Magazin Papírfény

A Halál árnyékában – Markus Zusak: A könyvtolvaj

A könyvtolvaj (The Book Thief)

Markus Zusak: A könyvtolvajMarkus Zusak 2005-ös regénye, A könyvtolvaj egészen különleges olvasmány. Vagy imádod, vagy utálod: elbeszélői stílusát nehéz megszokni, azonban ha sikerül, letehetetlenné válik. Pedig a történet nem új, csak a perspektíva: a második világháború Németországa egy átlagos (se nem náci, se nem zsidó) család, valamint a Halál szemszögéből.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Liesel Meminger öccse halála és kommunista édesanyja „eltűnése” után a náci Németországban nevelőszülőkhöz kerül. A tíz éves kislány hamar megtalálja a közös hangot nevelőapjával, ám az iskolában nem találja helyét, társai kigúnyolják. Ennek egy nagyon prózai oka van: Liesel nem tud olvasni, így új papájával a hajnalokat tanulással és gyakorlással töltik.

Markus Zusak kétségkívül tehetséges író. A könyvtolvajnak ugyanis sikerült azt a ritka hatást elérnie, hogy nem tudtam letenni annak ellenére, hogy a mozgóképes változatát előbb láttam. Amíg a film inkább „cuki” volt, egy gyermeki világ összetörésének balladája, addig Markus Zusak sokkal mélyebben foglalkozik a háború kérdésével. Utóbbi Lieselnek sokáig semmit se jelent. Mi, olvasók, sokkal hamarabb megértjük a körülötte zajló eseményeket, mint ő maga. Nem is csoda, hiszen a történetet végig maga a Halál szemszögéből látjuk. A Halál pedig elég erőteljesen, egymás után lövi le a poénokat: az egyértelmű végkimenetelek (azaz előbb-utóbb úgyis mindenki meghal) mellett a cselekmény több fordulatát előrevetíti az olvasóknak. Markus Zusak zsenialitása abban rejlik, hogy ez egyáltalán nem rontja el az élményt, sőt.

Ugyan az első néhány fejezetben zavaró ez az elbeszélői mód, hiszen a Halál mindenféle közbevetéssel vágja félbe az eseményeket. Ez lehet egy karakter bemutatása, vagy csupán a háttérben húzódó, ki nem mondott érzelmek és gondolatok leírása. Tipográfiailag is eltérnek ezek a betétek, amik először kirívóak, ám egyre érdekesebbé válnak, hiszen új perspektívába helyezik az olvasottakat. Nem is árt, hiszen a sztori elég soványka: nem sok minden történik, ám ebben a világban, ahol minden nap a túlélésért kell küzdeni, a legapróbb tetteknek is komoly következményei lehetnek. Ugyan Liesel új családjának kezdetben csak annyi a „bűne”, hogy nem lépnek be a náci pártba; később viszont már egy zsidó fiút rejtegetnek a pincéjükben. Max feltűnése szintén új perspektívát ad mindenkinek: németnek, árvának, anyátlannak, munkanélkülinek stb. lenni rossz, de még mindig jobb, mint zsidónak.

A könyvtolvaj (The Book Thief)

A hiba viszont magában a címszereplőben van: Liesel egyszerűen nem elég érdekes karakter ahhoz, hogy akár könyvolvasóként, akár filmnézőként megfogjon. Körülötte sokkal összetettebb személyiségek vannak; ezt nagy valószínűséggel Markus Zusak is látta, hiszen a Halál egyre többet foglalkozik mind a nevelőszülők, mind Max karakterével. Lieselt tényleg le lehet azzal írni, hogy ő a könyvtolvaj: a lopás az egyetlen, amit magától csinál, és nem csupán szenvedő fele mások tetteinek. Számára ez nem bűntett, sokkal inkább a túlélés egyik eszköze: almát az éhség miatt, könyvet pedig azért csór el, hogy legyen hova menekülni az egyre nyomasztóbb mindennapok elől.

A főszereplő  ugyan elég semmilyen, de annyi baj legyen. Markus Zusak regényét kortól és nemtől függetlenül ajánlom bárkinek. Egyszerű elemekből áll a könyv, amelyeket a szerző képes szokatlan módon összeilleszteni és valami nagyon egyedit alkotni, amihez legszívesebben újra és újra visszatérnék.

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés