szokás használni: a body count, azaz testszám a filmben erőszakos módon jobblétre szenderült személyek számát méri. Nem tudom, van-e hivatalos rekorder, de az Aachi és Ssipak (holt)biztosan toplistás kell legyen. Ha én egymillió vicsori kis kék izé lennék, akkor se vállalnék szerepet ebben a filmben, mert kiakadna rajtam a body count.

Tömör gyönyör az Aachi és Ssipak mind a kilencven perce. Grafika: ötös és ütős, feketeöves 3D-mágia, zene: korrekt, filmes idézetek tonnaszám, a sztori ugyan nem valami elsőrangú, de az isteni kis-kék-izé-irtás pörög helyette is. Ilyet érezhetnek a vogonok, amikor elpusztítanak valami apatikusabb világot. Tizennyolc év alattiaknak csak annyira ajánlott, mint kishúgaiknak a Fűrész-sorozat, de afölött a hét (bármelyik hét) csúcspontja az Aachi és Ssipak.

Kivéve, ha kis kék izé vagy. Akkor ez nem a te filmed.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com