Magazin

Mediawave 2014: Fiatalság, bolondság, de hol marad a boldogság? – Kisjátékfilmek 4.

Muriel d'Ansembourg: Jó éjszakát!
Muriel d'Ansembourg: Jó éjszakát!

Lágy esőA végére maradtak a fiatalok érzéseit, gondolatait, világlátását bemutató alkotások, köztük Nagy Dénes Cannes-ban is bemutatott Lágy esőjével. És ismét a magyar film volt a legkiemelkedőbb!

Mit tehet egy fiatal, ha szerelme bejelenti, hogy elköltözik egy másik országba tanulni? Menjen vele a bizonytalanságba és hagyja hátra a családját? Vagy maradjon otthon egy eleve esélytelennek tűnő távkapcsolat reményével? Talán azt gondolhatnánk, hogy a 21. század modern infokommunikációs és számos tömegközlekedési lehetőséget felvonultató világában ez a kérdés már nem is annyira súlyos. Nick és Anne, a 37°4S című film főhőseinek esetét azonban nehezíti, hogy egy 270 lakosú kis szigeten élnek, amely az Atlanti-óceán közepén található. Hajó hetente egyszer jár, Anglia pedig, ahová a lány készül, több mint 6000 mérföldre fekszik az otthonukként szeretett Tristan da Cunhától. Nem csoda tehát, hogy a végleges döntésen rágódva Nick többször is végigsétálja a sziget egyetlen útját. Szerencsére azonban az utazásig még van egy bő hónap. Addig csak kitalálják, hogyan tovább, ám erről minket, nézőket már nem tájékoztatnak. Valószínűleg a rendező, Adriano Valerio szerint sem az az érdekes, hogy ez a fiú hogy dönt, hanem az, hogy ilyen is van. És akár tetszik, akár nem, ez a 21. században igenis nagyon furcsának hat.

A dél-koreai Hyung-suk Lee alkotása, a Két fiú és egy bárány kegyetlen egy film: azt hinné az ember, hogy vígjáték, ám végül csellengő gyerekek sorsát bemutató drámává válik. Pedig a film elején látható, lufira kötözött bárányt szorongató 40 év körüli fickó még kifejezetten vicces látvány, és még azon is elmosolyodhatunk, ahogy az állatot egy rozoga viskó ablakán bedobva rejtekbe húzódik, hogy kifigyelje, mikor jön haza a megajándékozott hölgy, akiért már régóta epekedik. Mindeközben azonban két fiú is beszökik az említett tákolmányba, és balszerencséjükre el is alszanak odabent, így amikor a nő végre megérkezik, nem csak főhősünk ajándéka éri újdonságként otthonában. A bonyolult szituációban szó szót követ, az egyik fiú megszökik, a másikat azonban sikerül egy hirtelen ott termő rendőr gondjaira bízni, miután bárányos emberünk spontán és alaptalan vádakkal illeti a szerencsétlen gyereket. A legfájdalmasabb az egészben nem is az, hogy tudjuk, a férfi hazudik, hanem az, hogy a fiú szinte egyáltalán meg sem próbál védekezni. Neki úgysem hinne senki…

Muriel d'Ansembourg: Jó éjszakát!

Bátran kijelenthetjük, hogy a Lágy eső nem véletlen jutott ki Cannes-ba, és szintén nem véletlen kapott számtalan nemzetközi elismerést különféle rangos fesztiválokon. Nagy Dénes alig félórás filmje egy árvaházban nevelkedett gyerekről szól, akit örökbe fogad egy disznótenyésztéssel foglalkozó család. Daninak az iskolába járás mellett – vagy sokkal inkább az előtt – minden nap be kell segítenie nevelőapja munkájába, aki cserébe néha elviszi magával kocsmázni, vagy épp ellátja cigivel, ha a gyerek kéri – mindent megkap tehát, amire egy tinédzsernek szüksége van. Az azonban, hogy a fiú beleszeret egyik osztálytársába, aki történetesen a nevelőapa munkatársának lánya, teljesen kiveri a biztosítékot. De milyen eredménye lehet a tiltásnak egy szerelmes kamasznál, aki ráadásul szülők nélkül nőtt fel? Elárulom: nem sok jó. A Lágy eső története önmagában nem túl grandiózus – ami rövidfilmről lévén szó annyira nem is baj –, ám épp ez a hétköznapiság, ez a szűkszavúan elmesélt életkép bemutatása az, ami annyira erőteljessé és hitelessé teszi a filmet, hogy azt mindenkinek érdemes legyen legalább egyszer megnézni.

Az iraki-kurdisztáni Fekete-fehér című film főhőse egy fiatal lány, aki mosónőként keresi kenyerét. Egész álló nap megszállottan, már-már Ágnes asszony szintű sziszifuszi munkával dörgöli fehérre a falucska lakóinak lepedőit és ruháit, és valósággal szívrohamot kap, amikor egy-egy nagyobb teherautó felveri a port a száradni kiterített kelmék körül. A lány többszörös értelemben és módon kihangsúlyozott tisztaságával áll szemben édesapjának és félig-meddig titkolt szerelmének munkahelye, az állandó feketeségbe burkolózó szénégető telep. Apa és lánya, ha nem is nagyon, de kölcsönösen haragszanak egymásra: egyikük a túlzott tisztaságmánia, másikuk az állandóan hazahordott kosz miatt. Az édesapa hirtelen és tragikus halála azonban változtat a felálláson, és Nazi kénytelen belátni, hogy csak akkor tudja eltartani magát, ha beáll apja helyére a szénégetőbe. A film záróképein azt láthatjuk, ahogy a lány néhány munkatársával jót derül azon, milyen nagy port vert fel autójuk néhány kiteregetett ruha között… Jalal Saed Panah filmjének tanulsága: a kegyetlen világ változásaihoz még akkor is alkalmazkodnunk kell, ha ez tisztaságunk feláldozásával jár. Könyörgöm, valaki cáfolja ezt meg!

Az utolsó blokk utolsó filmje, a Jó éjszakát! egy holland hölgy Egyesült Királyságban forgatott alkotása volt. Muriel d’Ansembourg azt a nagyon is jól ismert jelenséget járta körül, milyen veszélyekkel is járhat az, ha 14 éves lányok idősebbnek próbálják kiadni magukat. Az első hallásra picit talán lerágott csontnak tűnő téma valójában hiánypótló alkotásnak bizonyul, mely egyszerre rettent és gondolkodtat el a mai fiatalság helyzetéről. Az egész történet azzal kezdődik, hogy a két főszereplő lány szexi táncmozdulatokat próbál elsajátítani bugyiban és melltartóban a tévé előtt. Az esti bulira való készülődés azonban ezzel nem merül ki. Mivel tudják, hogy szüleik borzasztóan megbüntetnék őket, ha piától bűzölögve térnének haza, ugyanakkor nem szeretnének lemondani az alkohol erkölcsöket lazító hatásáról, egy-egy vodkába áztatott tampont dugnak fel maguknak. Gratulálok! A bajok forrása is éppen ez lesz: a diszkóba fiatal koruk miatt be nem jutó, utcán ténfergő lányoknak egy sötét sikátorba kell elvonulniuk, hogy ki tudják venni az azóta elviselhetetlen égető érzést kiváltó vattadarabot. Ott aztán olyan alakokkal találkoznak, amilyenekkel nem szerettek volna, ám amikor már épp kezdene igazán rosszra fordulni a történet, jön egy jóképű fiatalember és megmenti őket. A történetben nincs semmi extra, a jelenségben azonban annál inkább – de mégis ki a felelős azért, hogy 14 éveseknek ilyen az eszükbe jut? Hol voltak a szüleik, amikor megszöktek bulizni? És hol van az épeszű társadalom, ami nem veszi észre, hogy mikre nem képesek a fiatalok manapság?

Ez volt tehát a 24. Mediawave kisjátékfilmes programjának utolsó állomása. Ha néhány szóban kellene összegeznünk a látottakat, akkor egyfelől mindenképp ki kell emelnünk a látott rövidfilmek földrajzi és tematikai sokszínűségét, ha pedig ebből a nemzetközi versenyből győztest kell hirdetnünk, akkor büszkeséggel tölt el minket, hogy a magyar alkotások sikerültek a legemlékezetesebbekre. Ma már tudjuk, hogy a zsűri is így gondolta, és – nem túl meglepő módon – a Lágy esőt hozta ki a kisjátékfilmes verseny győztesének – teljesen megérdemelten.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com