Magazin

Legyünk-e jók? – A Minden rendben forgatásán jártunk

Fotó: Kalicz Máté

Nemrégiben összegeztük, hogy szerintünk hol tart a magyar film, most pedig meglessük, hol tart egy magyar film. A Valami madarak és a Lefkovicsék gyászolnak után ismét egy, a 2021-es Inkubátor Programban állami támogatást elnyerő produkció, a Minden rendben forgatására látogattunk el. 

Zugliget, Libegőállomás, délelőtt 9 óra. A váróban statiszták és stábtagok csevegnek, melegednek. Odakint a drótpályán forog a Sony Venice. Egy kulcsjelenethez készül rögzíteni egy snittet az Inkubátor Program legújabb produkciójához. A Libegő mozgásba lendül. Elhangzik a „Tessék!”, a fémhintó némi hezitálás után felvesz két utast, majd még kettőt. „Ennyi”! Visszanézik az anyagot.

Mosoly, taps!

Mégis, a hátsó székbe szótlanul beszálló Hajdu Szabolcs arcára rá van írva, hogy ez egyáltalán nem igaz. Hogy is lenne, hiszen a fia balesetet okozott, az egyetlen szemtanújaként pedig nem kisebb feladata volt, minthogy kiválassza az igazság és a szülői oltalmazás közül a kevésbé rossz döntést. De „alapvetően nem válaszokat kínál a film, hanem kérdéseket feszeget” – mondja a film rendezője, Sós Bálint Dániel. A rutinos reklámfilmes maga sem tudja, hogy egy ilyen komplex helyzetben mit diktálna a reflexe, de esélyesen a védelmező apa szerepkör kapcsolna be először, nem a felsőbbrendű én, aki mindig helyesen cselekszik. 

Fotó: Kalicz Máté

A Nagy V. Gergővel közösen jegyzett forgatókönyvének kemény dilemmáját mi sem mutatja jobban, minthogy a főszerepet alakító Szabolcs sem tud kinyilatkoztatást tenni, csak valószínűsít. „Nem hiszem, hogy úgy döntenék, mint ez a szereplő. Nem tudnám elviselni sokáig, hogy hazudni kelljen” – árulta el, hozzátéve, hogy eljátszani ezzel a gondolattal hálás feladat. A kétgyermekes, megözvegyült karaktere patchwork (mozaik-) családot kezd építeni a Háy Anna alakította női főszereplővel. Szerinte könnyű azonosulást és tanulási lehetőséget kínál a filmben felfokozott alapbonyodalom, „a bizalom kérdése a saját gyermekeink felé, a problémamegoldás, az, hogy hogyan kommunikálunk velük, akár komoly krízishelyzetben”.

A film egyik producere, egyben túravezetőnk, Farkas Ádám is a film ilyesfajta szociológiai csomópontját emeli ki, nem titkoltan a társadalmi diskurzusra orientálva a figyelmet.

A Minden rendben „arról szól, hogy a családon belüli őszinteség vagy annak hiánya milyen feszültségeket szülhet. Azt szeretnénk, hogy ez a dilemma mindenkinek kínzó kérdés legyen. Ha ezen tudnak agyalni a nézők, az azt jelenti, hogy jól dolgoztunk”.

Azt ugyan még nem lehet kijelenteni, hogy jól dolgozott-e a csapat, de az kétségtelen, hogy szorgosan és profin. A gyártási és sajtókapcsolati asszisztencia minden kósza percet megragad, hogy hasznosan teljen mind számunkra, mind azok számára, akiktől rövid interjút kérünk. Persze, rutinosan mozognak, az elsőfilmes direktornak is csupán a formátum hossza újdonság. Száznál is több reklám és kisfilm után a gyermeki csodálat mégis meg-megcsillan a szemében. „Nagyon szórakoztató ez az egész. Az ember már látott több tízezer filmet és most készül egy, amiben ő mond meg mindent. Megnyílt egy kapu”. De most visszahív a set, irány a libegő, ugyanis megtörtént a kameraátállás, az elindulás után a visszatérés – szintén szótlan – másodpercei rögzülnek. 

Rádión szólnak az irányítóközpontba, hogyan igazítsák a kalitkákat. 12-14 perc a menetidő a libegőn, ami egy ilyen kötött időrendbe nehezen beilleszthető, így az utazás maga nem hasznos, legalábbis egyelőre.

Fotó: Kalicz Máté

Míg a színészek rövid időn belül többször is visszatérnek a fellegekből, Ádám azt ecseteli, miért kiemelten fontos ez a helyszín és a precizitás, azon túl ugyanis, hogy a film egyik legfontosabb jelenetének ad otthont, logisztikailag a legnehezebb, már többször le is kellett mondani a forgatást. Egyfelől az időjárási körülményeket kellett figyelembe venni, hiszen a sztorinak fontos narratív adalékanyaga a borult, ködös ég, a szűrt napfény, egy lehetőleg csapadékmentes időszakban. Másfelől az egyébként roppant segítőkész BKV Zrt. karbantartási napjait is figyelembe kellett venni, hiszen csak ezeken a napokon lehet a civil utasok elől elbarikádozni a zugligeti megállót kellemetlenségek nélkül. 

Mindezek fölött még ott lebeg az emberi tényező.

Egy Inkubátor-film egy normál állami támogatással készülő produkció büdzséjének átlagosan kb. ötödét kapja meg. Ilyeténképpen a producer szerint, főleg egy energiaválsággal és inflációval sújtott időben, a KATA-változások árnyékában, „amit leginkább nem tudunk kifizetni, az az emberek ideje”. Az idő-dimenzió ráadásul nem csupán az alkotóközösség financiális szempontjait érinti, hanem nyers, emberi valóját is. Olyannyira, hogy egy interjúra kiszemelt riportalanyomnak a felvétel után rögtön el kellett sietne, ugyanis nem sokkal forgatás előtt derült ki, párja szülését valószínűleg a tervezettnél korábban kell megindítani. 

A váratlan helyzet ellenére mégis itt volt és forgatott. Ez az elhivatottság jellemzi ezt a stábot, amit visszatértekor Hajdu Szabolcs is külön kiemel, mint emléket, amit biztosan magával fog vinni karrierje során:

intelligens volt az együttlét, és nagyon koncentrált munka zajlott”.

Ez az imént már említett költségvetés végessége miatt is nagyon fontos volt. Ebből a szempontból is szerencsésnek tartja a projektet Ádám, mert producertársa, Mártonffy Zoltán segítségével nagy köveket tudtak megmozgatni annak érdekében, hogy „olyan színvonalú technológiával tudjunk dolgozni, amit sokszor egy hagyományos költségvetésből készülő magyar mozifilm sem engedhet meg magának. A történeten kívül minden filmnek meg kell találnia a vizualitását is”. 

Fotó: Kalicz Máté

Túrám elején még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy kifejezetten a borús időjárást szerették volna elcsípni az alkotók. A díszletből kikeveredvén meg is akadt a szemem a kontrollmonitoron: szimmetrikusra komponált arcközelit mutat 3:2-es képarányban, színek nélkül. „A színek megszűntek. Egyrészt ez már alapvetően egy absztrakció” – fejti ki M. Deák Kristóf operatőr. „Másrészt a fekete-fehér összeránt. Az olyan terekben, mint ez, nagyon sok olyan szín jelenik meg, amit alapvetően nem tudunk kontrollálni, hiszen nem tudunk mindenhol díszletet építeni”.

Megerősíti a már korábban többektől hallott brutalista stilizálást, ami a lecsupaszítást szolgálta, hogy

nagyon kevés információ legyen a képen, de az minél irányítottabb legyen”. 

És mennyire evidensnek is tűnik így a helyzet. Szinte látom magam előtt a nagytotált a sehova sem vezető szürkeséggel és egy átlósan futó vezetékkel, amin a két fülke utazóközönsége úgy tesz, mintha minden rendben volna. Amikor a távolság is közel hozza a témát, a főhős morális kálváriáját – valahol Európában, talán Magyarországon és talán most, de a történet univerzális mivoltából fakadóan az is lehet, hogy valahol egészen másutt, máskor.

Szabolcs emlékeztet, a nap végére minden eldől. Indul is a nagy sürgés-forgás a kamera körül, leszedik a stabilizátorról, majd felerősítik a libegő korlátjára, hogy felvegyék a feszültséggel teli, égi negyedórát. Ügyesen leplezik izgalmukat, ahogy én is a türelmetlenségem, hogy végre elsüthessem: „nyugi, srácok, minden rendben lesz”! Legalábbis remélem.

Gyenes Dániel

Gyenes Dániel a PPKE kommunikáció szakos, filmen és újságíráson specializált hallgatója. Ha egy filmben egyszerre jelenik meg a misztikum és a társadalomkritika, nála tuti befutó.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!