Magazin Papírfény

Orson Scott Card: Ender árnyéka

Orson Scott Card a Végjátékkal szerzett hírnevet magának – az 1977-ben megjelent regény azóta is a sci-fi irodalom egyik legismertebb, legalapvetőbb alkotása. A pár évvel később megírt folytatás, A Holtak Szószólója szintén meglepően jó, sok díjat nyert könyv – igaz, gyökeresen más, mint az alapmű, egészen megváltozott világban játszódik, és nagyon másra koncentrál. Aztán, ahogy az lenni szokott, OSC-t elkapta a sorozatgyártási láz; egyre több, változó színvonalú folytatás jelent meg. Sőt, nem csak folytatás – hanem párhuzamosan játszódó történet is. Ezen „parallaxisok” első fecskéje az Ender árnyéka.

A Hadiiskolában, Ender Wiggin társai között sok érdekes gyerekszereplőt megismerhettünk a Végjátékban. Az apró Bean karakterére biztosan mindenki emlékszik, aki olvasta – ő az a kistermetű kölyök, aki „letámadja” Endert, hogy adjon neki toonvezéri posztot. Ő „Ender árnyéka”, róla szól a „shadow-sorozat”, az ő eredetét meséli el ez a kötet.

Bean az amszterdami utcagyerekek közül kerül a „zseniképző” hadiiskolába. Meg kell hagyni, bár kicsit hihetetlen a történetnek ez a része, de ez a legizgalmasabb is – hogyan tud egy ilyen pici gyerek életben maradni az utcán, és mi az a titok, ami a származását körüllengi? Sajnos, hiába a science-fictionös magyarázat, azért itt nem lehet nem észrevenni a túlzásokat – legyen szó akár a nyomor, az éhezés leírásáról, akár a gyerekek túlzottan felnőttes gondolkodásáról, itt bizony néha el kell fogadni az olvasónak, hogy amit olvas, az bizony erőteljesen fikció. De nem volt ez másként a Végjátékban sem – és annyira jó történetről, és olyan jó íróról van szó, hogy ezen könnyen át tudunk lépni.

A sztori második fele természetesen már a Hadiiskolában játszódik – ott, ahol Ender már éppen kezd hírnevet szerezni. Ezt azért szívmelengető olvasni, mert a már jól ismert jelenetek újra feltűnnek – ezúttal másik szemszögből, ugyanakkor egyre újabb és újabb oldalát ismerhetjük meg ennek a furcsa katonai akadémiának, amik kimaradtak a Végjátékból. Beant egészen más motiválja, mint Endert, ezért egész más dolgot lát meg a környezetéből és mást tanul meg a történtekből, mint az első regény hőse.

Ugyanakkor itt, mivel itt már az Orson Scott Cardot olvasók számára „ismerős terepről” van szó, óhatatlanul felmerül a kérdés: élvezhető-e az Ender árnyéka az eredeti regény ismerete nélkül? Az az érzésem, hogy sajnos nem. Nagyon sok dolgot ugyanis alapvetésként kezel az író – egyáltalán, a Hadiiskola célja, működése egyáltalán nincs olyan alaposan kifejtve, hogy sikeresen képbe tudjon kerülni az is, aki most olvas róla először. Egyszerűen a világ, a hangyfenyegetés leírása nem olyan részletes – így aztán nem valószínű, hogy az első olvasásra világos lesz mindenkinek. És persze, mint mindenre, erre is áll az, hogy mindenből először az „eredetit” érdemes megismerni, és csak utána a világot tágító folytatásokat.

Aki viszont szerette a Végjátékot, az ne hagyja ki ezt sem. Ennek a regénynek nincs akkora átütő ereje, de azért élvezetes – és a párhuzamos jelenetek miatt nosztalgikus – élmény, és ez is kiválóan megírt történet, olvastatja magát. Néha kicsit rossz, hogy a fordítás néhol más, mint amire emlékezünk, így fordulhat elő, hogy néha ráncoljuk a homlokunkat, hogy „ez nem is így volt”, de ez egyrészt betudható a különböző nézőpontnak, másrészt azért különösebb baj a fordítással nincsen. A hangyok például itt is hangyok maradtak – nem csótányok, mint a Végjáték legújabb kiadásában…

De hát ez ennek a hányatott sorsú ciklusnak a sorsa: az Ender-sorozat eddig magyarul megjelent három részét három különböző kiadó adta ki, az újrakiadást egy negyedik kezdte el (vetélkedve egy ötödikkel) – az ehhez szorosan kapcsolódó „árnyék-ciklust”, ezzel a regénnyel az Alexandra kezdte kiadni… Reméljük, további kavarások és gond nélkül – mert, ha ez nem is ugyanaz a színvonal, azért még mindig egy nagyszerű író régen várt, kiváló könyve.

Orson Scott Card: Ender árnyéka

Alexandra, 2012

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com