Hogy a nagyjátékfilmek terén nagyon tudnak valamit ott Dél-Koreában már megbizonyosodhattunk. Most pedig örömmel jelenthetjük, hogy minden hosszú mellé, jöhet egy rövid is. A bemutatott öt kisfilm mindegyike hétköznapi témákat dolgoz fel, nem hétköznapi módon. Ötletes megoldások és jó színészi játék jellemzi az alapvetően társadalmi kérdéseket boncolgató filmeket. Családi drámák, és utcai bűnözési történetek váltakoznak, miközben minden, egyébként jól eltalált “körítés” közül kiemelkedik maga az ember.
Vendég
Yoon Ga Eun filmje egy csalódott és elkeseredett fiatal lány története, aki felkeresi édesapja új feleségét, de arra nem számít, hogy helyette két ennivalóan elragadó kisgyereket talál a lakásban. A tökéletes képekkel és beállításokkal dolgozó mű pillanatok alatt átérezteti velünk a lány zavarodottságát és dühét, illetve a gyerekek kíváncsi, de egyben tartózkodó magatartását. A színészi játék pedig, még a legkisebb lánykánál is emberi és meggyőző. Nagyon szép, ahogy látjuk, hogyan változik meg lépésről lépésre a lány hozzáállása féltestvéreihez, és hogyan megy át tulajdonképpen egy komplex jellemfejődésen egy délután alatt.
Szójakrém
Bár először kicsit zavarosnak és összevisszának hathat Yoon Tae Sik alkotása, melyben nagyrészt egy felnőtt fiú és édesanyja állandó zsörtölődését láthatjuk, a cél éppen ez volt. Egy olyan világ megteremtése, amely sem térben, se időben nem meghatározható, hiszen a témája is örök. Ez pedig a gyász, a fájdalom, a szerettünk elvesztése utáni űr bármilyen módon való kitöltése. A tíz perces fekete fehér kisfilm tökéletes hangulattal és precízen mutatja meg, mennyire is hiányozhat valakinek a legrosszabb oldala is, akkor, ha már nincsen velünk.
D – 24
A program vitathatatlanul legjobb filmje Shin Wooseok szűk 8 perces alkotása, mely erős társadalomkritikája a mai rohanó, modern és a technika által irányított világnak. A főszereplő férfi álma egy tökéletes feleség, melynek beszerzésére hirtelen felcsillan a remény. A láthatatlan TV képernyőjén még le sem ment a csodaszép nőket bemutató hirdetés, a feleség máris a “kosárban” van, jobb esetben ki is van már fizetve. A nagyon ötletesen ábrázolt napok múlását követően egyszer csak csengetnek, megjött a postás, vele a feleség, dobozban. Hiába azonban a gombnyomásra feléledő látomás szépsége, vagy kedvessége, amikor a második mondata a beprogramozott szeretlek. Tényleg itt tart a világ?
Éjszakai piac
Kim Tae Yong sötétebb hangvételű alkotása egy fiatal utcai szélhámost mutat be, aki társaival a gyanútlan turistákat játssza ki, majd osztoznak a hasznon. Az egyébként csöppet sem szimpatikus vagy szánni való főhős egy este azonban saját lehetőséget kap: egy illegális bevándorló lányt kéne eljuttatnia valahova egy tetemes összeg fejében. A kényes témát feldolgozó film hitelesen szippant be a kis, zsúfolt és színes utcák forgatagába, ahol a bűn mindennapos, az emberek pedig vaknak tettetik magukat, csak, hogy ne kelljen a problémákkal foglalkozni. Szép ellentétet képez a mű a Vendéggel, ugyanis itt, még ha halványan fel is merül, a főhősnek esze ágában sincsen jobb útra térni, vagy mélyebben magába nézni. Egy dolog sírva végignézni, ahogy elhurcolnak egy szerencsétlen lányt, de nem tenni ellene semmit, már egészen más tészta.
Biciklitolvaj
Az est záró filmje Min Yong Geun szórakoztató, egyben mégis komolyabb témát boncolgató alkotása, melyben egy fiatal lány, hogy tanulmányait fedezhesse bicikliüléseket lopkod szórólapozás közben. A helyzet akkor válik abszurddá, amikor egy ilyen alkalom során az ő ülését is kicseréli valaki egy fej brokkolira. Ugye, amikor a fagyi visszanyal. A mű tökéletes könnyedséggel és humorral képes felhívni a figyelmet arra, hogy bármikor kerülhetünk abba a helyzetbe, amibe korábban mi juttattunk másokat. A végső csavar pedig teljesen lerombolja a főszereplő lányt, hogy aztán megint csak egy szép szimbolikus megoldással átérezzük a szégyenét, és tudjuk: többé nem fog lopni.
