Magazin

Miért nem szabadna filmet nézned az okostelefonodon? (X)

Nem számít, hogy mekkora az okostelefonod képernyője, inkább ne nézz rajta filmeket. Kényelmetlen, udvariatlan, művészileg romboló és még az alkotókat is sérti.

Udvariatlanság a környezeteddel szemben

Az okostelefonos filmnézés szószólói azzal érvelnek, hogy így bárhová magaddal viheted a filmeket. Ez igaz, és pont ez probléma. A csendes, nem tolakodó könyvolvasással ellentétben a filmnézés – néha akaratlanul is – közösségi élmény. Előfordult már, hogy próbáltál aludni a repülőn, de ehelyett beszippantott a veled szemben ülő által nézett film, még akkor is, ha nem hallottad a hangot? Olvastál volna a buszon, de folyton a melletted ülő telefonjára tévedt a tekinteted, aki épp a legújabb sorozatepizódot darálta?

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Ugyanez az elv igaz bármilyen más nyilvános helyen, akár az orvosi váróteremben is. A körülötted lévő embereket akaratlanul is bevonzod a nem túl magas minőségű filmnézési élményedbe, valószínűleg nem önszántadból. Evolúciósan felkapjuk a fejünket mindenre, ami mozog, nincs ez másként az arasznyi mozgóképekkel sem.

Árt az egészségednek

Ergonómiailag nincs kényelmes módja annak, hogy filmet nézz a telefonodon. Még akkor is megerőlteted a nyakad, ha kifejezetten kényelmes székben ülsz, miközben a telefonod képernyőjét próbálod nézni. Ha pedig közvetlenül a szemed elé tartod, a karod is elfárad.

Persze erre is próbálnak megoldást találni a kütyügyártók különböző tartókkal és állványokkal, az eredmény azonban inkább nevetséges, mint komolyan vehető. Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy a képernyőfáradtság valós jelenség. A hunyorgással tovább erőlteted a szemed. Sokkal jobban jársz, ha a telefonod képét kivetíted egy értékelhető méretű képernyőre, például a tévédre. Ma már erre is van megoldás: a Chromecast „tévéokosító” segítségével vezeték nélkül streamelheted a videókat vagy zenéket bármilyen HDMI-csatlakozóval rendelkező eszközre akkor is, ha a tévé önmagában nem lenne alkalmas erre.

Csökkenti az élményt

Persze megpróbálhatsz ügyeskedni azzal, hogy egészen közel tartod a szemedhez a telefonodat. Ez persze lehetséges, de 90 percen át aligha. Ráadásul neked magadnak is tökéletesen mozdulatlannak kell lenned, így nem tudsz nevetni vagy más módon reagálni sem a látottakra.

Még ha be is fektetsz a legújabb okostelefonba, a képernyő mérete nem nőhet meg igazán. Egy okostelefon képernyője egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy értékelni tudd egy nagy költségvetésű blockbuster látványvilágát, de egy szövegközpontúbb film sem tud eléggé beszippantani ahhoz, hogy teljesen átadhasd magad az élménynek.

Leértékeled a művészetet

El is érkeztünk a következő ponthoz. Csak azért, mert megtehetünk valamit a digitális korban, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tennünk. Az, hogy szinte bármilyen filmet megnézhetünk bármikor és bárhol, azt jelenti, hogy a filmek életünk fehér zajává váltak, mindig jelen vannak a háttérben, de egyre kevésbé értékeljük őket.

Ez rosszat tesz a filmiparnak, hiszen az átlagos, de könnyen hozzáférhető filmek ugyanolyan jól teljesíthetnek, mint a nagy költségvetésű darabok, így az értékük csökken, a költségvetésüket pedig nem hozzák vissza. De rossz nekünk, a művészeti ág fogyasztóinak is, akik a költségvetés megszorításával a minőség csökkenését fogják észrevenni. A klasszikus filmek moziba készültek, nem okostelefonokra. Ha pedig azzal érvelsz, hogy ehhez a silány filmhez nem is kell ennél jobb technika, azzal önmagad köpöd szembe: miért pazarlod az időd valami olyasmire, ami meg sem érdemli, hogy rendes körülmények között fogadd be?

Megbántod a filmkészítőket

Egyetlen filmkészítő sem azért vág bele a szakmába, mert arról álmodott, hogy apró képernyőkre készítsen filmeket. Nem számít, hogy az olyan streaming szolgáltatók és forgalmazók, mint a Netflix és az Amazon Prime mit engednek meg a fogyasztóknak, azokra az emberekre kellene hallgatni, akik valójában készítik a tartalmat, amit nézel.

Már szinte mémmé és önmaguk paródiájává váltak azok a dühös nyilatkozatok, amelyekkel a legendás rendezők a telefonos filmnézést ostorozzák. Mégis érdemes hallgatni David Lynchre vagy Martin Scorsesere, akik könyörögnek azért, hogy úgy tekintsük meg az alkotásaikat, ahogyan megálmodták azokat.

Inkább forgass valamit!

A telefonod rossz filmnéző eszköz. Ha azonban filmkészítésről van szó, akkor egyenesen forradalmi. Nem akkor vagy rocksztár, ha telefonon nézel filmet, hanem ha azon forgatod. Ezt az elmúlt években olyan nagyszerű művészek bizonyították, mint Sean Baker vagy Steven Soderbergh. Utóbbi kétszer is az iPhone-jához nyúlt: így készült a Tébolyult (Unsane) és részben a Szárnyaló madár (High Flying Bird) is. Szinte lehetetlen megmondani, ha nem tudod, mit kell keresni.

A Szárnyaló madár az iPhone kamerájának minden erősségét kihasználja. A karakterek közeli felvételei remekül néznek ki. A kamera kicsi, és bárhová könnyedén befér. Bonyolult felvételek, amelyek beállítása általában órákig tartana, így minimális felszereléssel is elkészíthetők.

Az okostelefonos kameráknak nyilvánvalóan megvannak a hátrányai is. Néhány beltéri felvétel túl sötét, és a nagylátószögű felvételek kissé görbék. Ezek azonban eltörpülnek amellett, hogy a zsebedben lévő készülék egyértelműen bebizonyította, hogy képes egy minőségi játékfilmet készíteni.

Szponzorált cikk

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés