Magazin

Mediawave 2013: Kiút az elnyomásból – Itt, akkor

Here, ThenNagyon furcsa 2013-ban – amikor Tarkovszkij már nem él és Tarr Béla sem rendez már több filmet – egy olyan alkotással találkozni a mozivásznon, mely kifejezésmódjában egyértelműen a modernizmus és posztmodernizmus legnagyobb alakjait és módszereit idézi. Ráadásul kínai. Ráadásul fiatal rendező jegyzi. Ráadásul felettébb erős alkotás.

A kínai Mao Mao Itt, akkor című filmje egy cseppet sem közönségbarát művészfilm, mely borzalmasan lassú kameramozgásokkal és rengeteg állóképpel vázol fel egy tablót a tengődő kínai fiatalok mindennapjairól. A félelmetesen kevés dialógus eleve megteremt egy olyan légkört, melyből azonnal kiérződik, hogy szereplőinknek nincs mit mondaniuk egymásnak, és mindezt csak fokozza azon tevékenységek ciklikus ismétlődése, melyekkel rendszerint elütik az idejüket.

Hőseink ugyanis nem igazán csinálnak mást, mint dohányoznak, motoroznak, esznek, próbálnak szerelmesek lenni, ami ha nem megy, vigasztalódásképp megerőszakolnak egy kurvát, vagy épp ők maguk kurválkodnak, megcsalják egymást, ilyesmi. A lényeg, hogy semmi és senki nem halad előre (ahogy az egyik lány ki is mondja az egyik srác régi és új fényképét egymás mellé téve: „nem változtál”), és semminek nincs súlya vagy következménye a filmben.

Ennél összefüggőbb történetet nem nagyon lehet, ám valószínűleg nem is szükséges keresnünk az Itt, akkorban. A film második felében megjelenik ugyan az idősebb generáció is, de ahelyett, hogy pozitív ellenpéldaként állnának a mai tengődő fiatalsággal szemben, ők is csupán romlottságukról képesek tanúbizonyságot tenni. A film egyébként sem áll össze kerek egész történetté: éppúgy nincs eleje, mint ahogy vége sem, így bátran kijelenthetjük, hogy csupán egy állapotot tükröz, melyből látszólag egyáltalán nincs kiút.

Here, Then

Mintha ez a szereplőkből áradó enerváltság (mely még a táncos és megerőszakolós jelenetekre is felettébb jellemző) nyomná rá bélyegét a kamerára is, mely teljesen önálló életet él a filmben: nem rendeli alá magát az események megörökítésének, sokszor elmozdul a szereplőkről, vagy éppen arra kényszeríti őket, hogy kövessék az ő mozgását. A művészi szabadság reflexiójaként értelmezhető gesztus kétszeresen is fontos: egyrészt az alkotó egyeduralmát hirdeti az anyag fölött, másrészt egy sajátos rendszerkritikaként is felfogható, miszerint a képen kívüli, a kimondhatatlan a lényeg.

Nem könnyű feladat első nekifutásra végignézni az Itt, akkort, de mindenképpen megéri. A borzalmasan lassú folyás, a hosszan kitartott snittek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember elkezdjen a sorok között olvasni, a felszín mögé látni már a film megtekintése közben. Erre pedig óriási szükség lesz, ha meg akarjuk érteni Mao Mao üzenetét: a művészeten keresztül van kiút az elnyomásból.

 

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés