Magazin

Nyolcassal vagy anélkül – nyolc bringás film tavaszra

Dübörög a tavasz, javában pörögnek a kerekekek, a Filmtekercs stábja pedig az utolsó Critical Mass apropóján összeszedte nektek mindenféle rangsorolás nélkül kedvenc bringás filmjeit.

David Koepp: Fék nélkül

Bicajos akciófilm! Bicajos üldözések! Ugye, hogy nem csak az autó lehet izgalmas?! A Fék nélkül olyan adrenalin-áztatta trükköket mutat be, amik kenterbe verik egy akármilyen autós mozi üldözési jeleneteit; kaszkadőrkerékpár-mennyország New York utcáin, veszettül látványos és székhez szögező jelenetekkel.

És a film közben még a sztoriról és a főszereplőről sem feledkezik el. Az előbbi kicsivel múlja csak fölül a műfajban átlagos történeteket, az utóbbi viszont magasan az akcióhősök fölött áll: Joseph Gordon-Levitt alakítja a fékezhetetlen (és felelőtlen) nagyvárosi bicilis futárt, akire egy nap kényes csomagot bíznak. David Koepp, az impozáns listával rendelkező forgatókönyvíró (Jurassic Park 1-2, Toy Story, Mission: Impossible, Pánikszoba, Pókember, Világok harca) néhányszor már kipróbálta magát rendezőként is, és a Fék nélkül e téren is bizonyítja a tehetségét: álomfilmet készített egy szubkultúra számára, egy kompromisszummentes kétkerekű akciót. (Havasmezői Gergely)

Mohsen Makhmalbaf: A biciklista

Korunk egyik legnagyobb iráni filmművésze, Mohsen Makhmalbaf filmje időtálló mestermunka: példát mutat az emberi küzdeni akarásról, a legszebb formájában mutatja meg a szerelmet, és a társadalom visszáságaira is felhívja a néző figyelmét. Mindezt egy A lovakat levölik, ugye?-szerű maratoni küzdelem bemutatásán keresztül. Egy szegény afgán menekült (Nasim) felesége élet-halál közötti állapotban van, s a gyógyulást jelentő műtéthez a párnak pénzt kell szereznie. Rövid idő alatt és sokat. Nasim hihetetlen célt tűz ki maga elé: hét napon és hét éjszakán keresztül biciklizik körbe-körbe egy téren megállás nélkül, remélve, hogy a rekordkísérlet odacsődít egy kisebb fogadásra kész tömeget.

A feladat még nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, de amikor életről és halálról van szó, az ember szervezete a végsőkig küzd. A bicikli a filmben nem a szabadságot vagy (teszem azt) a helyes életmódot hivatott hirdetni, sokkal inkább éppen a korlátozottságot. A szegény ember túlélésének utolsó eszköze ez a gyámoltalan kétkerekű jármű, amely embert próbáló kihívások elé állítja gazdáját. Nem könnyítenek a kisember helyzetén az iráni érdekemberek sorozatos szabotázsakciói sem. Azt még hozzátenném, hogy Nasim kísérletét senki ne próbálja ki otthon, a film megtekintését viszont annál inkább ajánlom: Makhmalbaf filmje jóval lélekemelőbb Pollackénál: egyrészt a cél is nemesebb, másrészt pedig a biciklit nem lövik le (ugye). (Szűcs Tamás)

Jiayi Du: A hegy körül

Biciklivel Lhászába! Két dologra számíthatunk egy Tibeten át vezető kerékpáros kalandtól: életveszélyes nehézségekre és csodálatos tájakra. Mindkettőt megkapjuk A hegy körül című filmtől, ami egyszerre szól a kitartásról és a szépségről. Azonban ennyivel vége is a tartalomnak: ne számítsatok különösebb történetre vagy konflikusra: a tapasztalatlan, elszánt, igazából túl vakmerő biciklista az örökké önzetlen helyiek segítségével túléli a Himaláját, főszerepben a hegyek.

Csodálatos a fényképezés. A film giccstől mentesen ábrázolja a világ egyik leglenyűgözőbb tájának szépségét. És csodálatos a teljesítmény ábrázolása is: a küszködés és a veszélyek reálisan jelennek meg, ráadásul az útifilmnek némi mélységet is ad Shu Hao (Chang Shu-Hao) motivációja (a 24 éves, kerékpáron tapasztalatlan fiú biciklista bátyjának kíván emléket állítani azzal, hogy megvalósítja az álmát helyette). A személyesség érzése végig domináns marad; amikor Shu Hao belerúg a szétesett biciklibe, mi is dühösek leszünk szegény jószágra, és amikor felér az utolsó, legmagasabb csúcsra – az a mi számunkra is jó érzés. A One Mile Above tehát vérbeli kerékpáros film. A kínai-tibeti feszültséget meg felejtsük el másfél órára. (Havasmezői Gergely)

Philippe Harel: Pedálkirály

Nem a győzelem, a részvétel a fontos-tartja a mondás. Philippe Harel keserédes vigjátékának summázata pedig végeredményben éppen ez. A történet egy nem túl tehetséges belga kerékpárversenyzőről szól, akinek semmi esélye bajnokká válni. Maximum álmaiban. A főhős bátyja azonban ezt nem egészen így gondolja, ezért önhatalmúlag kinevezi magát menedzsernek, és kezébe veszi az irányítást. Mialatt pedig a jóindulatú bátty öccse útját egyengeti megismerhetjük a hatvanas-hetvenes évek bringás világát csapatmunkástól, doppingbotrányostul, sportriporterestől. Igazán szerethető, kedves alkotás, ami kötelező darab a korszak szerelmeseinek. (Mlinárik Mariann)

Brian Trenchard-Smith: BMX banditák

Aki a nyolcvanas években volt gyerek, a BMX szó hallatán vagy erős nosztalgia, vagy még most is szívfacsaró irigység járja át. Ma sem tudom, mi volt igazán a pláne ezekben a brinyókban, de hogy meg voltunk érte őrülve, az tuti. A lázat meglovagolva készítette el Brian Trenchard-Smith a generációnk kultfimjének számító BMX banditákat, ami filmművészeti értékeivel szemben sokkal inkább Nicole Kidman szélesvásznú debütálásáról lett híres. A történet szerint Judy (Kidman) kegyeiért harcoló két srác (a feledés homályába veszett James Lugton és Angelo D’Angelo) lenyúlja a városban garázdálkodó rablóbanda adóvevőit – de persze a végén nemcsak jól túljárnak az eszükön, de egy menő BMX pályát is kiharcolnak maguknak. Szuper szerkók, e-sze-lős akciók, éééééééééééletveszélyes trükkök – mi mást mondhatnék? Klasszikus. 🙂 (Molnár Kata Orsolya)

Vittorio de Sica: Biciklitolvajok

Munkástömeg egy épület előtt. Kijön egy hivatalnok. „Ricci! Ricci, hol van? Kap munkát. Van biciklije? Csak akkor kaphatja meg, ha van.” – mondja Antoniónak, a Biciklitolvajok fiatal családapájának. Ez a jelenet nagyon beszédes: egyszerre kiválasztja a főszereplőt, bemutatja a helyzetét (szegény) és a motivációit (munkát keres, hogy eltartsa a családját). Valamint láttatja, hogy a hős problémája nem egyedi a egyrészt bemutatja a II. világháború utáni Olaszország tipikus, viszont őt fogjuk végigkísérni. Antonio némi áldozat árán kiváltja kerékpárját a zálogházból, majd munkába indul. Minden rendben is megy, míg el nem lopják a biciklit. Hogy találhatná meg? Egyedül, barátokkal, végül a kisfiával keresik. Kétségbeesés, remény, elszánás, feladás, végső nekirugaszkodás – a küzdelem több stádiumán megy keresztül a hős a melodramatikus történetben.

Vittorio de Sica alkotása jellegzetes neorealista film: egyszerre társadalmilag elkötelezett és lélektani ábrázolásában is érzékletes. Így lehet, hogy a korában elismert, számos díjjal kitüntetett mű a mai nézőt is megfogja. (Szatmári Zsófia)

Jean-Pierre és Luc Dardenne: Srác a biciklivel

A belga Dardenne testvérek munkái legtöbbször nagy társadalmi érzékenységről tanuskodó szociológiai parafrázisok. Ezek közé tartozik a Srác a biciklivel című alkotás is, amit többek között a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el 2011-ben.

A történet főhőse a 11 éves Cyril Catoul (Thomas Doret), aki jól tudja, hogy gyereknek lenni mennyire kiszolgáltatott állapot. A nagyanyja, aki eddig nevelte meghalt, az apja állítólag lemondott a vele járó kötelezettségekről, így a fiú intézetbe kerül. Cyril képtelen a történteket feldolgozni. Mindent elkövet, hogy tisztázza a helyzetet. Megszökik az intézetből, de azzal szembesül, hogy az apja egy szó nélkül elköltözött a városból. A lakás, ahol éltek üresen áll, sőt még a fiú rajongásig szeretett biciklije is el lett adva. Cyril a gyerekek makacs meggyőződésével hiszi, hogy ez csak valami tévedés lehet, és miután egy szerencsés véletlennek köszönhetően visszakapja biciklijét, azonnal apja keresésére indul, ám egészen mást talál az úton, mint amire erdetileg számított. (Mlinárik Mariann)

Sylvain Chomet: Belleville randevú

Sylvain Chomet 2003-as dialógus nélküli groteszk animációs filmjében, a Belleville randevúban nem kisebb feladatra vállalkozott, mint kerékpárnyeregből megmutatni a modern életforma mibenlétét. A Tati-rajongó rendező egyedi látásmódja, fanyar humora és nyomasztó hangulata tökéletesen passzol a nagyszabású vágyakat kergető, vagy éppen a régi sikerek nosztalgikus emlékképeibe révedő karakterek által benépesített szürreális világhoz. Mondanivalója egyszerre nagyon francia és egyetemes, a taszítóan szép rajzok korosztálytól függetlenül mindannyiunk számára olyan érzéseket elevenítenek fel, amelyek végigkísérik életünket. Champion, Madame Souza és Bruno története egyszerre bájosan gyönyörű és szívszorítóan keserű, kedvesen naiv és felkavaróan ironikus. Tömény, de felejthetetlen élmény. (Rókus Ákos)

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés