Magazin

Koreai Filmfesztivál 2014: Elrabolva Koreában – Bácsi

kinopoisk.ru A 2010-es Bácsi tökéletesen illeszkedik az új évezred „városi westernjeinek” is felfogható önbíráskodás-filmjeinek sorába, kivéve, hogy messze jobb a többségüknél. Képzelj el mindent, amit elvársz egy nyugati magányos hős bosszúhadjáratától, több izgalommal, erőszakkal, vérrel, mindezt úgy, hogy még a kerettörténet is megrázóan elgondolkodtató: íme a Bácsi. Felejtsd el Hollywoodot, irány Dél-Korea!

A filmet író és rendező Jeong-beom Lee korábbi (Cruel Winter Blues) és későbbi alkotása (No Tears for the Dead) is a bosszú témakörét dolgozza fel különböző szituációkban, lebilincselően izgalmasan. Filmjei erejét sosem az alap történet adja, hiszen azok már-már átlagosnak mondhatóak: egy bérgyilkos megpróbál egy anyát megvédeni, egy tanítvány mestere gyilkosai után ered, illetve egy „idegen” a szomszéd kislány megmentésére indul. Ami többé teszi ezeket a műveket, az a tökéletesen eltalált komorságú képi világ, melyben szinte elveszünk az apró, szűk utcák vagy éppen a hatalmas, színes és világító épületegyüttesek között. További dicséretes vonásai az életműnek: az okosan felépített dinamika, a súlyos társadalmi problémák feszegetése, és az emberségük miatt szimpatikus főhősök. Utóbbi legerősebben a Bácsira érvényes.

Bár a karakter szintén nem új a nap alatt – egy visszavonultan élő titokzatos ex-ügynök, aki elvesztette családját egy merénylet folytán – mégis tud újat mutatni. A mostanság oly gyakran használt apa-lánya kapcsolat, mint az akciófilmek drámai vonalát szolgáló szál, itt egy csavarral átvált két szomszéd kapcsolatára. A magányos férfi (Bin Won), és a kábítószeres anyával élő kislány (Sae-ron Kim) barátsága hiteles tud maradni, mert a két szereplő nem adja fel önmagát. A férfi sosem lesz túl érzelgős, és sosem nyílik meg, a kislány pedig nem is várja ezt tőle. Szavak nélküli összehangolódás ez, amely sokkal emberibb, és erősebben tudja mutatni, hogy csak ők vannak egymásnak a világon. Így pedig máris nem érezzük túlzásnak, hogy amikor a kislányt szervkereskedők rabolják el, a férfi mindent megtesz, hogy megmentse.

bacsi 2

A meglepően hosszúra nyújtott, de megalapozott bevezetést követően pedig elszabadul a pokol, a legjobb értelemben. Jeong-beom Lee még egy jelenetsorral Scorsese klasszikussá vált Taxisofőrje előtt is tiszteleg. A rendező hihetetlen tudatossággal és hatásossággal képes bevonni a nézőt az aktuális harcjelenetekbe. Az ötletes összecsapások precízen ütemezett hosszuk miatt sosem unalmasak, vagy túl pörgősek. Nem csak egy nagy adag akció van, és csókolom, hanem minden egyes mozdulat látványos, izgalmas. Minden fegyverelővételnél már érezzük azt az irracionális félelmet, amely egy-egy éppen meghalni „készülő” emberből árad, pedig ez egy akciófilmnél igen ritka.

bacsi4

Az olyan apró gyönyörűségekről nem is beszélve, mint egy szoros párbajban való kézharapás, amely a másikat fegyvere elejtésére készteti. Vagy az, hogy hiába hangoztatja a végtelenül gusztustalan és tenyérbe mászó fő gonosz, hogy az autó üvege golyóálló, később megtapasztalja, hogy olyan nincs. A fénypont azonban kétség kívül akkor jön el – már ha a stiláris elemeket tekintjük – amikor az egyébként szimpatikus, és valóban kedves ellenféllel való ütközet nagy részét szubjektívben láthatjuk. Ennél jobban, ha ott lennénk, sem tudnánk beleélni magunkat a villámként lecsapó kézmozdulatokba, a másodpercenként egymásba vágó késélek viharába, és a mindenfelé spriccelő vértengerbe. Mindez pedig a megfontolt rendezői döntéseknek köszönhető, no, meg a kitűnő színészi játéknak. Utóbbi egyébként nagyon sokat ad a filmhez, főleg a kislányt játszó Sae-ron Kim esetében, aki egyáltalán nem lóg ki felnőtt színésztársai közül, sőt. Az ő hitelessége nélkül, nem lenne ennyire maradandó élmény a Bácsi.

Man-From-Nowhere

A film egyébként végtelenül nyomasztóan és sokkolóan mutatja be a dél-koreai alvilág ténykedését, melyben a pénz és a drog ural mindent. Itt sose járkálj egyedül, és a kedves öreg néniknek se akarj segíteni, mert egyet pislogsz, és máris azon kapod magad, hogy már arra sem vagy képes, mert nincsen mivel. HA gyerek vagy. Felnőttként nem elégednek meg a szemeiddel. Szomorú és fájó képe ez egy olyan problémának, amely ellen látszólag tehetetlen a világ. Magányos hősökből pedig sajnos ehhez nincsen elég.

A Bácsi egyetlen baja talán a túlhúzott befejezése, nélküle a film még különlegesebb és kiugróbb darabja lenne a műfajnak, így azonban inkább közönségbarát maradt. Persze senki se gondoljon teljes happy endre, mert ez itt nem Hollywood. Ez Dél-Korea!

kinopoisk.ru

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés