Magazin Papírfény

Nagyon orosz, nagyon emberközeli – Ljudmila Ulickaja: A mi Urunk népe

miurunknepeA népszerű kortárs orosz írónő Ljudmila Ulickaja legújabb magyarul megjelenő kötetének novellái hétköznapokban bujkáló csodákról mesélnek. Csodákról, amelyek boldogítóak, de olyanokról is, amelyek már-már keserűek és nehezen feldolgozhatóak. Mindenképpen izgalmas olvasmány, ami meg fogja osztani az olvasókat.

Olvasmányos, ám nem feltétlen könnyen emészthető elbeszéléseket tartalmaz A mi Urunk népe. Kis emberek furcsa történeteit nehezen megmagyarázható véletlenekről, őrangyalokról, beteljesült jóslatokról, tragédiát előidéző lopott légyottokról és nem utolsó sorban valamiféle felsőbb hatalomba vetett hitről, ami olyannyira sajátja az orosz népnek. Mindeközben érzékletes képet kapunk a 20. század második felének orosz hétköznapjairól és azok állandó szereplőiről is. Az írónő részletgazdag stílusban mutatja be ezt az általa oly jól ismert  világot, finoman ábrázolva benne csúfat és szépet egyaránt. Miközben alteregói alakjában ő maga is ott sétál a sorok között.

Amin bizonyára annyira nem is lepődik meg az olvasó, hiszen Ulickaja már az előszóban ír  arról, hogy “a szerzői én darabokra hullt, szétesett”. A szétesés után keletkező személyiségszilánkok pedig szétszóródtak a novellákban. Ennek következményeképpen az író más-más alakban, hol fiatalasszony, hol kislány képeben tűnik fel történetekben. Néha ő maga a történet központi szereplője, néha pedig valahol a történet peremén tűnik fel. Beazonosítása azonban még ezekben az esetekben sem nehéz, hiszen mindig ugyanazt a nevet viseli: Zsenya. Az elbeszéléskötet novelláit a csoda és a hit tematikáján túl, az írói alteregó fel-fel bukkanása fűzi össze laza szerkezetű írásfolyammá.

Ljudmila Ulickaja, aki a napokban tölti be 70. életévét, a kortárs orosz irodalom egyik legismertebb alakjának számít, sőt van olyan felmérés, ami szerint ő a legnépszerűbb hazájában. Az írónő azontúl, hogy műveit eddig 25 nyelvre fordították le, számos neves nemzetközi irodalmi díj kitüntetettje. Azt már kevesebben tudják róla, hogy nem csak könyveket írt, hanem színdarabokat, és hat orosz film forgatókönyvét is ő készítette. (Bár az ezek alapján forgatott filmek leginkább csak hazájában váltak ismertté.)

A mi Urunk népe szépen árnyalt, többnyire szomorkás és nem mindig könnyen szerethető szereplőket felvonultató  elbeszéléseket tartalmaz,  amelyek olvasásához meg kell találni a megfelelő pillanatot. Ha ez sikerül, ezek a történetek nagyon sokat adhatnak.

Ljudmila Ulickaja: A mi urunk népe

Magvető Könyvkiadó, 2012

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya