Magazin

Mikrovilágok a KEDD-KINO-ban

Gyönyörűen alliteráló kedvenc animációs filmklubunk újabb állomása a társadalom világába vezet be minket – egy ennyire komoly téma egy ilyen könnyed filmtípusban? Igen!

Vajon mi születik abból, ha egy olyan meglehetősen kreált, az egyedi művész keze nyomát lépten-nyomon magán viselő filmforma, mint az animációs rövidfilm a nem-fikciós valóságot választja témájául? A soron következő alkalmon Macskássy Kati, Szoboszlay Péter, Kovásznai György vagy Pálfi Szabolcs egy-egy filmje valamilyen dokumentumértékű köznapi elemből kiindulva kívánja az adott korszak vagy társadalmi helyzet egyszerre konkrét és elvont, mikro- és makroszintű leképzését adni, legyen szó a szocializmus mindenhová beszivárgó, szűk levegőjéről, a pesti városi élet sokszínű monotóniájáról, vagy a vidéki élet szomorkás, nehézkes körülményeiről.

November 17-én a KEDD-KINO-ban káeurópa jelene és múltja elevenedik meg stilizált díszletek előtt, elvont jelmezben. A szociológiai indíttatású dokumentumanimációk után Szoboszlay Péter filmrendező kerül a kérdések kereszttüzébe.

Mikor?
November 15. Kedd, 16:00

Hol?
Kino Mozi (1137 Budapest, Szent István krt. 16.)

Avatar

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya