Magazin

11 film, amit a legjobban várunk 2022-ben

Mire akarunk beülni a moziban 2022-ben? Könnyűt kérdezel: 11 válasszal is szolgálhatunk.


Hirdetés

Nemrég befejeztük a 2021-es évünk értékelését, máris itt az új esztendő, tele ígéretes filmekkel, melyek akár a jövő évi toplistára is felférhetnek. Legalábbis nagyon bízunk abban, hogy betöltik a hozzájuk társított elvárásokat, melyeket főként az alkotók személye vagy a műfaj(ok) iránti rajongásunk táplál. Sok esetben persze igazságtalan prekoncepciókkal beülni egy filmre, de az alábbi 11 film mindenképpen ott lebeg homlokterünkben, ha idén mozizást tervezünk.

A pandémia által továbbra is érintett piacon megtanultuk, hogy nem lehet 100%-ban bízni a meghirdetett premierdátumokban,

sőt, az sem biztos, hogy mindegyik alkotás eljut a hazai mozikba 2022-ben. Emiatt csak „várható premierekről” beszélhetünk, azonban bízunk a legjobbakban.

Batman (r.: Matt Reeves)

Az idén érkező összes képregényadaptáció közül nincs kérdés, hogy Matt Reeves Batman-feltámasztása lesz a legérdekesebb. Ez pedig több oknak is köszönhető. Egyrészt egyedül a Warner Bros. hajlandó bevállalni azt, hogy szuperhősös alkotásait felnőtt közönségnek készíti, annak erőszakos és sötét világát nem színezi ki a popcornt majszoló publikum számára. Másrészt, az új Batman láthatóan sok inspirációt szerzett David Fincher thrillereinek világából, így egy – a piacon található képregényfilmek közül – eltérő, jobb esetben kiemelkedő filmnek lehetünk tanúi.

Robert Pattinson pedig kiváló választás a címszerepre, különösen, ha olyat kerestek, aki kiválóan át tudja adni a fiatal Bruce Wayne labilis természetét. Ez a Denevérember még nem találta ki önmagát, és tulajdonképpen saját feldolgozatlan traumáit vezeti le abban, hogy péppé veri a bűnöző réteget. Batman kiforratlan morálja izgalmas táptalajt szolgáltat egy olyan detektívsztorinak, amelyben a mesterelme, Rébusz (Paul Dano) legyőzhetetlen intelligenciájával kell felvenni a harcot.

A mellékszereplő gárda is hozzáad az elvárásokhoz. Andy Serkis Alfredként, Jeffrey Wright Gordon felügyelőként, Zoe Kravitz Macskanő szerepében, és a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Colin Farrell, mint Pingvin egy Christopher Nolan és Tim Burton közti átmenet karakterei lesznek. Várhatóan felnő a Batman az elődök színvonalához és sajátos hangvétele egy izgalmas sztorival párosul. (Szécsényi Dániel)

Várható magyar bemutató: március 3.

Operation Fortune: Ruse de Guerre (r.: Guy Ritchie)

Noha számomra Guy Ritchie neve önmagában elég lenne arra, hogy várjam az év egyik legszórakoztatóbbnak ígérkező akciófilmjét, több okból is felüdülésként tekintek az érkező Operation Fortune-re. A remake és sequel tengerek közepette szükségünk van eredeti alkotásokra. És nem új James Bond vagy új Marvel-filmet értek ez alatt.

Ritchie filmről filmre bizonyítja, hogy képes kiváló humorú, tempójú és látványú akciófilmeket készíteni, amik pörgősek, okosak és felvonultatják a brit és amerikai színészek díszes választékát. Ráadásul az Egy igazán dühös ember után most ismét Jason Stathamé a főszerep, akiből általában sokkal többet hoz ki a rendező, mint mások.

A gyönyörű helyekre elkalandozó MI6 ügynök története, akinek kémet kell faragnia egy híres mozisztárból (Josh Hartnett), hogy az közel férkőzhessen a rosszfiúhoz (Hugh Grant), izgalmasan cseng. Az előzetes csak megerősítette azt, hogy egy ízig-vérig Guy Ritchie-film vár ránk, amely leginkább Az U.N.C.L.E. embere hangulatát hozza majd vissza. Az pedig csak hab a tortán, hogy az impozáns szereplőgárdát a mindig hibátlan Aubrey Plaza teszi teljessé. (Kajdi Júlia)

Várható amerikai bemutató: március 18.

Everything Everywhere All at Once (r.: Dan Kwan & Daniel Scheinert)

Dan Kwan és Daniel Scheinert első filmje Az ember, aki mindent tudott (Swiss Army Man) nem pusztán 2016 legmeghökkentőbb meglepetése volt, de egyben az elmúlt évek legszórakoztatóbban groteszk agymenése is. Tudjátok, ez az a film, amiben Daniel Radcliffe bélgörcsös vízi hullát alakít, aki a szellentéseivel segít a lakatlan szigeten rekedt Paul Dano-n. Egy ilyen alkotás után egyértelmű, hogy bármihez is nyúl ez az elmeroggyant páros, az mindenképpen érdekes lesz. 

Most pedig miközben a DC és a MCU (illetve a Sony) alig győzi egymást túllicitálni a multiverzumos mozieseményekben, a Daniels páros újra összeállt, hogy elkészítsék a saját megoldásukat a témára – miközben láthatóan semmit nem vesztettek a bizarr humorukból sem. Az Everything Everywhere All at Once kicsit olyan, mintha a Jet Li nevével fémjelzett Az egyetlen remake-je lenne. Hiszen hasonlóan az abban a filmben Li által játszott rendőrhőz, a főszereplő (Michelle Yeoh) itt is belekeveredik egy, a teljes multiverzumra kiterjedő összeesküvésre. Ráadásul a párhuzamos világokban történő utazása során saját maga alternatív változataival is szembe kerül. Ám a hasonlóságok ennyivel véget is érnek. A film ugyanis már az előzetese alapján jóval vadabb, formabontóbb és elborultabb, mint amilyen a viszonylag feledhető Jet Li film volt. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy kreativitásban nem pusztán a „szellemi elődjét”, de a hasonló koncepcióra felfűzött képregényadaptációkat is túlszárnyalhatja.

Annyira dinamikusnak, szórakoztatónak, egyedi módon látványosnak és ötletesnek tűnik, hogy nagyon meglennénk lepődve, ha nem ez lenne 2022 legékesebb akció/sci-fi gyöngyszeme. (Pongrácz Máté)

Várható amerikai bemutató: március 25.

Az északi (r.: Robert Eggers)

Első pillanatra azt hihettük, ez is a legizgalmasabb stúdió, az A24 produkciója, ám a Focus Features és a Universal adott pénzt Robert Eggers újabb agymenésére. A boszorkány és A világítótorony után műfajt váltott az alkotó, a horroresztétikát maga mögött hagyva a viking kultúrába ugrott fejest, hogy egy bosszúfilmet hozzon tető alá történelmi keretek közt.

Alexander Skarsgard alakítja Amleth-et, akinek édesapját (Ethan Hawke) meggyilkolják, ő pedig megesküszik, hogy megtorolja ezt az elkövetően (Claes Bang). A kőegyszerű sztorit olyan vizualitással támogatták meg, hogy biztosan magunk alá csinálunk. Piszok hangulatos, rettentően erőszakos és pazar sztárparádét (Nicole Kidman, Willem Dafoe, Björk és Anya-Taylor Joy) felvonultató film lesz Eggers Az északija, amely biztosan egy nagyobb közönséggel ismerteti meg a rendező személyét.

Eleve nagyon kevés stúdió vállalja be manapság, hogy ilyen kockázatos, korhatáros, sok esetben elidegenítő filmbe fektessenek, de a Universal tökös volt Az északival. Minden jel arra utal, hogy egy epikus viking kalandfilmet kapunk, talán az év egyik legjobb filmjét. Persze, várjuk ki a végét, de meglepő lenne, ha pont Robert Eggersben kellene csalódnunk – ráadásul most először. (Szécsényi Dániel)

Várható magyar bemutató: április 21.

Fekete telefon (r.: Scott Derrickson) 

A Blumhouse a 2010-es évek legnagyobb fejlődését mutató független stúdiója volt, minden évben jelentkeztek legalább egy sikerfilmmel. 2020-ban ez A láthatatlan ember volt, amely egyszerre vívta ki a közönség, a szakma és a kritika elismerését, 2021 azonban kisebb fiaskónak számít. A zászlóshajó Gyilkos Halloween anyagilag ugyan bőven megtérült, senki sem volt megelégedve Michael Myers legújabb ámokfutásával és vélhetően a trilógiazáró Halloween Ends sem lesz ezzel másképp. Van azonban még egy nagy dobásuk idén. 

A Fekete telefonban egy gyermekrablási sorozat természetfelettibe bugyolált drámáját tekinthetjük majd meg Ethan Hawke-kal a főszerepben, mint pszichopata gyilkos. Színész és producer sokadik találkozása ez már, és van még egy harmadik visszatérő tettestárs is. Scott Derricksont a szélesebb közönség a Doctor Strange direktoraként ismeri, de elsősorban horrorrendező. Az ördögűzés Emily Rose üdvéérttel és a Távozz tőlem, Sátán!-nal ugyan kapott hideget-meleget, de bizonyította, hogy érti, mi fán terem a rettegés, a három alkotó közös filmje, a 2012-es Sinister pedig azt, hogy működik a kooperáció. 

A Fekete telefon legizgalmasabb összetevője mégis a háttérország, ugyanis az alapjául szolgáló novellát Joe Hill írta. A szerző már sokszor bizonyította, hogy az apja, Stephen King által kijelölt úton halad, és a staféta már nála van. Legutóbb az AMC készített sorozatot az egy szintén gyermekrabló sztorit feldolgozó NOS4A2 című regényéből, amely hagyott kivetnivalót maga után, remekül illusztrálta a főgonoszt és belső pszichopátiáját. Ebben a tekintetben aggodalomra valószínűleg nincs okunk, hiszen Hawke négy Oscar-jelölését nem a legyek hordták össze, az előzetes alapján elmebeteg manírok sorozata várható tőle, ráadásul egy nagyon para maszkban. Jason Blum pedig az utolsó közös munka óta számtalan jobbnál jobb thriller fölött bábáskodott, sőt három Oscar-jelölést is összeszedett olyan filmekkel (mint a Tűnj el!), amelyeknek erejét a feszültség és a komoly hangvétel generálja, nem egy jó nagy adag jump scare. (Gyenes Dániel

Várható magyar bemutató: június 23.

Don’t Worry Darling (r.: Olivia Wilde)

Amikor nemrég egy cikkben tisztelegtünk a leghíresebb színésznőkből lett rendezők előtt, külön kiemeltük, hogy mára mennyire népszerű lett ez a karrierút, ami évtizedekig az egyik leghatékonyabb módja volt az üvegplafon áttörésének. Míg Barbra Streisand még sokakat megbotránkoztatott azzal, hogy beállt a kamera mögé, Greta Gerwig már olyan látványos sikereket ért el, ami inspirációként szolgálhatott megannyi kolléganője szemében. Olivia Wilde a kétezres években induló színészi karrierje kevés emlékezetes szereppel szolgált, de rendezői debütálásával egyértelműen szintet lépett. A két stréber kamaszlány őrült estéjéről szóló Éretlenségi a 2019-es év egyik legjobb vígjátéka lett és azonnal feltette a térképre Wilde-ot rendezőként. 

Wilde már az Éretlenségiben is bizonyította, hogy magabiztos direktor és van saját stílusa, de a következő projektje biztosít igazi lehetőséget a készségei látványos fitogtatására. A Don’t Worry Darling ugyanis egy ötvenes években játszódó pszichothriller egy utópikus közösségben élő feleségről, aki sötét titkokat tud meg a férjéről és a környezetéről. Már maga a szinopszis is izgalmas, hát még a szereposztás: a feleséget napjaink egyik legünnepeltebb színésznője, Florence Pugh alakítja, míg a férjét a popsztárként már bizonyító, színészként eddig csak a Dunkirkben látható Harry Styles játssza. Különleges – és várhatóan erősen társadalomkritikus – témájával, ’50-es évekbeli közegével, valamint nagymenő főszereplőivel a Don’t Worry Darlingnek komoly esélye van arra, hogy a 2022-es év egyik legnagyobb durranása legyen. (Rácz Viktória)

Várható amerikai bemutató: szeptember 23.

Avatar 2. (r.: James Cameron)

Ha James Cameron rendez, az a Titanic óta automatikusan az év leginkább várt eseménye lesz. Aztán: egy folytatás, ami a valaha volt legnagyobb bevételt termelő filmé, megint csak automatikusan toplistás lenne bármelyik évben. No, és őszintén szólva már csak attól is hevesebben dobog az ember szíve, ha valami nem-szuperhős, de azért nagyszabású sci-fi készülődik a látóhatáron.

Tehát ha jön az Avatar 2., ami Cameron valószínűleg legnagyobb eddigi dobása; ami megdönthet minden eddigi bevételi rekordot; és ami egy önálló sci-fi univerzumban játszódik ahelyett, hogy valami meglévő IP kifacsarása lenne: arra „az év eseménye” erőtlen kifejezés.

Az Avatar 2-t azok is várják, akik nem gondolnak bele várható filmipari és sci-fi műfaji hatásaiba; az első rész azóta se látott világszenzáció volt, és bármibe lefogadom, hogy idén év végén is rekordot jelentő sorok tolonganak majd a pénztárak előtt. Magam, ha nem is rajongója, de azért lelkes híve vagyok Cameronnak és az első Avatarnak, mégis, az őszinte kíváncsiság mellett két prózaibb okból is várom az Avatar 2.-t.

Az egyik, hogy túl régen láttam valódi vizuális újítást a mozivásznon. Az első Avatar technikája – a forradalmi 3D és performance capture – olyan ugrás volt a mozifilmek látványbeli lehetőségeinek terén, ami évtizedenként egyszer történik csak. Azóta zajlottak ugyan előrelépések mind a technológia, mind a vizuális kreativitás terén (Gravitáció, Mad Max), de semmi forradalmi. Az Avatar 2. azonban ismét ugrást sejtet, mivel Cameron a víz alatti jeleneteket vélhetően a szokásos megalomániájával fejleszti tökéletesre.

A másik: szívből vágyom arra, hogy egy többé-kevésbé függetlennek, egy önálló művész-innovátor saját szellemi alkotásának mondható film bemosson egyet a Disney futószalagos rémálomgyárainak. Nyakamat rá, hogy járvány ide vagy oda, az Avatar 2. megszégyeníti majd bevétel tekintetében is a Marvel izéit – és az egy szép nap lesz a moziipar számára. Annak ellenére, hogy tudom, a filmet gyártó 20th Century Studios már a Disney égisze alá tartozik. (Havasmezői Gergely)

Várható magyar bemutató: december 15.

Műanyag égbolt (r.: Bánóczki Tibor & Szabó Sarolta)

2022 igazi ünnepi év lesz a magyar film szerelmeseinek: jobbnál jobb hazai alkotások érkeznek majd a hazai mozikba, nehéz kiválasztani közülük a legizgalmasabbat – egy különlegességen azonban megakadt a szemem. Már az is ritkaságszámba megy, ha egész estés animáció készül Magyarországon, az pedig, hogy kifejezetten a felnőtt közönséget szólítja meg, ünnep. A korábbi rövidfilmes alkotásaiért számos díjjal jutalmazott író- és rendezőpáros, Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta még ennél is tovább mennek Műanyag égbolt című projektjükkel: a 2121-ben játszódó disztópiának nincs előzménye a magyar animációban, így számomra különösen várós. 

A történet egy állatok és növények nélküli jövőben játszódik, ahol az emberiség utolsó bástyája egy Budapestet körülölelő mesterséges kupola. Az emberiség túlélését jelentő mesterséges növény emberhússal táplálkozik, így az egyeseknek az életet, másoknak azonban a halált jelenti. A főhős minden szabályt áthág, hogy megmentse a feleségét. 

Már a történet is nagyon izgalmas, az első képek tanúsága szerint pedig a látványban sem kell majd csalódnunk. A sikerre a csodás szereplőgárda is biztosítékot jelent: a főszereplőket Keresztes Tamás és Szamosi Zsófia alakítják (igen, nem csak a hangjukat adták, hiszen a film a Kamera által homályosanhoz hasonlóan rotoszkóp technikával készült, amikor a szereplők valóban eljátsszák a jeleneteket, amiket aztán az animációs csapat később átrajzol), a további szerepekben pedig olyan kiváló színészeket láthatunk, mint Hegedűs D. Géza, Schell Judit, Nagy Zsolt vagy Patkós Márton. (Molnár Kata Orsolya)

Várható magyar bemutató: valamikor 2022-ben.

Zanox – Kockázatok és mellékhatások (r.: Baranyi Gábor Benő)

Szeretném, ha a fenti címmel ellátott új magyar mozidarab lenne annak a legújabb mintapéldája, hogy igenis lehet vásznainkon izgalmas műfajhibridet látni, ami ráadásul elsőfilm. Az eleddig kis- és rövidjátékfilmekkel bizonyító Baranyi Gábor Benő „így jöttem” filmje az előzetes információk alapján romantikus vígjátékba oltott időutazós akciófilm. Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre az egészen biztos, hogy a Zanox nem a fesztiváljáró vájtszeműek kegyeit keresi majd, sokkal inkább az igényes szórakozást kereső honfitársainkét.

Misi (Bálint Előd), az épphogy nagykorúvá vált főhős a Zanox nevű kísérleti gyógyszer tesztelése során jön rá az időutazás titkára, miközben belehúz egyik legjellemzőbb hungarikumunk, a pálinka egy félresikerült változatába. Hirtelen támadt „szuperképességét” az udvarlás terén szeretné kihasználni, és „Idétlen időkig” ostromolni kezdi szíve választottját, Jankát (Erdős Lili).

