Magazin

Ó, azok a csodálatos 70’-es, 80’-as évek! – A magyar családi film virágkora

Manapság kevés hazai gyártású, gyerekeknek szóló filmmel találkozunk a tévé képernyőjén vagy a mozikban. Nem így volt ez a 70-es, 80-as években mikor évente több családi film és számtalan animációs film készült számukra. Mára a televíziós csatornákon beáradó külföldi filmek tömkelege pótolja ezt a hiányt. De vajon tényleg pótolja-e? Mindenesetre, jó visszaemlékezni a régi időkre.

Az 1960-as években még viszonylag kevés gyerek-, ifjúsági és családi film készült. Azok is főként olyan irodalmi adaptációk voltak, mint a Puskák és galambok (1961), a Háry János (1965), A koppányi aga testamentuma (1967) vagy az USA-magyar koprodukcióban készült A Pál utcai fiúk (1969). Üdítő kivételt képezett az első osztályba lépő kisfiú és osztálytársai kalandjairól szóló Gyerekbetegségek (1965). Két televíziós sorozat viszont a közönség kedvencévé vált, különösen a 13 részes történelmi kalandfilm, A Tenkes kapitánya (1963). Ez volt a Magyar Televízió első, és egyik legsikeresebb filmsorozata a televíziózás hajnalán, ami hetente tömegeket szögezett a fotelba. Emellett kedvelt volt a Fekete István regényéből filmre vitt ifjúsági filmsorozat, a Tüskevár (1967) is.

A Tenkes kapitánya

Az 1959-ben önállóvá vált Pannónia Filmstúdió berkein belül indult a hatvanas évektől a magyar animáció új hullámos korszaka, előtte csak megtűrt műfajnak számított. A Macskássy Gyula nyomában felnövekvő nemzedék teremtette ezt meg olyan nevekkel, mint Dargay Attila, Nepp József, Vajda Béla vagy a bábfilmeseknél Foky Ottó.

A műfajban ekkortól minőségi, mennyiségi és technikai változások egyaránt végbementek.

1963-ban elkezdődött a hazai sorozatfilmek gyártása, rá egy évre Nepp József és Jankovics Marcell ötletéből megszületett Gusztáv figurája, és hamarosan megkezdődött Ternovszky Béla irányításával a Mézga család sorozat elkészítése is, amely az egyik legnépszerűbb magyar családi rajzfilmsorozattá vált a 60’-as, a 70’-es és a 80’-as években bemutatott évadjaival, olyannyira, hogy még a 2004-es ismétlés alkalmával is mintegy félmillióan nézték a sorozatot.

Mézga család

A hatvanas évek eleje a Magyar Televízió életében hőskornak számított, olyan nevek kötődtek az indulásához, mint Bálint Ágnes, és a kicsit később induló Csukás István, akik évtizedeken át meghatározó alakjává váltak a magyar családi filmnek. „Csodaszép életem volt. Meseszép” – vallotta magáról Bálint Ágnes, a Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós-műsorkészítés egyik megalapozója, akinek meséin nemzedékek nőttek fel. 1958-tól mintegy harminc éven át, 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott forgatókönyvíróként, szerkesztőként, dramaturgként.

Ő találta ki a tévé macit, akivel a fogmosást követő mese után gyerekek hadai tértek nyugovóra.

1961-ben megismerhettük Mazsolát és Böbét, a Mi újság a Futrinka utcában? című báb mesesorozatból, de írt rajzfilm forgatókönyveket is, legismertebbek ezek közül a Vízipók, csodapók (1974-84), a Kukori és Kotkoda (1971) és Frakk, a macskák réme (1972-86). Dramaturgként a 70’-es években a Mirr Murr kandúr (1972), A kockásfülű nyúl (1974-76) és A varjúdombi mesék (1978) talán a legemlékezetesebbek tőle, míg a 80’-as évekből a nagy sikert aratott Vuk (1981). 1967-ben került képernyőre a Kuckó, melyet ő talált ki, és mintegy 300 epizódjának forgatókönyvét is ő írta. Ez a természetbarát ismeretterjesztő sorozat az állatok világával és a növények gondozásával ismertette meg a gyerekeket.

Bálint szívügyének tekintette a természetismeret népszerűsítését a gyerekek körében,

olyannyira, hogy munkája során biológia szakértők segítségét is kérte egyes állatos epizódok megírásához. Bálint Ágnes életművének része a szinte megszámlálhatatlan mese, mese-, és ifjúsági regény is. Ezek közül is a Szeleburdi család (1981), és a Szeleburdi vakáció (1987) a legismertebb, melyekből Palásthy György rendezett nagy sikerű filmeket. Az írónő bevallása szerint a karakterek kitalálásánál sokat merített saját családjából. A legutolsó Bálint Ágnes-mese, a Kék egér című sorozat 1994-ben került képernyőre.

Frakk, a macskák réme

„Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri!” – ki ne hallotta volna már ezt a kedves rigmust? Csukás István Keménykalap és krumpliorr (1978) című regényéből készült ifjúsági filmből idéztem, de utalhatnék itt számtalan más mesehősére, akik több generáción át meghódították a gyerekek szívét. Ilyen Mirr-Murr, a kandúr, Gombóc Artúr, Süsü, a sárkány, Pom Pom, vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász. Az, hogy a gyerekek rajz- és bábfigura hősökként is megismerhették ezeket a kedves figurákat, a korszak tévés gyakorlatának köszönhető. „Ha megjelent egy mesekönyvem, arra felfigyelt a Magyar Televízió ifjúsági osztálya, és lecsapott rá” –, és hogy rövidre zárják a dolgot, Csukás 1968-1971 között dramaturgként dolgozott a televíziónál, és itt aztán végig zongorázhatta a gyerekeknek szóló műfajokat:

„A forgatókönyvírás technikai részét hamar megtanultam, és a dramaturg barátaim is segítettek, ha kellett. Sokat dolgoztam Bálint Ágival, aki remek szerkesztő, dramaturg és író volt.”

A Mirr-murr, a kandúr (1973-75) volt az első bábfilmsorozat a tévében, ezt Bálint Ágnessel közösen készítették, de az idők során együtt dolgoztak a Pom Pom meséin (1978–1981), és A nagy ho ho horgászon (1982) is. Csukás jól kitanulta a szakmát, és amikor saját sorozatokon kezdett el dolgozni, otthagyta a Magyar Televíziót. 1978-tól a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadóhoz szegődött – ahol Janikovszky Éva is dolgozott –, majd 1985-től végleg szabadfoglalkozású író lett.

 

Csukás Istvánt elárasztották munkával, hiszen a hetvenes évek volt az ifjúsági- és gyerekfilm gyártás hőskora, és a televízióban nagy kereslet volt jó irodalmi alapanyagra. Csukás ontotta magából az írásokat, és bőségesen kapott is megrendelést forgatókönyvírásra: „Csodálatos hely volt akkoriban a televízió, alig fejeztem be egy mesét, már kaptam is a felkérést a következőre. Biankó szerződést adtak, amibe csak a címet kellett beleírnom”– mesélte egy interjúban.

Csukás István számtalan tévé forgatókönyvet írt gyerekeknek, de a meséiből, regényeiből is sorra készültek az animációs és ifjúsági játékfilmek.

Annak idején a gyerekek nagy kedvence volt a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági regényéből készült kalandfilm-sorozat, Bácskai Lauró István rendezésében, Csukás saját forgatókönyve alapján. A sorozatot a Magyar Televízió 1974-ben vetítette le, akkora sikerrel, hogy 1975-ben Hollywoodban a X. Televíziós Filmfesztiválon elnyerte a legjobb gyerekfilmnek járó díjat –, ám jól tükrözte az akkori viszonyokat, hogy az alkotóknak még a jelölésről sem szóltak, és a díj hírét is elhallgatták a hazai sajtóban. A Keménykalap és krumpliorr tévésorozat sikerére való tekintettel 1978-ban mozifilmként is bemutatták, és nemrég a Filmarchívum digitálisan felújítva adta ki.

 

Hasonló nagy sikert aratott a gyerekek körében Süsü, a sárkány kalandjai (1976-84). Csukás István írót Szabó Attila kereste meg – akivel Csukás Nyár a szigeten című regényéből az 1975-ben bemutatott Le a cipővel! című ifjúsági filmet készítették –, hogy forgassanak belőle a tévé számára sorozatot. Az elkészült kilenc epizódban közel 60 kesztyűbáb vonult fel, és a legkedveltebb hazai mesesorozatok egyike lett. Ugyanilyen nagy sikert könyvelhetett el a Dargay Attila és Füzesi Zsuzsa rendezte A nagy ho-ho-horgász.

Csukás kedvenc gyerekkori foglalatossága volt a horgászás, és bolondos karaktereihez felnőttként még ideológiát is faragott:

„Nem akarok szerénytelen lenni, de a nagy horgász lényegében Don Quijote-i figura. Kísérője is van: az ő Sancho Panzája a Főkukac, a realista, aki rendre megpróbálja gazdáját visszarántani a valóságba, amikor azt szenvedélye elfordítja”. Csukás István szerethető mesehősei még évtizedekig benépesítették a képernyőt és a mozivásznat, és mind a mai napig generációk kedvencéül szolgálnak.

Süsü, a sárkány

Az irodalmi adaptációk 60’-as évekbeli hagyományának sikeres folytatásaként, a hetvenes években is számos sikerfilmmel rukkoltak elő a filmkészítők. A Török Sándor regényéből készült Hahó, Öcsi! (1971) című filmmel indult a sor egy pajkos kisfiúról, akinek két mesebeli törpe, Kököjszi és Bobojsza lesz a segítője. Szergej Mihalkov A szófogadatlanság ünnepe című regényéből a Tótágast (1976) adaptálták, ebben a szülők ráunva csemetéik csintalanságaira, magukra hagyják őket, amitől aztán az egész város tótágast áll –, minkét filmet Palásthy György rendezésében ismerték meg a gyerekek.

1979-ben mutatták be a Rideg Sándor regényéből készült Indul a bakterház című filmvígjátékot, Mihályfy Sándor rendezésében.

A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tanyavilág elzártságában élő, égetnivalóan komisz Regős Bendegúz kiszólásai még évek múltán is közszájon forogtak. Emellett folytatódott a történelmi regények filmre vitele is Kolozsváry Grandpierre Emil török hódoltság idején játszódó történelmi kalandfilmjével, A törökfejes kopjával (1973) és Móra Ferenc Rab ember fiai (1979) című regényének filmes változatával.

 

A 70’-es években számos ifjúsági filmsorozat is készült, ilyen volt Az öregbánya titka (1973), egy bányafaluban játszódó ifjúsági kalandfilm-sorozat, a középpontjában egy gyerekektől szigorúan tiltott bányatóval. Az Utánam srácok! (1975) pedig egy lakótelep két egymással szemben álló fiúcsapatának csatározása körül forog. Ám, ami a maga korában igazán nagyot szólt, az a Szabó Magda regényéből készült Abigél (1977) volt, mely négyrészes tévésorozatból a nagy sikerre való tekintettel később kétrészes mozifilm is készült.

1968-tól számíthatjuk a magyar animáció nagykorúságát.

Az első egészestés rajzfilmet, a János vitézt Jankovics Marcell készítette 1973-ban, ezt követte Dargay Attila Ludas Matyija 1977-ben. Az USA-magyar koprodukcióban készült Hugó a viziló (1975) pedig Zanzibár egzotikus világába kalauzolta ifjú nézőit, Hugó történetével. Ekkortájt több rajzfilmsorozat is rabul ejtette a gyerekek szívét. Ilyen volt a Kukori és Kotkoda, melyben Kukori egetverő lustaságával folyton csak felbosszantja Kotkodát, és Frakk, a macskák réme egy magyar vizsláról, aki ki nem állhatja Irma néni két macskáját, Lukréciát és Szerénkét. Roppant népszerű volt annakidején a Kérem a következőt! (1972,1973,1982) című rajzfilmsorozat, amely ugyan felnőtteknek szólt, de a gyerekek körében is nagyon népszerű volt a benne szereplő erdei állatok miatt, akik egy-egy negatív emberi jellem karikatúrái, és a történet főhőse, Dr. Bubó – egy tölgyfa belsejében élő bagoly orvos – próbálja kezelni a bajaikat.

 

Janikovszky Éva írónő is a hetvenes években kapcsolódott be a tévés-filmes közegbe, bár kisebb megbízásai korábban is már voltak a Magyar Televízióban. Janikovszky Éva színes bölcsész munícióval indult a pályáján. 1944-től a szegedi egyetemen filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat hallgatott, majd 1948-ban Budapestre költözött, ahol szociológia-filozófia-pszichológia szakon végzett az egyetemen. Szakmai pályafutását 1951-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdte. Innen került 1953-ban a Tankönyvkiadó Vállalathoz, majd az 1960-ban alakult Ifjúsági (később Móra) Kiadóhoz, ahol 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig főszerkesztőként, egyben nagysikerű gyermekkönyvek szerzőjeként dolgozott.

Janikovszky Éva íróként ért el nagy sikereket, könyvein mára már három generáció nőtt fel, és 36 nyelvre fordították le a műveit.

A hatvanas évek derekától a hétköznapi életben is érezhetővé vált a kádári konszolidáció hatása, ekkor jelent meg a Ha én felnőtt volnék és a Felelj szépen, ha kérdeznek –,az első világsikert is hozó művei, melyekben már érvényesültek igazi írói erényei. A Réber László rajzaival illusztrált ikonikus „monológkönyveiben” a gyerekekhez szólt, az ő nyelvükön, derűs filozófiával és humorral átszőve. Janikovszky Éva írói világa a ’70-es évekre teljesedett ki, s mivel lélekben mindig is a tizenéves korosztályhoz közel állt, nem csoda, hogy a gyermekfilm rendezők körében is felmerült a neve. Ekkortájt hívták a televízióba, s innentől fogva történet-, és filmforgatókönyvíróként számos ifjúsági film fűződik a nevéhez.

Legnagyobb sikerét a Palásthy György rendezte Égig érő fű (1979) ifjúsági vígjáték írójaként szerezte.

De még ugyanebben az évben forgatókönyvírója lesz a Velem mindig történik valami című ifjúsági filmsorozatnak, Takács Vera rendezésében, melynek egyes epizódjai az addigra már közkedveltté vált Már iskolás vagyok, Velem mindig történik valami és a Már megint című könyvei alapján készültek.

 

A 80’-as években továbbra is gyümölcsözőnek bizonyult az írónő Takács Vera rendezővel való együttműködése, akivel két közös alkotásuk is született. 1982-ben Mentsük meg Bundert Boglárkától címmel mutatták be ifjúsági tévésorozatukat, Janikovszky Éva Az úgy volt… című írásának megfilmesítéseként, 1986-ban pedig a Már megint a 7.B! című tévéjáték, egy kamaszokkal teli osztályról, akikkel mindig valami baj van, pedig csak a világot szeretnék megváltani. A 80’-as évek második felében az MTV Ifjúsági Osztálya megrendelésére Janikovszky saját írásaiból négy forgatókönyvet írt Vajda Bélának, a magyar animációtörténet elismert rajzfilm készítőjének.

A filmek a Pannónia Filmstúdióban készültek Réber László figuráival és Janikovszky Éva szövegeivel.

Vajda Béla négy, egyenként 12-15 perces epizódot készített: Az én családom (1985), a Felelj szépen, ha kérdeznek (1985), a Kire ütött ez a gyerek? (1986) és Jó nekem (1987) címmel. Janikovszky Éva 2003-ban bekövetkezett halála után négy évvel Alföldi Róbert rendezésében és szereplésével született meg a Kire ütött ez a gyerek? (2007), az írónő addigi írásainak felhasználásával. Alföldi filmjében a gyerekek és a felnőttek szerepei felcserélődnek, egymás bőrébe bújnak, egymást játsszák, így idézik meg szerzőjük írói világát.

A nyolcvanas években is hódított az irodalmi adaptáció, ekkor készült Szabó Magda regényéből a Tündér Lala (1981) című tv mesejáték, Sólyom András rendezésében pedig Lázár Ervintől a Szegény Dzsoni és Árnikát (1983) és Békés Pál meséje alapján a Dr. Minorka Vidor Nagy napjait (1986) láthatták a gyerekek a moziban. Palásthy György is két családi vígjátékkal ajándékozta meg őket, 1981-ben a Szeleburdi családdal, majd ennek folytatásaként a Szeleburdi vakációval (1987). Palásthy György a szocializmus egyik legismertebb gyerekfilm rendezője volt, filmjeit hatalmas sikerrel, telt házak előtt vetítették. A nyolcvanas évek ikonikus filmjében a Szeleburdi családban, szembe állította a gazdag Belvízi család magányos kislányát, a szegény, de sokgyerekes Faragó család gyerekeinek boldogságával. Rendezőként a Hahó, öcsi! Kovács Krisztiánja után ebben a filmben fedezte fel Ullmann Mónikát.

A film egyik mondatából „Csak az a szép, zöld gyep, az fog hiányozni” évtizedekre szállóige lett.

A korszak népszerű ifjúsági filmjei közé tartozott még a Kismaszat és a Gézengúzok (1984), és a Gyerekrablás a Palánk utcában (1985) című ifjúsági filmvígjáték. A maga idejében bizonyára kedveltek voltak ezek a családi filmek, ám ha azt vesszük, hogy a nagyvilágban az ifjúság ekkortájt már az E.T. A földönkívüli (1982) vagy a Vissza a jövőbe (1985) Marty McFly-jának sci-fi kalandjain érlelődött, netán a Végtelen történetet (1984), vagy David Bowieval a főszerepben a Fantasztikus labirintus (1986) fantasykat nézték, miközben már Batman (1989) is felütötte a fejét – nos, kicsit talán megmosolyogtatónak tűnnek a Kádár-korszak ifjúságnak szánt filmjei.

Szeleburdi család

A nyolcvanas évekre az animációs filmek világában izgalmas változások történtek. A hetvenes években Macskássy Gyula örökébe lépő új rajzfilmes nemzedék ekkorra érett be, világhírnévre is szert téve. Némi hátszelet adott a fellendülésnek az Aczél-i kultúrpolitika is, ami ártalmatlan szelepnek tekintette a rajzfilmet, ahol a gőz távozik. Ez a megengedő légkör a gyerekeknek készült animációs filmeknek is kedvezett. Dargay Attila egyik kiemelkedően tehetséges alakja volt ennek a generációnak, akinek Vuk (1981) című filmjét két millióan láthatták a moziban. Nagy sikert arattak más munkái is, a Jókai Mór Cigánybáró című regényéből készült Szaffi (1985) éppúgy, mint az emberi tulajdonságokkal bíró állatokról Az erdő kapitánya (1988).

A magyar animációs filmek sikerében a Pannónia Filmstúdió mellett ekkorra már döntő szerepet vitt a  Kecskeméti Filmstúdió.

Itt készültek ekkoriban a Bálint Ágnes nevéhez köthető Vizipók, csodapók 2. és 3. évadjának epizódjai. Két televíziós rajzfilmsorozat: Gyulai Líviusztól egy kis kentaur, Tinti kalandjai (1988) és Tóth Páltól a Leo és Fred (1987), egy cirkuszi oroszlán és idomárjának különös hangulatú története volt igen népszerű ezidőtájt a gyerekek körében. A Leo és Fred kuriózumnak számít a magyar animáció történetében, sehová sem besorolható, egyéni látásmódú világával. A Leo és Fred a „furcsa páros” olyan nagy múltú kultúr-, és filmtörténeti típusára épít, mint Don Quijote és Sancho Panza, vagy Stan és Pan kettősére. Ám esetükben még a hagyományos cirkuszi pároshoz szükséges tulajdonságok kifordítása is megvalósul: Leo, az oroszlán érzékeny lelkű és sérülékeny. Leo megformálásában az animációfilmes hagyományokban nagy múltra visszatekintő antropomorfizmus az irányadó, amely a Vizipók, csodapók állatszereplőinek megformálását is jellemezte.

A sorozat akkora sikert ért el külföldön, hogy elkészítését követően Tóth Pált meghívták Belgiumba, és egy évtizedig ott alkotott.

A Kecskeméti Filmstúdió fő értékei közé tartozott a nemzeti hagyományok és értékek őrzése. Így születhettek meg az ornamentális animáció folklorisztikus változataiként a Magyar népmesék (1980-2012), a Mesék Mátyás királyról (1983), és Jankovics Marcell Mondák a magyar történelemből (1986-88) című televíziós sorozatok, melyek nemzetközi elismeréseként több tucatnyi ország vásárolta meg a filmeket.

A magyar animációs filmgyártás addig is elért sikereire Ternovszky Béla magyar-német-kanadai koprodukcióban készült kultfimje, a Macskafogó tette fel a koronát 1986-ban. 1983-ban Nepp Józseffel jó ötletnek tartották az elkészítendő filmet: „Bár a Filmfőigazgatóság nem találta támogatandónak. Az ellen azonban nem emeltek kifogást, hogy a Pannónia Filmstúdióban megcsináljuk, amennyiben szerzünk rá szponzort. Ez lehetetlen küldetésnek tűnt, de szerencsére épp egy magyar-kanadai olajmágnás, Joseph Seffel keresett kulturális befektetési lehetőséget. (…). A kanadai producer annyira szólt csak bele, hogy legyen egy kislány és egy szerethető macska is. De ezzel nem erőszakolták meg a sztorit.”

És bár a bűnügyi filmvígjáték 1986-ban az év legnézettebb filmjeként másfélmillió nézőt vonzott, és mind a mai napig egyaránt felnőttek és gyerekek kedvence, fanyalgók is akadtak bőven.

A kor egyik sztárkritikusa, Székely Gabriella szerint:   nem lenne semmi baj a Macskafogóval, ha: „1. a feszülten figyelő néző meg tudná különböztetni a macskákat az egerektől, 2. ha az alkotók felhasználnák a rajzfilm művészete nyújtotta fantasztikus lehetőségeket, és a világsikeres filmekből kölcsönvett idézetekkel parodizálnák, nem pedig lemásolnák a fantasztikus, maffia-, valamint gengszterfilmek stílusát, fordulatait, figuráit. (Mert azt, ugye, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Fritz, a macska, a Superman vagy egy újabb Csillagok háborúja helyett nézzük a Macskafogót a moziban.).”

A Macskafogó sikere kapcsán még az is felmerült, hogy a Disney blokkolta a külföldi terjesztését, Amerikában csak tévében, és vhs-en ment.

„ nem állítom, hogy a Disney blokkolta az első részt. Csak ugyanazt tette, mint a Hanna-Barbera a János vitézzel. Az amerikaiak inkább újraforgatnak egy filmet (…), csak ne kerüljön az amerikai közönség elé egy jó külföldi mozi” – vélekedett erről Ternovszky Béla.  A rajzfilmgyártás mellett ekkor még a kisebbeknek szóló bábanimáció sem szorult háttérbe. Ezt bizonyítja a Minden egér szereti a sajtot (1981), a Misi Mókus kalandjai (1984), és a Csillagvitéz (1987) sikere.

 

Mára mind a fiataloknak szóló játékfilmgyártás, mind az animációs filmek előállítása terén pangás tapasztalható. A napjainkban a számtalan tévé csatornán beáradó ifjúsági és animációs filmek talán pótolják ezt a hiányt. Talán nem. Mindenesetre, jó visszaemlékezni a régi időkre.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com