Magazin

Mindent egy lapra – Indián

indiánP. Szabó István sok mindent csinált már életében, filmet még nem rendezett. Most eljött ez is, és az alkotó úgy döntött, mindent belepakol az Indiánba, amiről úgy véli, jót tehet a mozgóképnek. Unásig ismert közhely, hogy a kevesebb, néha több – hát igen, az Indián is lehetett volna jó film, ha jó film lett volna.

Azt senkinek nem kell elmeséljem, hogy az elmúlt években Magyarországon filmet csinálni nem volt éppen leányálom. A szerelem azonban erős dolog, így történhetett, hogy nem egy alkotás készült el saját zsebből, barátságból, összefogásból.  Így született meg az Indián is, ami sok szimpatikus elemet tartalmaz, de ezer sebből vérzik, igazi elsőfilmes bakikkal van tele – annak ellenére, hogy P. Szabó István közel sem kezdő, bár rendezőként most debütált, forgatókönyvíróként vagy fél tucat film, többek között a Halálkeringő könyvén is az ő neve áll. Sajnos az újdonsült rendező most íróként sem remekelt, és engedett a csábításnak: szájba rágta, amit az érzékeny néző amúgy is megért, az érzéketlennek meg kár magyarázni. Éppen ezért van tele az Indián túlkapással. Túl sok zenével, túl sok magyarázattal, túl sok reklámmal, túl sok színpadiassággal, túl sok szöveggel, túl sok drámával, túl sok…

Pedig jó az alapszitu. Lantos Tamás (Gémes Antos) egyslágeres sztársága már lecsengőben van, se a karierrje, se a magánélete nem tart sehol. Gyermekkorának üditő emlékeiben keresi az erőt az újrakezdéshez, amikor eltűnik a városból, és az erdő közepi nyaralóban (külön gratuláció a helyszínválasztásért!) keres menedéket. A magányosra tervezett órákat azonban hamar megzavarják a helyi asszonyok…

Az Indián tragikomédia, ebből adódóan egymást váltják az abszurd, humoros és a komoly helyzetek. Míg az előbbivel nincsen semmi baj, az utóbbi terén komoly hiányosságok mutatkoznak. A tragikumot pátosz és dagály váltakozása jellemzi, néhol már-már egyenesen hatásvadásznak nevezném az érzelmek fokozását. Ez a film legnagyobb gyengesége, a túlzómód egyszerűen elidegeníti a nézőt, aki nem tud azonosulni a hős drámájával, és így a kívánt katarzis is elmarad. Vagy vissza kellett volna venni az érzelgésből, vagy egyenesen komédiát kellett volna csinálni az Indiánból, hiszen ez az oldala annyival jobban működik a filmnek.
INDIAN_filmframe4_NETAz erős komédia köszönhető elsősorban Ruttkay Laurának, aki magasan a legerősebb szereplője a filmnek. Ő az egyetlen, aki teljes jelenlétében igazi, hiteles tud lenni, a film női csokrának többi tagja közelébe se ér: Dammak Jázmin egyenesen irritálóan mű, de sem a Szorcsik Viktória, sem a Nyers Boglárka alakított figura nem veszi fel a versenyt Ruttkay hús-vér karakterével. Nem szívesen skatulyázok, de óriási űr tátong a színházi színészek és a szépségkirálynő-énekesnő szekció teljesítménye között. Ellensúlyozza játékukat a film főszereplője, Gémes Antos, aki szintén nem volt rossz választás. Bár időnként az ő jelenlétét is tulzónak érzem, ez sokkal inkább fakad, úgy vélem, rendezői döntésből, mintsem színészi alakításból.

Muszáj még szót ejtsek a film zenéjéről. Látszik, hogy P. Szabó zenész berkekben mozog, a filmet is teletömi slágerekkel, nem is rosszakkal, bár a választás némileg esetlegesnek hat. Különösen a végefőcím zenéje lebeg a semmiben, a drámainak szánt befejezés után kapott tingli-tangli egyenesen zavaróan gyökértelen.

Rendezzen még filmet P. Szabó István? Rendezzen. Hátha az első munkájába már annyi mindent belepaszírozott, hogy a másodikra már csak annyi jut, amennyi nem túl sok egy jó filmhez.

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com