Öngyilkosság, gyász, önkeresés és változatos kamarahelyzetek adták a hosszúra nyúlt 4-es blokk kisjátékfilmjeinek témáját. Avagy: bújócska, hol egymás, hol önmagunk elől.
Szívradír
A gyönyörű című Szívradír hol elkoptatott, hol eredeti eszközökkel azt a helyzetet mutatja be, mikor egy fiatal férfi (Bánki Gergely) anyja haláláról értesülve intézkedni kénytelen. A főhős gyerekké vedlik vissza a gyász hatására, ám szerencsére akad valaki, aki segíti őt új élete küszöbén. Csukás Sándor filmje hatásosan váltogatja a megkomponált jeleneteket az esetlegességgel, az otthonos képeket a kórház rideg neonvilágával. Eközben viszont végig a semmitmondás és a közhelyesség peremén táncol – néhány pillanat, például a könnycseppekkel vasalás mégis megmenti a filmet.
Búcsú
A válogatás legerősebb darabja kétségtelenül a Móray Gábor – Dési András György alkotópáros filmje, a Búcsú volt, ami szintén a gyászt állítja középpontba, ám egészen más megközelítéssel. Egy gangos házban egyszerre két összejövetel zajlik – hamarosan megtudjuk, hogy mindkettő halotti tor, ráadásul ugyanazt az öngyilkos fiút gyászolja a csöndes család és a hangosan bulizó baráti kör. Nagyszerű színészi alakítások elevenítik meg a veszteség feldolgozásának eltérő stratégiáit, miközben váratlan fordulatok követik egymást, a vendégek lassan kicserélődnek és végül kiderül, ki kicsoda a történetben. Lukács Andort minden filmbe!
Incella kenyérért megy
Szintén egy gangos bérház a helyszíne a legnagyobb csalódást keltő filmnek. Az Incella kenyérért megy egy zseniális alapötletet bagatellizál el: az igaz történet szerint egy lány négy napig várta egy liftbe szorulva a szabadulást. Széphelyi Júlia rendező-forgatókönyvíró fellelte a kis magyar abszurd ékkövét, az eredmény viszont egy erőtlen Csirkefej-paródia, melyben se humor, se izgalom nincs elég. A lakóközösség csupa életképtelen, kisszerű idiótából áll – egyedül a Down-szindrómás játszópajtás próbálja megtalálni az eltűnt Incellát. Ostoba rendőrök, alkoholista, nehézfelfogású szülők… ezerszer láttuk már jobb köntösben.
Idegenek
Kissé kilógott a blokk többi filmje közül a legnagyobb név, Kapitány Iván filmje (interjú a filmről itt). Az Idegenekben Kovács Patrícia valami nagyon csúnya dologba keveredett, de Lengyel Tamással sincs minden rendben, útjaik pedig keresztezik egymást. Az Idegenek a filmkedvelők titkos álmát viszi vászonra: rövid, csattanóra kihegyezett krimi két vonzó színésszel a főszerepben, akik között ráadásul „működik a kémia”. A sztori lényegtelen, a fontos a pergő párbeszédek és a leplezetlen flört. Kamaradráma és macska-egér játék ez a Nő és a Férfi között, a főbb díszleteket a Népliget buszpályaudvar és egy vegyesbolt adják.
Interludium
Az Interludium szintén kamaradráma, de hollywoodi sémák helyett lírai hangvételt használ. Két fiatalember bujkál a fegyverropogástól hangos utcákon – egy vörös csillagos és egy forradalmár. Előbb-utóbb találkozni fognak. Klasszikus doppelgänger történet, ami nem vállal sokat, de azt maradéktalanul teljesíti – Alexander Belenykij mindössze 9 perces múltidéző filmje üdítő jelenség volt a jelen traumái között.
Lámpaláz
A Lámpaláz szintén klasszikus történethez nyúl vissza, konkrétabban a Faust toposzát játssza újra, ezúttal önreflexíven, színházi környezetben. Marlowe, Goethe, Thomas és Klaus Mann és még ki tudja, ki után nem kis bátorság kell ehhez, de Görögh Árpád sikeresen teljesíti a feladatot. A középszerű színész beugrik Mefisztót játszani a kabuki Faustba, de túlnő rajta a feladat – már az alapgondolat, a kabuki maszkok és jelmezek figyelemre méltóvá teszik a Lámpalázat. 11 percbe természetesen nem lehet belesűríteni a Faustot, de megkockáztatom, hogy megérne egy hosszabb kifejtést is az ötlet.
Szimpla történet
A Szimpla történet főhőse szintén színész, története viszont sokkal hétköznapibb, és sajnos a tálalás sem tud meggyőzni arról, hogy valami érdekeset látunk. A léha, kilátástalan életű srác nagy karrierről álmodott, ami persze nem jött össze, maradt a csajozás és az öngyilkosság gondolata. Bodnár V. Róbert mintha meg sem próbálná fontosnak mutatni a tárgyát, végig leplezetlen közhelyekben beszél, így a film valóban csak egy szimpla történet marad.
