Magazin

Magyar Filmhét 2014: Kertész százévese minimum egy Jászai Marit ér – A tolonc

A tolonc
Jászai Mari és Szentgyörgyi István A tolonc című filmben

A toloncNem mindennapi élmény élőzenével kísért filmet nézni moziban, de ilyenre azért volt már példa korábban is. Olyanra azonban meglehetősen ritkán kerül sor, hogy az ember egy százéves film világpremierjét élhesse át élő szimfonikus aláfestéssel. Ráadásul magyar filmét. Kertész Mihályét. Jászai Mari egyetlen mozgóképes örökségét.

A tolonc ugyanis 1914-es elkészülte után szinte azonnal el is tűnt. Amerikába még eljutott, elkészültek hozzá az angol nyelvű inzertek (képek közti feliratok, melyekkel a némafilmkorszakban szövegezték a műveket), ám ezzel nagyjából véget is ért pályafutása. Egészen 2008-ig, amikor is néhány szemfüles hazánkfia rá nem bukkant egy New York-i gyűjtemény pincéjében kallódó nitrokópiára, melyet aztán kalandos úton (egy portugál halászhajón), számtalan segítség, (anyagi) támogatás és áldozatos munka árán sikerült nem csupán nézhető, de tökéletesen élvezhető állapotba hozni.

De mit von le, vagy épp ad hozzá ez a hányattatott sors Kertész Mihály Erdélyben forgatott filmjéhez? Elvonatkoztatni természetesen nagyon nehéz, hiszen a Casablanca rendezőjének kultstátusza akaratlanul is körbelengi ezt a korai műalkotást. A toloncban azonban hál’ Istennek nemcsak Kertész személye értékelhető, és nem is csak az az óriási jelentőségű tény, hogy ez az egyetlen film, amiben játszani láthatjuk a színészóriás Jászai Marit (aki annyira hitelesen alakítja a megtört anya szerepét, mintha direkt rá írták volna ezt az 1878-as színművet). Nem, A tolonc ugyanis a tűéles korrajz felfestése mellett több kortalan üzenetet is hordoz magában.

A történet középpontjában álló fiatal lány, Angyal Liszka (Berky Lili) apja halálos ágyánál tudja meg, hogy ő valójában zabigyerek, és hogy vér szerinti édesanyja hosszú évek óta börtönben sínylődik valahol. Liszka szégyenében felkerekedik, és másik városba megy, ahol cselédnek áll a gazdag Kontra családhoz, amelynek férfi tagjai – a családfő (Nagy Gyula) és a húszas éveinek közepén járó Miklós (Várkonyi Mihály) – azonnal szemet vetnek a szép hajadonra. A másik szálon időközben megismerkedünk a 15 éves rabságából épp kiszabaduló anyával (Jászai Mari), aki oly sok siránkozás és álmodozás után most végre felkutathatja rég nem látott leányát, akit időközben már lopással és becstelenkedéssel gyanúsítanak új munkahelyén.

A tolonc
Jászai Mari és Szentgyörgyi István A tolonc című filmben

De vajon van esélye egy nőnek önerőből tisztára mosnia a nevét? Vagy élete végéig rajta marad a szégyenfolt, akár ő volt az elkövető, akár nem? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel Tóth Ede XIX. századi népszínműve, melyet Kertészék – Janovics Jenő forgatókönyvíróval – filmre adaptáltak. Sőt, ha kicsit tovább vizsgáljuk A tolonc által felvillantott, nagyon is komoly társadalmi problémákat, akkor eljuthatunk egészen a „lehet-e boldog az ember, ha szegény”, vagy akár az „embernek számít-e az ember, ha szegény” témákig.

Klasszikus színházi darabról lévén szó – melyből még a négy felvonásos formát is megtartotta a rendező, valószínűleg praktikai okokból (hogy az egyetlen vetítőgéppel rendelkező mozikban ki tudják cserélni a szalagot a felvonások közti rövid szünetekben) – persze nem hiányozhatnak a történetből a mókás, szerethető, de ugyanakkor hatalmas bajt keverő mellékszereplők sem, mint ahogy a katarzist megelőlegező tragédia is elkerülhetetlen. Az utolsó képsorok azonban nem hagynak bennünk kétséget a boldog végkifejlet és – a sok megpróbáltatás és meghurcoltatás után végre – egy szebb élet folytatásának lehetősége felől.

A tolonc tehát az a fajta tipikus sok az egyben mozi: remek dráma kortalan üzenetekkel, a filmfelújítási technika XXI. századi állapotának kitűnő reklámdarabja, hányattatott sorsa és rendezőjének személye miatt pedig igazi nagybetűs kuriózum. De azért persze azon sem lepődnék meg, ha valaki csak azért váltana rá jegyet, hogy lássa a már saját korában legendává vált Jászai Marit játszani, hiszen ezért már önmagában is bőven megéri megnézni.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!