Vígjátékkal nyitott, majd négy drámával folytatódott a változatos élethelyzeteket, problémákat összefogó kisjátékfilmes blokk a Mediawave-en. Az öregedés el nem fogadása, a cigány fiatalok, a tengerészek és az iráni iskolások sorsa vagy a migrációba oltott családi dráma eltérő irányokba fut ki a rövidfilmekben.
Sascha Vredenburg: Későn érők
A burleszk fordulatokban bővelkedő kedves filmecske tökéletesen illeszkedik abba a nagyjátékfilmekben jelentkező divathullámba, miszerint ötven fölött sem áll meg az élet, az idősebb korosztálynak is joga van a szórakozáshoz és boldogsághoz (példák kereshetőek A feláldozhatóktól a Marigold Hotelig). Itt egy német nyugdíjas házaspár életét zavarja meg egy kényszerleszállást végrehajtó űrhajós (!) – a nénit új kalandokra hívja a találkozás, míg a bácsi inkább otthon üldögélne a születésnapjára kapott masszázsfotelben. A Későn érők kicsit döcög ugyan, a meglepőnek szánt jelenetek inkább színpadiasra sikerültek, de a kínosabb pontokon átlendít a különc figurákból sugárzó derű. A meglepő, mesébe illő téma felvállalása és következetes végigvitele miatt érdemes megnézni a Későn érőket.
Jonas Carpignano: A Ciambra – Fiatal cigányoroszlánok
A blokk leginkább figyelemre méltó kisfilmje számos díjat nyert, köztük tavaly a Cannes-i Filmfesztiválon a Kritikusok hetén győzedelmeskedett. A dél-olaszországi cigány testvérpár egy estéjét bemutató kisjátékfilm minden ízében realisztikus; elgondolkodtató a problémafelvetése, a történethez pedig pontosan illeszkedik a kézikamerára támaszkodó, naturális elbeszélésmód. Összességében a fiatal olasz-amerikai rendező műve tökéletes ívet rajzol ki – mellbevágó, de nem túldramatizált, nem úgy, mint például a blokkban negyedikként szereplő, hasonló szociális problémát felvető A mennyország felé vezető út.
Gabriel Tzafka: Tengerész
A címszereplő szikár, szótlan férfi évtizedek elteltével hazatér Dániába, de nem ismeri fel élete szerelmét, majd mikor mégis, inkább elhagyja őt. A Tengerészben nem elég, hogy a történet totálisan irreális, de a megvalósítás is jellegtelen, így a végeredmény egy giccses és szomorkás, idegesítő film – több szót nem is érdemel.
Hamy Ramezan: A mennyország felé vezető út
A legsúlyosabb helyzetet kétségtelenül az iráni kisjátékfilm vázolta fel a blokkban: egy fiatal hajléktalan testvérpár próbál megélni és iskolába járni a háború sújtotta Iránban, 1984-ben. Természetesen a múltba helyezett cselekmény ellenére a mondanivaló abszolút aktuális – mintha semmi nem változott volna harminc év elteltével, a gyerekek helyzete ugyanolyan kilátástalan maradt a Közel-Keleten. Sajnos a valószerűtlen fordulatok és néhány sablonos karakter tönkreteszi az érzékenyen induló, profi kivitelezésű filmet: a befejezést egyszerűen nem lehet hova tenni, annyira ellentmond a korábbiakból kirajzolódó humanista üzenetnek.
Luiza Parvu: Új világ
A román Új világ a századforduló Amerikájában játszódik: a frissen áthajózó várandós fiatalasszony és már megtelepedett rokonának története mintha egyesítené a keleti-nyugati problémákat – mindketten bevándorlók, akik egyaránt hordozzák magukban az Óvilágból és az új élethelyzetből eredő súlyos terheket. A magyar vonatkozásoktól sem mentes történet drámaian indul, hiszen visszaél a néző hiányos tudásával – az információk lassú adagolása egy ideig fenntartja a feszültséget. A fordulópont, azaz a rokon titkának lelepleződése után viszont erőtlenné válik az Új világ – ha az előző filmben a befejezést kritizáltam, itt olyan, mintha nem is lenne vége a darabnak: a tragédia kiélezése helyett a „majd lesz valahogy” érzésével zárul a mű és ezáltal a kisjátékfilmes blokk is.
