Magazin

Modern határátlépő – Neil Gaiman: Coraline

Neil Gaiman: Északi mitológia

 

Rémálom vágyak klasszikus megélőit követve, Dorothy, Alice és Wendy után az új évezredben is átlép egy kamaszlány a maga titkos ajtaján. Neil Gaiman, a Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő brit író Coraline személyében megalkotta a modern határátlépőt.

A Gaiman-életműben nem ismeretlen a határjáték, a Sosehol főszereplője a föld alá, a Csillagporé pedig a Falon túli világba igyekszik, míg a Sírkert könyv hőse egyenesen szellemek közt éldegél. A Coraline című kamaszregényben a fiatal főhősnő az origó,  mindennek és mindenki másnak van alteregója, rajzolt mása. A jó pár klasszikus szimbólumot – úgy mint varázskulcs, titkos ajtó, beszélő macska, gonosz boszorka – felvonultató történet varázsvilága ugyanis egy rajzolt színtér, melynek széle már elnagyolt, vázlatos firka csupán.

Az új házba költöző kislány, Coraline szüleivel él, egyke és egy kicsit unatkozik. Az ő világa kevésszereplős, csak az idős szomszédok és az elfoglalt szülők jelentenek társaságot. Tipikus kortárs jelenség, hogy a családi vacsorák már nem az igaziak, vagy előregyártott készételeket esznek, vagy az apuka különlegességeket kreál, anyuka finom főztje pedig sosem kerül az asztalra.

Nem véletlen, hogy Coraline a varázsvilágba érve ezekből részesül: sürgő-forgó anyuka, csirkecomb, forrócsokoládé. Tehát a korábbi varázsvilágokba huppanókkal ellentétben Coraline másik-világának Másik Anyukája elsőre egyszerűen egy kicsit normálisabb, szemben a Valódi Anyuka kusza, sietős és kifejezetten kortárs-típusú nemodafigyelésével.

Abban viszont nincs különbség, hogy Coraline világában önnönmaga a hős, aki megmenti szüleit és saját magát, majd visszatér a valós világba, hogy ott harcoljon tovább. Legnagyobb segítsége egy emlék az apjáról, aki kicsi korában egyszer megmentette a darazsaktól – ennek köszönhetően ugyanis a kusza modern világban is talál mintát a hősiességre, ami nem más, mint a családi szeretet kifejezése. Ezt az érzést, vagyis ennek az érzésnek a fontosságát fogalmazza meg a gyerekkönyvnek talán kicsit rémisztő, de rettentő izgalmas Gaiman-regény.

A könyvet film is követi, nem is akármilyen!

Henry Selick zseniális bábfilmje (Coraline és a titkos ajtó, 2009), amely egyrészről méltó adaptációja Gaiman regényének, másrészről jócskán átértelmezi Coraline mesevilágának jelentőségét. Eltűnik az apa hőstette, helyette viszont megjelenik egy új szereplő, egy fiatal fiú, s a gonosz Másik Anya varázsbirodalmának fátyla egész más borzalmakat, alapfélelmeket rejt.

Neil Gaiman: Coraline

Agave Kiadó, 2009

Avatar

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya