Hogy a román film az utóbbi időben szárnyal, azt tudtuk. Most kiderült, hogy sem az animáció, sem a dokumentumfilm terén nincs mit takargatniuk.
Egy fiatal román férfit, Claudiu Crulicot Lengyelországban jogtalanul lopással vádolnak és börtönbe zárják. Crulic éhségsztrájkba kezdett a krakkói börtönben miközben folyamatosan leveleket küldözgetett a konzulátusnak és az ügyészségnek, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. 33 évesen, több hónapig tartó éhségsztrájkja után meghalt a börtönben. Halála után pár órával megszületik a felmentő ítélet.
Ezen leírás után meglepődve tapasztaljuk, hogy a történet első fele milyen finom humorral van átszőve. Ennek legelső példája, hogy Crulic már mint halott kezdi el narrálni saját történetét Vlad Ivanov előadásában (4 hónap, 3 hét, 2 nap; Mesék az aranykorból), többszöris ironikusan megjegyezve, hogy nem csak hogy már halott, de életében sosem utazott Mercédesben, bezzeg most a koporsója. Életét születésétől a börtönbe kerüléséig megmosolyogtató képsorokban látjuk, ám ugyanekkor tágítja is a látóhatárt és elemelkedve saját történetétől, belátást enged az akkori román helyzetbe. Ilyen a kivándorlási hullámot előidéző megromlott gazdaság a 90-es években, majd az „eperszedők” (román vendégmunkások) elterjedése Európában. Így kerül ő is Lengyelországba.
A téma komolyságához és tragikumához méltón a humor tiszteletteljesen elcsendesül amint Crulicot bezárják, és elénk tárul egy fojtogatóan nyomasztó világ. Szemünk előtt zsugorodik össze egy élet, miközben bepillantást enged a film a bürokrácia szánalmas útvesztőibe, a fokozatos lelki és fizikai leépülésbe és abba, hogy milyen, ha egy idegen országban csak magára számíthat az ember, miközben folyamatosan éreztetik vele nemzetiségéből adódó hátrányos helyzetét – mindezt immár az EU zászlaja alatt. A film mindkét része magával ragadó: az első felén halkan nevetünk, a második rész közben pedig lélegzetvisszafojtva várjuk főszereplőnk sorsának alakulását, még úgy is, hogy nem csinált a film titkot a tragikus végkifejletből. Mindezt a lehető legtalálékonyabb animációs technikákkal mutatja be, jelen esetben semmiképp sem helytálló „az animáció kényszerzubbonyának” nevezett jelenség. A vegyes technikák közt találunk rajzot, akvarellt, különböző matériákat, mint pl. anyagot, archív fotókat és stop motiont.
A Crulic mutat némi hasonlóságot a Libanoni keringővel. Egyrészt mindkettő a tisztázatlan dokumentarista animáció műfajában született, másrészt ebből következően mindkét film végén valós archív felvételekkel hitelesíti az előzőekben animációs formában elmesélteket. Jelen esetben híradó és riport felvételeket látunk arról, hogy mekkora botrányt robbantott ki Crulic értelmetlen halála (még az akkori román külügyminiszter is lemondott az ügy hatására 2008-ban). Természetesen sokaknak eszébe juthat az Éhség című film is, hiszen a téma hasonló és a fokozatos leépülés megmutatására mindkét film nagy hangsúlyt fektet. Valóban szemünk elé tárul Crulic túlvilágra vezető lassú és csendes útja.
A film megérdemelten tudhat magáénak nem kevés elismerést, többek közt két dokumentumfilm fesztiválon díjazták, illetve különdíjat kapott a Cottbus és a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon.
