Magazin Papírfény

Műfaji válogatás – 101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

Steven Jay Schneider 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvével egy végeláthatatlan filmes válogatássorozatot indított el, és az 501 filmsztár…, 501 filmrendező… kötetek után ezúttal a műfaji klasszikusok összegyűjtése felé vette az irányt.

A sorozat két legújabb kötete, a formájában a régi zsebszótárakat idéző 101 horror film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz és a 101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz egy időben, párban kerültek a könyvesboltok polcaira, felépítésük pedig nem meglepő módon egy az egyben megegyezik: egy filmre négy oldal szántak, ebből egy-egy jut a film plakátjának és egy tetszőlegesen kiragadott képnek, kettő pedig a rövid ismertetőnek.

A 101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz egy igazi science fiction ikonnal, Darth Vaderrel a címoldalán próbálja hívogatni a tudomány és fantasztikum elkötelezett rajongóit. A kötetet időrendben haladva állították össze, így a sort a sci-fik őse, az Utazás a Holdba nyitja, de ezek az 1950-es évek előtti évtizedek bevezetővel együtt alig 36 oldalt tesznek ki a több, mint 400 oldalas könyvből (a negyvenes évekből egyetlen filmet sem sikerült találniuk a szerkesztőknek – ezen azért kicsit megütköztem). Az aránytalanság persze annak ismeretében, hogy a sci-fit csak az ötvenes években fedezte fel magának Hollywood nem vethető a készítők szemére, mindenesetre kicsit több utánajárással talán el lehetett volna kerülni, hogy egy komplett évtized vesszen a feledés homályába sci-fi-tekintetben.


Ami viszont a kötetben szereplő filmeket illeti, a nagy klasszikusok mellett – melyek hosszas felsorolásától itt most eltekintenék – találunk olyan műveket is az összegyűjtött filmek között, amik nem a sci-fit állítják a középpontba, a fantasztikum ehelyett inkább amolyan járulékos velejárója a történetnek. Ilyen például az Egy makulátlan elme örök ragyogása, de dicséretes, hogy Schneider és csapata nem szűkítették le az ízig-vérig sci-fikre a válogatást, hanem teret engedtek a műfaj határterületeinek és speciális változatainak is (lásd Szárnyas fejvadász – science fiction noir).

Részletes filmelemzéseket természetesen ne várjunk egy „…amit látnod kell, mielőtt meghalsz”-kötettől, viszont a rövid ismertetők szakmailag is megállják a helyüket, mi pedig kiváló áttekintést kaphatunk 104 év sci-fi filmterméséről – az utolsó film ugyanis érthetetlen módon a 2006-os Az ember gyermeke. Pedig, hogy csak egy példát említsek, a tavalyi Oscar-díjas Star Trek igazán befért volna a 101-es sorba, maximum pár kevésbé ismert filmet kellett volna kiiktatni az amúgy is terjedelmes nyolcvanas évekből, hogy az ezredforduló utáni sci-fik is magasabb létszámmal képviselhessék magukat a válogatásban. Egyébiránt a 101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz elvakult rajongóknak, óvatosan tapogatózóknak és puszta érdeklődőknek is kellemes forgatnivalónak bizonyul.

101 sci-fi, amit látnod kell, mielőtt meghalsz
Gabó Kiadó, Budapest, 2010

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com