Igazi, vérbő gengszterfilm részesévé válhat, aki veszi a bátorságot, hogy végignézze a Egy új világ erőszakos jelenetekkel tarkított izgalmas történetét.
A Goldmoon, Korea legnagyobb bűnszövetkezetének elnöke egy balesetben életét veszti, s még jóformán el sem temetik, már beindul a rivalizálás a megüresedett székért. A szervezetbe már évek óta beépítettek egy kínai származású, fiatal rendőrt, I Dzsaszongot, akinek egyre terhesebbé válik a feladata, és a vezér halálának apropóján szeretne végre kiszállni. Ám a váratlanul adódott lehetőségtől indíttatva a bűnüldöző szervnek más tervei vannak vele, beindítják hát a New World akciót, hogy a beépített emberüket juttassák az elnöki székbe. I Dzsaszong, ha nem akar lelepleződni, rendőrfőnöki utasításra kénytelen beszállni a kegyetlenül véres hatalmi harcba. Az antihősnek induló titkos ügynök lassan, de biztosan belehajszolódik a vezérségért folytatott, súlyos leszámolásokkal terhelt küzdelembe, ám egy ponton túl szorul körülötte a hurok, mivel a maffia kezdi felderíti a kémeket, hogy leszámoljon velük.
A film egyik alapkérdése, hogy I Dzsaszong miként tud érvényesülni a klánok fenyegető világában: képes lesz-e a szervezetben megerősíteni a pozícióját, avagy felszívódik egy másik országban, miként azt várandós feleségének menekülőútként felajánlja. Az Egy új világ elüt a klasszikus gengszterfilmek maffiózó központú kaland-sémájától. Eredetiségét sokkal inkább kifinomult és bonyolult struktúrájából nyeri: a bűnszövetkezet “vezetőváltása” kapcsán a rendező egyfelől a hatalmas cég működésének szervezeti mechanizmusára fókuszál, másfelől a beépített rendőr identitásválságát, s végül a kíméletlen harc felvállalását lélektanilag követi nyomon. A film másik lényeges vonulata a főhös leszámolása riválisává vált, egykori barátjával. I Dzsaszong belső átalakulása talán a világban meglévő ellentétek egységét kifejező jin és jang szimbólumokkal fejezhető ki leginkább. A Korea címerében is jelenlévő, tao világképet tükröző piktogramok egymással ellentétben lévő tulajdonságokat jelölnek, de egyúttal jelképezik az átalakulást az egyik végletből a másikba, miként azt a tao mondja: a jin „a hegy árnyékos oldala”, míg a jang „a hegy napos oldala”.
A film dramaturgiai szempontból jól felépített, a rendező kiváló érzékkel adagolja az akciódús jeleneteket, kellő tempót diktálva a történet alakulásának. A klánok harcává fajult ádáz küzdelem során kíméletlen elszántsággal gyilkolják egymást a szemben álló felek, ötvözve a keleti harcmodort a legbrutálisabb kínzási és emberölési módszerekkel. Ehhez a véres gengszterháborúhoz képest az addig háttérbe húzódó, jelentéktelen alelnök “bepróbálkozása” az elnöki szék megszerzésért kispályás akciónak bizonyul. Az erőszak attrakcióként működik a filmben, a brutális leszámolások és gyilkosságok elborzasztóak, ugyanakkor a bandavezérek személyi testőreinek koreografált alakzatokban történő „áradása” hátborzongató ugyan, ám rendkívül látványos. A színészi játék csak tovább erősíti a film érdemeit, mind a főszerepet játszó I Dzsaszong (Lee Jung-jae), mind a riválisává vált barátja, Csong (Choi Min-sik)) kiváló teljesítményt nyújtanak a hatalom megszerzéséért fékevesztett karakterek megformálásában.
Dramaturgiai funkcióval bír az étkezés is, melynek a koreai kultúrában rendkívül fontos szerepe van, úgy tartják: „az evés maga a mennyország”. A pénzért és hatalomért folytatott harcban mindinkább „nyerésre álló” I Dzsaszong közös étkezésre invitálja “harcostársait”, s lakomája jól tükrözi azt a magabiztosságot és lelki nyugalmat, amire csak a dolgában teljesen biztos ember képes. A Goldmoon cég elnöki székéért folytatott öldöklést figyelve, roppant érdekes belelátni egy távoli kultúra hatalmi szerkezetének működésébe, ugyanakkor ijesztő hasonlóságokat is felfedezhetünk saját világunkból, ráeszmélve ezzel, hogy a gazdasági-politikai érdekből folytatott küzdelmek sokkal inkább az emberi természetből erednek, mintsem kultúrafüggő dolgok.
Bár az Egy új világ két óránál is hosszabb, mindvégig izgalmas és érdekfeszítő marad, nem véletlenül vált igazi kultuszfilmmé Koreában: a trilógiának tervezett sorozat első részét az év bűnügyi filmjének nevezték ki. Méltán várjuk hát a folytatást. Végezetül még annyit elárulunk: a film végén van egy csavar, amely egészében átértékeli az addig látottakat. Nem érdemes az utolsónak vélt filmkockák után felpattanni!
