Magazin Papírfény

Félelem és reszketés Németországban – Martin Ferenc: A félelem képei – Fritz Lang német filmjeinek látványvilága

Martin Ferenc A felelem kepei Fritz LangMartin Ferenc könyvének alapját (nem egyedülálló módon) a doktori program alatt elkészült DLA-értekezése szolgáltatta, és a fülszöveg szerint „a szerző arra keresi a választ, hogy Lang jellegzetes képi megoldásai hogyan teremtik meg a félelem atmoszféráját németországi műveiben”. Ám ez a borító szerénykedik.

Valóban a képi világ harapja ki a legnagyobb szeletet a műből, ám Martin Ferenc nem ragad le a formai-stiláris olvasatoknál – egyes filmek esetében nem csak a vizuális megoldásokra, hanem a narrációra és a társadalomrajzra is kitekint. A vizsgált alapanyag pedig Lang németországi filmjei, vagyis A fáradt haláltól (1921, de magyarul találkozni vele Az éjféli vándor címen is) a Dr. Mabuse végrendeletéig (1933), amibe természetesen beleesnek a nagy kedvencek is (Metropolis; M Egy város keresi a gyilkost).

A tanulmány első oldala egyből megdöbbentett: „A szakirodalom az expresszionista korszak egyik legjelentősebb rendezőjeként kezeli Fritz Langot. Az expresszionista stílus hatása ugyan kimutatható Fritz Lang filmjeiben, de a rendező sohasem követte igazán az irányzat és a kor stilisztikai divatját”. Ha felbukkan a német expresszionizmus, akkor a legtöbbeknek a Dr. Caligari után a Metropolis ugrik be (és a könyv nem is állítja, hogy ne lennének kimutathatóak expresszionista hatások a Metropolisban), csak eddig nem voltam azzal tisztában, hogy maga Lang sem tartotta magát expresszionista alkotónak. Végül a könyv teljesen meg tudott arról győzni, hogy Fritz Lang stílusváltása nem azért következett be, mert bármilyen stílusirányzatot követendőnek tartott volna, hanem egy „szerves, belső stilisztikai fejlődés” eredményeként. Könyv – Én, 1:0.

fritz lang_peter lorre

Az írás további részében egyesével haladunk végig a filmeken. A végére teljes képet kapunk arról, hogy mit is takar pontosan Fritz Lang monumentális stílusa, miben lehet kimutatni, hogy ez elkezd megváltozni, és németországi korszakának végén, hogyan teljesedik ki a kameramozgással történő stilizáció – az eddigi statikus képekkel szemben. Mivel az írás lezárásaként csak egy rövid, két és fél oldalas összegzést találunk, ezért az utolsó oldalról visszalapoztam a legelejére – számomra így lett kerek a szöveg, mivel a harmincöt oldalas Előszó valójában egy kiválóan megírt összefoglaló is egyben.

Ami számomra szokatlan volt egy elemző írás olvasása során, hogy néhány filmhez értékítélet is társult. „Ez a nagy műgonddal készült sci-fi Lang német korszakának leggyengébb alkotása” – olvassuk az Asszony a Holdon című filmről, amire öt oldalnál többet nem is veszteget a könyv. A következő fejezet pedig úgy kezdődik, hogy „Az M – Egy város keresi a gyilkost Lang pályafutásának legismertebb és legjobb, szinte minden méltatója által vitathatatlanul nagyra értékelt műve”. Lehet, hogy csak én vagyok bakafántos, de engem zavar, ha egy filmről kerek perec azt állítják, hogy jó vagy rossz.

Nem mondom, hogy Martin Ferenc tanulmánya könnyed esti olvasmány lenne (ezzel persze amúgy sem sok szakkönyv dicsekedhet), de nem is kell vért izzadva átvágni magunkat az idegen szavak erdején. Valahol a kettő között áll, de olvasás közben mindenképpen teljes odafigyelést igényel ez az igen specifikus téma. Mi mindig örülünk, ha egy újabb filmes szakkönyv lát napvilágot – most azok is fognak, akik a Metropolis zenés változatának megtekintése után is érzik, hogy van még mit tanulni Fritz Lang művészetéről.

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!