Magazin Papírfény

Fényre kerül – Lichter Péter: A láthatatlan birodalom

Kevéssé ismert világot tár szemünk elé Lichter Péter A láthatatlan birodalom című könyve, amely a szerző kísérleti filmes témájú írásait fűzi egybe.

Rövid történeti bevezető és a definíciós kérdések boncolgatása után A láthatatlan birodalomban esettanulmányokat olvashatunk kísérleti filmesekként megnevezett alkotókról, majd egy ritka eset, egy szélesebb közönséget célzó alkotás részletesebb elemzése következik, zárásképp pedig egy több szereplős beszélgetés a magyar kísérleti film helyzetéről.

Kezdjük az első és talán legfontosabb általános kérdéssel, amivel Lichter is indít: milyen filmekről is van szó valójában? Mint más szerzők, Lichter is a megfelelő szó keresésével kezdi a gondolkodást, miféle mozi is ez:

avantgárd, kísérleti vagy underground?

Tömören megfogalmazva, a „kísérletit” érzi a szerző a legaktuálisabbnak és legtágabbnak, legyen akármilyen pontatlan is. Egy korábbi szerző, Dominique Noguez francia író szerint (a L’Éloge du cinéma expérimental  [A kísérleti film dicsérete] című könyvében – eredetileg a „kísérleti” jelző egy x-szel van áthúzva a címben, aminek oka van, de ez a forma itt nem reprodukálható) is ez a legtartalmasabb és legelfogadhatóbb jelző. Bár bizonyos alkotók elutasítják, mert befejezetlenséget sugall, ugyanígy kísérlet útján bebizonyítottat is jelenthet, ami már vonzóbb tulajdonság. Leírja ezeknek a fajta filmeknek a helyzetét: emancipálódniuk kell, folyton bizonyítani, hogy – ha a leginkább kézzel fogható különbséget emeljük ki – a „történetmesélő” mozival egyenértékűek, mert a film kezdetei óta jelen van ez az irány, a cselekménnyel szemben a látványra fókuszáló mozi.

És ez is film.

A szerző, aki maga is kísérleti filmes, minden bizonnyal hiteles tolmácsa ennek a formának, viszont az előbbi vázból is látszik, hogy igen heterogén összeállítást mutat be, sok mindenből kapunk – ízelítőt. Az olvasónak sokszor lehet az a – javarészt pozitív – benyomása,  hogy bizonyos témákról még olvasott volna, és maga a paletta is szélesíthető lenne.

Az írások háromnegyede máshol már nyomtatásban megjelent, viszont a felépítés miatt a kötetnek még sincs válogatás jellege, hanem itt-ott foszladozva, de egészet alkot. Ugyanakkor megmarad a hiányérzetünk, a téma megérdemelne egy bővebb, sőt több magyar nyelvű könyvet is.

Viszont A láthatatlan birodalom javára válik, hogy viszonylag sok, az interneten elérhető művel foglalkozik – online archívumokban, mint pl. az ubuweb.com-on, vagy egyszerűen a YouTube-on –, így kiindulópontként szolgálhat a kísérleti filmmel való ismerkedéshez. Szintén remek, hogy nagyon különböző filmeseket mutat be, így ha valaki kicsit is érdeklődik a téma iránt,

találhat kedvére valót ebben a sokszínű birodalomban.

A szövegek többsége – egy-egy európai, japán vagy dél-amerikai példa mellett – egyesült államokbeli alkotókkal foglalkozik, hiszen ahogy Lichter elmondja, ott erősödött meg először az avantgárd film, és a befogadáshoz szükséges feltételek ott voltak a legalkalmasabbak, ugyanis Amerikában jelentek meg az első kísérleti filmes fesztiválok és archívumok.

A bemutatott filmesek különfélék. Van, akit strukturalista címkével láttak el (P. Adams Sitney filmtörténész), van az absztrakt vagy tiszta film, van az „egyszerű” és „varázslatos” hétköznapok művésze (Bruce Baillie). Az egyik legfontosabb amerikai kísérleti filmes alkotó, Stan Brakhage is kap egy fejezetet és neve több helyen visszatér.

https://www.youtube.com/watch?v=jYk–AB5nXY

Egy olyan esetet is vizsgál Lichter – Pálos Mátéval közös cikkében –, amikor a nemzetközi moziforgalmazásba kerülő filmben jelentős szerepet kapnak az avantgárd technikák (Terrence Malick: Az élet fája (2011)). Ennek folytatásaként mindenképp említést érdemel az a rész, melyben a hollywoodi filmek kísérleti filmesek készítette főcíméről beszél – ez a téma és maguk a filmek biztosan lenyűgöznék a kísérleti filmmel szemben vonakodókat is. Gondoljunk csak a Szédülés emblematikus kezdőperceire Saul Basstól!

Lichter Péterről érdemes tudni, hogy amellett, hogy sokat ír filmekről, a könyvét kiadó Prizma folyóirat szerkesztője, maga is kísérleti filmes rendező. Legújabb filmjét, a Fagyott május című kísérleti horrort idén májusban láthatjuk.

Éppen ezért elvárható lenne egy ebben a közegben otthonosan mozgó szerzőtől, hogy adjon némi útmutatást a hazai helyzetről – főleg mivel a kortárs művészetben mindig nehezebb támpontokat találni –, mert míg külföldi munkákban könnyedén olvashatunk például az amerikai vagy osztrák kísérleti filmről, a magyar filmes világnak nincs ekkora ismertsége, és végtére is kit érdekelhetne annyira, mint a magyar olvasókat?

Reméljük, egyszer még erre is sor kerül, most mindenesetre láthatóbbá vált e filmes birodalom egy kis része.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!