Magazin

Melankólia a Balaton partján – A meg nem érintett

Kis költségvetésű, illetve amatőr filmek esetében döntő fontosságú, hogy a szűkös büdzsé miatt korlátozott lehetőségeket sikerül-e az elkészült produktum javára fordítani. A filmtörténet során már számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a forráshiányt lehet kreativitással ellensúlyozni. A meg nem érintett stábja forgatás közben ugyanezt a célt tűzte ki maga elé.


Hirdetés

Felemás sikerrel. A történet szerint adott András, a magának való, visszahúzódó fiú, aki beteg anyja és egyszerű munkája közt őrlődve keresi egy szebb élet lehetőségét. Rajta próbál segíteni Viktória, aki elhatározza, megismeri a hallgatag férfit. Azonban egyikük életét sem könnyíti meg a tény, hogy András betegesen fél az érintésektől, és az évek során rögeszméjévé vált az a tudat, hogy a legközelebbi fizikai kontaktus a halálát okozza. Egyrészről elmondható, hogy a fényképezés kiválóan ragadja meg A meg nem érintett melankolikus hangulatát. Az operatőri munkát leginkább az artisztikum, a klipszerűség és az ellesettség jellemzi, a szokatlan beállítások, az egyedi nézőpontok, a késő őszi-kora téli balatoni időjárás nagymértékben hozzájárul a film atmoszférájához. Bár néhol öncélúsággal is megvádolható a képi világ, Elekes Gergő kamerája egyértelműen A meg nem érintett világának előnyére válik.

A látvány érdemeit még a hangsáv steril műhelyisége sem feledteti, bár a szerencsétlenül utószinkronizált dialógusok szöges és feloldhatatlan ellentétet alkotnak az életszerű, féldokumentarista stílussal – a filmélmény szempontjából sokkal elfogadhatóbb lett volna a helyszínen rögzített hangokra építeni, még ha a párbeszédek rovására is vált volna az erősebb háttérzaj. Az utószinkron főleg a külső helyszíneken zavaró: a hangzás nem veszi figyelembe a térbeli viszonyokat, és ezzel folyamatosan kizökkenti a nézőt. Technikai oldalról néhol a vágást is érheti kritika, de összességében Elekes Gergőt akkor sem feszíthetjük keresztre, ha épp nem kamera, hanem (virtuális) vágóolló van a kezében.

Itt kell megjegyezni, hogy az amatőrfilmek népbetegségét sem sikerült védőoltással megelőzni: sok az indokolatlan képi effektus is a filmben. De minden apró hiba feltehetőleg a technikai hiányosságoknak vagy a rutintalanságnak tudható be, és valójában a forma mögé nézve nagyon mély érzelmeket táncba hívó, egyedi filmet láthat az, aki A meg nem érintettnek ad egy esélyt. Az érdekes alapötletet kidomborító forgatókönyv masszív melankóliája különösen a fényképezéssel kölcsönhatásban lesz a film legmeghatározóbb összetevője. Karakterközpontú történetek esetén döntő fontosságú a cselekmény mozgatórugóját jelentő szereplők megformálása, de Gallai József ügyesen birkózik meg a feladattal nemcsak András megírásakor, hanem megelevenítésekor is. A komoly tapasztalattal bíró Ecsedi Erzsébetet is dicséret illeti az anya szerepében, bár összességében elmondható, hogy a női karakterek – különösen a mellékszerepekben – kevésbé árnyaltak, mint az érintéstől rettegő András figurája.

A meg nem érintett ügyes próbálkozás, mely bizonyítja, hogy egy jó ötlettel gyakorlatilag a semmiből is lehet olyan filmet forgatni, amely a megtekintés után is hagy lenyomatot az emberben. Hogy az elszántság és a kreativitás többet ér, mint a drága felszerelés. De a hiányosságokat mégsem tudja előnnyé kovácsolni. Értékelés: 6/10

A meg nem érintett

színes, magyar filmdráma, 74 perc, 2012

rendező: Elekes Gergő
forgatókönyvíró: Gallai József
zeneszerző: Elekes Gergő
operatőr: Elekes Gergő
producer: Elekes Gergő
vágó: Elekes Gergő

szereplő(k):
Gallai József (András)
Vejmola Enikő (Viktória)
Ecsedi Erzsébet (Anya)
Elekes Gergő (Levente)
Szinger Alexandra (Eszter)
Kósa Rita (Linda)
Rudi Máté

Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!