Magazin Papírfény

Akarsz rosszat álmodni? – Nick Cutter: A falka

nick cutter a falkaA horrorokkal szemben mindig ott van a huncut kérdés: na, ki az erősebb, gyere, meg tudsz borzongatni? Tényleg azt gondolod, hogy majd pont emiatt nem alszom jól éjszaka? És bizony annyi kísérletezés, és sok-sok győzelem után azt kell mondjam, Nick Cutter, a háromnevű szerző megcsinálta. A regény elolvasása után leginkább azon voltam, hogy valahogy elfelejtsem az egészet. Persze nem sikerült. És igen, ez dicséret.

Előző magyarul megjelent regénye, a Mélység nem volt teljesen meggyőző. Túl nagy témát vállalt és helyenként szájbarágósan tálalta. Bár a kérdésfeltevés mélységében volt potenciál, a formába öntés gyengélkedett. Nem így A falkánál, ahol Cutter egyértelműen egy szűkebb témát írt meg, azt izgalmasabban tette az olvasók elé, és a végső kérdéssel sem udvariaskodott: nem csak kérdezett, állást is foglalt. Mindemellett pedig csöppent sem bánta, ha messzire kellett mennie a kegyetlenkedésben. Igaz, A falka korábbi írás, mint a Mélység, így nem mondhatjuk, hogy belejött dologba. Az viszont lehet, hogy elkapta a hév, és ezért nagyobbat vállalt – kevesebb sikerrel.

A falka cím félrevezető, nem a lényegre mutat, inkább kiindulásnak jó. Egy cserkészcsapat és a cserkészparancsnokuk a lakatlan Falstaff-szigetre érkezik három napos kalandozásra. Ez amolyan túlélési terepgyakorlat. A tervezett program hirtelen megváltozik, amikor egy idegen, haldokló férfi keveredik a szigetre. A kórság, amelyben szenved, agresszív lefolyású és kegyetlen. Ez utóbbi szokatlan jelző egy betegségre, de mivel az okozó egy élőlény, egy féreg, amely jellemzője, hogy a még nagyobb szaporodási kapacitás érdekében kisemmizi a gazdatestet, plusz további átalakítható anyagbevitelre – vég nélküli evésre – készteti, jelen esetben megfontolandó.

nick cutter

Bár sokkal inkább megfontolandó a kontextus. Egy laboratóriumban létrehozott élőlényről van szó, tulajdonságai az emberi akarat által alakultak ki. És minden egyes történés mögött emberi döntés volt, ami mind azon a kicsi szigeten kulminálódott, egy maroknyi gyerek körében. Nick Cutter zseniális húzása, hogy erősen ütközteti a felnőttek és a gyerekek világát; az ártatlan, magatehetetlen, elszenvedő csoport, szemben a döntésképes, irányító, és romlott felsőbbel. Főleg azért, mert utána még nagyobb kéjjel tudja eltörölni a különbségeket. A karakterek nem olyan egyszerűek, mint a Mélységben; bár itt is használ típusokat, a történetmesélési technikával tovább színesíti őket. De nem csak a karaktereknek, az egész regénynek jól áll a linearitás megtörése. Ugyanis nem csak a sziget történéseit követhetjük, riportok, beszámolók, újságcikkek és emlékek bevágása adja a szöveg textúráját. S a fővonalon még kérdés, de a mellékvonalon már elhangzó információ nem spoilerként, hanem fokozó erőként működik.

Jól áll Nick Cutternek, hogy ismét olyan témában mozog, ahol hempereghet az orvosi szakszavakban – nem túlságosan, de nem is teljesen laikus módon. A leírások ettől részletesebbé és érzékletesebbé válnak, ami ebben az esetben egyenlő a borzongató undorral. Hiszen mit kap az olvasó? Egy halom leírást a férgek karakterisztikájáról, méghozzá a szuperférgekéről. Az érzet a létezésükről, a lehetséges jelenlétükről, a bárhonnani felbukkanásukról, igen, ebben elég jó a regény.

És nem áll meg ennyinél, a beszennyezettség nem a kórságról szól, hanem az emberi morálról, és ebben a tekintetben bizony nem mutat semmiféle optimizmust.

Ezúton is köszönet az Agave kiadónak, hogy igényes, és folyamatosan gondosan válogat.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com