Míg a filmekkel az a legnagyobb probléma, hogy nem tudják hol bemutatni azokat, addig a sorozatokból éppenséggel kezdenek kifogyni Amerikában a járvány hatásai miatt. A filmipar elhúzódó válsága mára az egész rendszert fenyegeti.
„Kéne egy olyan szolgáltatás, ahol autót tudnak bérelni olyan emberek, akiknek csak azért van szüksége kocsira, hogy moziba tudjanak menni” – írta egy neves amerikai kritikus a Twitteren, és ironikus megfogalmazása jól rávilágít a jelenlegi helyzet fonákjára a tengerentúlon. A nagyvárosokban továbbra sem lehet moziba menni, ugyanakkor az ország ritkábban lakott részein telt házzal pörögnek az autósmozik. Amerikában a feje tetejére állt a filmvilág, és a fény éppen csak látszik az alagút végén.
Az augusztus 14-16. hétvégén egy-két lépéssel közelebb kerültek az iparági visszarendeződéshez a mozis szempontból eddig egységesnek kezelt észak-amerikai piacon: Kanadában országszerte bemutattak két új filmet (egy új Spongyabobot és a Russell Crowe nevével fémjelzett Téboly című krimit). Eközben pedig a járvány enyhülése miatt az egyik nagy moziüzemeltető, a Cinemark Holdings csaknem száz termet újranyitott a Közép-Nyugaton. Az Egyesült Államokban a következő hétvégén igazi előrelépés, amikor a piacvezető AMC további 600 teremmel támogatja meg a Téboly amerikai premierjét.
A Covid előtti világhoz képest persze sehol se vagyunk, de két határidő is közeledik, ami reményt adhat a filmrajongók számára. Augusztus 28-án lesz Az új mutánsok premierje, rá egy hétre pedig elvileg debütál a Tenet. Christopher Nolan filmje az elmúlt pár hónapban összeforrt az újranyitás fogalmával, és nemcsak közbeszédben: az átlagember és a szakma számára egyaránt azt szimbolizálja a Tenet, hogy újra lehet moziba menni – ha nem is úgy, mint régen.
Fél év bezártság
Március közepe óta tartanak zárva a mozik, és míg néhány hetet, egy-két hónapot kibírtak volna, mára az összeroppanás szélére jutottak az iparág szereplői Amerikában. Az anyagi kiesés május végéig több mint 17 milliárd dollár veszteséget tett ki a Statista szerint (ez a teljes magyar GDP 10%-a!). Míg a moziüzemeltetők számára ez a kiesés pótolhatatlan, addig a stúdiók még mindig abban bíznak, hogy csak átmeneti: az elkészült filmjeik valamikor behozzák a költségeiket – csak addig ki kell bírni valahogy.
Kérdés, hogy meddig, és hogy kibírják-e egyáltalán.
Mint látjuk, a Disney a Mulannal feladta: egykori sikerük élőszereplős verzióját szeptemberben elérhetővé teszik 30 dollárért online. A Disney persze a többi stúdiónál jobb (de közel sem jó) helyzetben van, ugyanis a saját streamingplatformján már több mint 60 millió előfizetővel rendelkezik. Még így is hazárdjáték, amit a cég művel – ne felejtsük el, a Mulan egy 200 milliós megaprojekt. A Warnerhez tartozó HBO vezetője, John Stankey egy hónapja kijelentette: sok dobozban lévő filmjüket ki tudják tenni az HBO Max-ra, de a Tenetet nem. A stúdióknak ugyanis egyszerűen létszükségük van arra a bevételre, ami a moziból jön.
És ez fordítva is igaz: „szükségünk van a filmjeikre” – nyilatkozta John Fithian, az amerikai Filmszínháztulajdonosok Nemzeti Egyesületének vezetője (National Association of Theater Owners). A mozik kvázi már könyörögnek a stúdióknak. Négy hónap telt el bevétel nélkül, és míg az éttermek piacát rendelésekkel életben lehet tartani, addig a moziknak semmijük se maradt –
volt olyan mozi, amelyik útszéli popcorn-eladásba kezdett.
Új filmek nélkül persze nincs értelme kinyitni a moziknak, azonban a forgalmazók szerint kérdéses, hogy megjelennének-e a nézők az új filmekre egyáltalán. „Az emberek félnek a moziktól (is)” – hangsúlyozta Jeffrey Shaman, a Columbia Egyetem járványügyi szakembere. A vírus berobbanásakor az orvosok általában pont a mozikkal példálóztak, hogy milyen helyekre ne menjenek az emberek. Ugyanakkor a Fortune megközelítése szerint előnyös is lehet egy új film premierje most: nincs nagy verseny, folyamatosan vetíthetik, a reklámozása is olcsóbb.
A világ többi moziüzemeltetője szintén azért küzd, hogy legyenek újra filmjeik, csak épp ők azt próbálják elérni, hogy ne várják be Amerikát. Hollywood azonban attól fél, hogy a nemzetközi premierek illegális letöltésekre ösztönzik a nézőket. Ráadásul a világ már elég globalizált, az elnyújtott bemutatás valószínűleg csökkentené a hype-ot. Eközben persze az amerikai mozihálózatoknak (amelyek jelen vannak a világ többi részén is) szintén szükségük van a nemzetközi bevételekre. Számos országban időközben helyre állt a rend. Erre a legjobb példa Dél-Korea, ahol júliusban mutatták be a Vonat Busanba folytatását, a Peninsula c. zombifilmet, kirobbanó sikerrel: egy hónap alatt csaknem 27 millió dollárt gyűjtött össze, ennek egy részét az amerikai tulajdonú IMAX-hálózatából.
A tévét lassan kikapcsolhatjuk
Miközben filmek tucatjai várják dobozban, hogy végre bemutathassák, addig az amerikai kereskedelmi tévék kezdenek kifogyni az új sorozatokból. Míg ugyanis a mozik zárva vannak, a tévék teljes gőzzel pörögnek – pláne, hogy mindenki bezárkózott az otthonába.
Már áprilisban látszott, hogy nehéz menet lesz, de akkor még senki sem gondolta, hogy a járvány ennyire és ilyen hosszan eltart. A korai reakciók erre utalnak: a tévék megelégedtek azzal, hogy lecsökkentették az évadokat 1-4 epizóddal. Két esetben azonban ez óriási gubancot okozott. Egyrészt a 15. évadánál járó Odaátot nem tudták tisztességen lezárni, így a sorozat kap még egy kurta évadot jövőre. Ennél kellemetlenebb volt az Empire korai befejezése. A zenés széria hatodik évadának utolsó részében az összes szálat össze akarták fűzni és elvágni, de pont az epizód forgatása közben kezdődött el a karantén – így a nézők azóta sem kaptak választ tengernyi kérdésükre.
A legnagyobb probléma a tévés műsorokkal, hogy a forgatásuk a lehető legkevésbé korona-kompatibilis.
Jellemzően zárt terekben zajlanak a felvételek ugyanazokkal a résztvevőkkel, akik mindennap hazamennek munka után. Ezt a helyzetet csak úgy lehetne korona idején feloldani, ha az egész stábot egy Truman-show szerű karanténba helyezik a forgatás idejére – de pl. egy szappanopera esetében ez az egész életükre vonatkozna.
Mi a megoldás? Egyelőre nincs, az amerikai kereskedelmi tévék vagy ismétléseket sugároznak vagy külföldi (pl. kanadai vagy angol) sorozatokat vesznek. Hiába állította a Netflix áprilisban, még az ők raktáruk sem kimeríthetetlen. Előbb-utóbb mindenkinek szüksége lesz új tartalomra.
Forgatás a korona idején
A stúdiók tehát kénytelenek lesznek újraindítani a forgatásokat, ami érdekes, rendhagyó vagy egészen beteg megoldásokat kényszerít ki az illetékesekből, amely nemcsak a kivitelezésre, de a történetre is hatással lesznek. A Vulture össze is szedett néhány jelentősebb változást kilenc pontban. Ezek egy része erősen iparági jellegű, pl. hogy megszűnik a kétparti foglalkoztatás, tehát a színészeket nem fogják átröptetni az egész országon egy epizód kedvéért (az Egyesült Államokban Los Angeles mellett New York a másik filmes központ).
Ennél fontosabb, hogy az akciósorozatokban is több lesz a beszéd és kevesebb a harc.
Gyakoribbak lesznek az ún. palack epizódok (bottle episode), amelyek egyetlen, zárt térben játszódnak kevés szereplővel (tipikusan ilyen például a Breaking Badben az a rész, amikor a két főhős egy legyet kerget egy laboratóriumban). Ha nem is minden rész lesz ilyen, de összességében sokkal kevesebb lesz az olyan jelenetekből, ahol 20-50 fő van egy teremben – pl. egy színház, étterem, állománygyűlés vagy bírósági per. Emellett pedig külső helyszínből is kevesebb lesz, már most az a tapasztalat, hogy sokkal nehezebb ezekre engedélyt szerezni. Végül pedig kevesebb lesz a cliffhangerből, a stúdiók ugyanis szeretnék elkerülni azt, ami az Empire-rel történt. A Deadline mindezt még a vendégszereplők esetével egészíti ki: mivel nagyon pontos tervezésre van szükség, nem lehet csak úgy elhívni egy színészt, mert ő éppen ráér.
A korona utáni világban tehát nagyon alapos előkészületekre és rendkívüli biztonsági szabályokra lesz szükség a forgatáshoz – de még ez sem garantálja, hogy a forgatások egyáltalán elkezdődhetnek. Továbbra is zajlik ugyanis a szakszervezetek és a stúdiók egyezkedése. Előbbiek szerint ugyanis az utóbbiak még mindig adtak megfelelő garanciát arra, hogy a dolgozók nem fognak megbetegedni munka közben.
Amíg a két szervezet nem tud megállapodni, addig olyan helyeken sem kezdődhet el a forgatás, mint New York, ahol egyébként már sikerült megfékezni a járványt.
Amerikában tehát továbbra is tetszhalott állapotban van a filmgyártás, ugyanakkor a világ többi részén már újrakezdődött a munka. Forog az Avatar Új-Zélandon, a Mátrix és a videojátékként népszerűvé vált Uncharted adaptációja Berlinben, az új Marvel-film, a Shang-Chi Ausztráliában, valamint a Jurassic World következő része Angliában. Utóbbira látogatott el a New York Times, amely részletesen beszámolt a dínós film forgatásáról.
Ezen a projekten 750 ember dolgozik, akiket ketté választottak aszerint, hogy kik azok, akinek mindenképp ott kell lenni a forgatáson – őket egy teljes mértékben kibérelt hotelben szállásolták el. Itt él most többek között Bryce Dallas Howard, Chris Pratt, Sam Neill, Jeff Goldblum, Laura Dern, és maga a rendező, Colin Trevorrow is. „Ezek segítségével arra tudunk koncentrálni, hogy egy új világot teremtsünk, és magunk mögött hagyjuk a másikat” – nyilatkozta a rendező. Persze ez sem ilyen egyszerű. Chris Prattnek például három hét után haza kellett mennie a gyermeke születése miatt, onnan pedig már Máltára megy, ahol majd folytatódik a munka.
A tudósítás alapján a már így is bonyolult és összetett forgatás egy logisztikai rémálommá vált. Kétnaponta tesztelnek mindenkit, antibakteriális felhőkkel gátolják a vírus megjelenését, és különböző jeleket tesznek ki, amivel jelzik a szociális távolságtartás szabályait. Bryce Dallas Howard szerint olyanná vált a munka, mint az ún. zárt forgatásokon, amik korábban csak az intim jeleneteknél volt bevett szokás. A szabályok természetesen többletköltséggel is járnak, a Jurassic World eddig 9 millió dollárt emésztenek fel az elővigyázatossági rendelkezések.
Mi lesz veled, Hollywood?
A forgatások többletköltségei, a leállások, az elnyúló szakszervezeti viták és a bevételek elmaradása alapjaiban rengetik meg a hollywoodi stúdiórendszert, amely eleve legyengülve szembesült a válsággal – részben a streamingháború miatt, részben pedig a középműfajok halála nyomán. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az említett jelenségeket a koronavírus felerősíti, tehát a járvány után
még kevesebbet fogunk moziba járni, és még fontosabbak lesznek az életünkben a streamingszolgáltatók.
Ebben a folyamatban meghatározó pillanat volt, amikor a Universal megállapodott az AMC-vel, az egyik legnagyobb amerikai moziüzemeltetővel, hogy az ún. mozis ablakot 17 napra rövidíti. Ez azt az időszakot takarja, amíg egy film moziban fut, és máshol nem – korábban ez csaknem két hónap volt. Cserébe ugyan a mozi nagyobb részesedést kap a bevételből, az azonban világosan látszik, a stúdiók egyre kevésbé bíznak bennük.
Az előzetesen várt károk számbavételekor még senki nem számolt azzal, hogy a járvány ilyen sokáig elhúzódik, és ennyire sok területen fog kárt okozni. A Variety már márciusban (!) Hollywood összeomlásáról beszélt a járvány hatására, ez a jóslat azonban mégsem következett be – egészen mostanáig. A múlt héten ugyanis elkezdődtek a kirúgások a Warnernél, ahol gyakorlatilag a fél menedzsmentet elbocsátották. A stúdiót különösen súlyosan érintette a válság, ugyanis a saját streamingplatformjuk, az HBO Max elindítása meglehetősen sikertelen volt.
A Bleeding Cool szerint azonban az átalakulási folyamatnak nyertesei is vannak.
Az egyik ilyen a Universal, amely nagyon korán felismerte, hogy a járvány sokkal hosszabban elhúzódik majd – a cég már márciusban áttette a premierjeit a következő évre. Hasonlóképpen jól árt a Neon, amely jókor dobta piacra saját indie-filmjeit, a Palm Springst például gyakorlatilag mindenki látta Amerikában. Az elmúlt fél év nyertesei között tartják számon a Netflixet is, amely a streamingháború közepette is uralta a filmes közbeszédet olyan filmjeivel, mint a A halhatatlan gárda, az Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története vagy Az 5 bajtárs.
A warneres elbocsátási hullám nyomán a New York Times neves szakértője, Ben Smith részletes elemzést írt The Week Old Hollywood Finally, Actually Died címmel. Az erősen iparági cikkben Hollywood válságát a techcégek szárnyalásával állítja szembe – ez földrajzi értelemben Los Angeles hanyatlása és San Francisco felemelkedése.
A techcégeknél azonban már másképp tekintenek a filmművészetre, és a sorozatokat vagy filmeket sokkal inkább tartalomként kezelik, amivel eladhatnak más termékeket (lásd: Apple TV+ vagy Amazon Prime). Az egyetlen kivétel a Disney, amely talán egyedüliként marad meg hatalmai tényező a szórakoztatásban és az amerikai társadalmi-politikai hierarchiában. Ben Smith szerint a stúdiók igazgatói régen élet-halál urai voltak, akik a politikában és a társadalom megannyi területén meghatározó tényezőkként befolyásolták a világot – mára ez végleg eltűnt, és ez csak részben írható a járvány rovására.