Baranyi művében a jelek szerint a szocreál lepusztultság, az érzelmesség, a fantasztikum és a folyamatos, feszült izgalom minősége fog keveredni. Az Inkubátor Programnak az elmúlt években számos értékes és maradandó magyar filmet köszönhetünk. Elég, ha csak az Egy nap, a Legjobb tudomásom szerint vagy a Hat könnyű lecke című opusokra gondolunk. Száz szónak is egy a vége: kíváncsian, mi több, izgatottan várjuk az év második felét, amikor is bemutatni tervezik e hangzatos című mozgóképet. (Szabó Zsolt Szilveszter)

Várható magyar bemutató: valamikor 2022-ben.

Pinocchio (r.: Guillermo del Toro & Mark Gustafson)

Lassan 15 éve húzódó terv az 1940-es Disney klasszikus ismételt animációs feldolgozása. A rendező ismeretében azonban biztosak lehetünk benne, hogy valami egész mást kapunk, mint amit gyerekkorunkban megszokhattunk Carlo Collodi eredeti regényéből. A mexikói zseni 2008-ban nem sokkal volt túl A faun labirintusán, vagyis elég régóta húzódik a projekt.

Noha még nem láttunk belőle semmit, elég valószínű, hogy különös filmet fogunk kapni. Várhatóan egy jóval sötétebb verzió köszön majd vissza, ami nemcsak a rendező kézjegye miatt valószínű, hanem a stop motion technika sem az a különösen gyerekbarát forma. Várhatóan jobban fog hasonlítani Roberto Benigni 2002-es, egyébként hamar elsüllyedő adaptációjához abból a szempontból, hogy jobban közelít a fantasy műfajhoz, mint a gyerekfilmhez. A színészgárda is jónak ígérkezik, a főbb szerepekben Cate Blanchett, Ron Perlman, Finn Wolfhard és Tilda Swinton hangja hallatszik majd az eredeti verzióban. Idővel a Netflix beszállt a projektbe, amire eddig animáció esetében nem nagyon volt példa, Oscar-díjas rendezővel pláne nem. (Talán a 2019-es Klaus – A karácsony titkos története című animáció jutott a legmesszebb.)

Különös pinokkiós év lesz azonban 2022, hiszen várhatóan ugyanebben az évben fog megjelenni a Disney élőszereplős verziója Robert Zemeckis rendezésében. A projekt esélyeit jól mutatja, hogy az elmúlt években számos Disney klasszikus rajzfilm élőszereplős változata bukott meg, így ezt a stúdió már csak a streaming platformra fogja megjelentetni. Ezek után ki-ki eldöntheti, melyik verziót várja jobban. (Sergő Z. András)

Várható amerikai bemutató: valamikor 2022-ben.

The Whale (r.: Darren Aronofsky)

Ha szerencsénk van, idén Darren Aronofsky is megörvendeztet minket egy filmmel. Még, ha némely alkalommal bele is törik a bicskája, az író-rendező mindig izgalmas alkotásokkal próbálkozik. Reméljük, az anyám! kultstátusza után még a nagyobb publikumot is meg tudja szólítani filmjével. Ami nehéz lesz, mert meglehetősen bizarr az alapötlet – de legalább Mickey Rourke pankrátorszerepe után esélyt ad egy színésznek feltámasztani a karrierjét. Ez pedig nem más, mint Brendan Fraser.

Fraser már jó ideje eltűnt a rivaldafényből, hiszen legutóbbi filmjei inkább szégyenfoltok voltak pályáján, mintsem eredmények. Most azonban nemcsak Steven Soderbergh bízott rá emlékezetes szerepet, de Martin Scorsese is dolgozni fog vele Killers of the Flower Moon során, sőt, a Batgirl film főgonoszát is eljátszhatja. A rehabilitációs folyamat kulcseleme azonban Aronofsky alkotása lesz, amelyben egy elhízott, remeteként élő tanárt játszik, aki újból igyekszik kapcsolatot építeni lányával.

A provokatív módon „A bálnának” keresztelt film várhatóan bizarr lesz, miközben egy földhözragadt emberi drámának is tanúi lehetünk. Emellett több helyen komédiaként is említik az alkotást, így biztost csak akkor állíthatunk a filmről, amikor már legalább egy előzetes a birtokunkba kerül. Erre azonban egy jó ideig nem lesz lehetőség. (Szécsényi Dániel)

Várható amerikai bemutató: valamikor 2022-ben.

Filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x