Magazin

Koreai Filmfesztivál 2014: Megtört harmónia – Az íj

the_bow1Kim Ki-duk ismét elszigetelten élő, különös viszonyban álló embereket mutat be túlcsorduló líraisággal, mely mögött kis híján a tartalom is elvész. 

Az öregember egy fiatal lányt tart maga mellett a hajóján – kislány kora óta neveli, feltett szándéka, hogy tizenhét éves korában elveszi feleségül. A lány, aki sosem látta a hajón kívüli világot – úgy tűnik – nem bánja mindezt. Egészen addig, míg a hajó látogatói közt feltűnik egy fiatal fiú. Ekkor öntudatra ébred: a korábbi állandó derűjét felváltja a dac és ellenállás. A (sosemvolt?) harmónia megtörik, az öregember féltékenységében egyre ostobább dolgokat tesz, a lány két világ közt vívódik, a fiú vinné magával. Az elkerülhetetlennek látszó tragédia helyett azonban egy – talán csak az avatatlan szem számára – furcsa, bizarr fordulat tetőzi be „Kim Ki-Duk 12. filmjét.”

Az íj egyszerre fegyver, hangszer és a jóslás kelléke – egyszerre veszélyes, harmonikus és transzcendens tárgy. E hármasság részletes bemutatása teszi ki a film nagy részét, rajta keresztül pedig alaposan megismerjük az öregember és a lány személyiségét és kapcsolatát. Hajójuk egyszerre ősi és mai – az öregember ragaszkodik a hagyományokhoz, ám mégis a jelenben élnek, ez alól nem vonhatják ki magukat teljesen az elszigeteltségük ellenére. A film hűen közvetíti ezt az időtlenségre vágyó, különös mikrovilágot, álomszerű hangulatot teremtve, amit azonban rendre megtörnek a hajóra érkező, hétköznapiságot és prózaiságot hozó horgászvendégek.

the-bow3A két főszereplő – Kim Ki-dukra jellemzően – egyáltalán nem beszél, csak a jóslatokat suttogják egymás fülébe, amit mi nem hallhatunk. Ennek ellenére pontos lélekrajzot kapunk róluk mozdulataikból, tetteikből, mimikájukból. Az ő lelkük feltérképezése, változása Az íj legérdekesebb és legszebb része. Jobb is, hogy nem beszélnek, hiszen a több szereplő, azaz a betolakodók megszólalásai inkább csak rontanak a filmen. Főleg a fiú szavai közhelyesek: érvei, hogy miért kellene a lánynak elhagynia a hajót, nem túl meggyőzőek, nem lépik túl a banalitás szintjét. A rendhagyó szerelmi háromszögben mindhármukat megérthetjük, mégis teljesen nyilvánvaló a helyes út, így felesleges túlbonyolításnak tűnik a film második felének számos fordulata, önismétlő jelenete.

the_bow2Első ránézésre Kim Ki-duk filmje sok mindenre megtanít – de pontosan mire is? Az íj a spirituális, mély mondanivaló látszatát kelti, ám valójában meglehet, hogy néhány mondatban összefoglalható a lényege. Vajon tényleg van mélyebb tartalom, vagy csak blöfföl a film? Talán elég, ha megelégedünk a nyilvánvalóval: egyszerű történet az ősi hagyomány és a modern világ, öregség és fiatalság közötti küzdelemről, melynek tétje egy kamaszlány birtoklása, akinek választania kell a kettő között. Lehet, hogy ezúttal Kim Ki-duk nem elgondolkodtatni akar, hanem „csak” az érzelmeinkre hatni: a nyilvánvalónak látszó erkölcsi, emberi tartalmat és a nem túl bonyolult szimbolikát az esszenciális líraiság teszi érdekessé. A vissza-visszatérő monoton dallam, a lány hintázása és mosolya feledhetetlen, míg a film többi része csak elkerülhetetlen körítésnek tűnik.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés