Többször maradtak hoppon, idén újra nekifutnak. Megnéztük kik azok a többszörös vesztesek, akikre idén rámosolyoghat a szerencse és az Akadémia szavazói…
Ha az Oscar szóba kerül egy triviajátékban, a legnagyobb nyertesek mellett mindig felbukkannak a díj történetének legnagyobb vesztesei. Ahogy mondani szokás, az örök koszorúslányok, akik sohasem menyasszonyok. Bár idén valószínűleg nem lesznek ilyen „minden idők legnagyobb” típusú játékosai, de olyanok igen, akik akár már évtizedek óta kacérkodnak az aranyszoborral – illetve inkább, akikkel az aranyszobor kacérkodik.
A nagy áttekintő cikkünkben már említettem, hogy a 2020-2021 szezon egyik legerősebb versenyzője lesz a legendás Aranypolgár elkészítését bemutató Mank, David Fincher filmje. Amit két éve elmondtunk Spike Lee kapcsán, most szinte szó szerint leírható. Itt van egy alkotó, aki évtizedek óta szállítja a jobbnál jobb filmeket, amelyek közül nem egy instant klasszikus lett, de a neve mellett még csak két Oscar-jelölés van. Egy a Benjamin Button különös élete, egy pedig a Social Network: A közösségi háló rendezéséért.
Mi lesz veled, Oscar? – Kik lesznek a rendhagyó év jelöltjei?
A dologban bőségesen benne van, hogy akárcsak Lee, Fincher sem igazán csapatjátékos, legalábbis a vörösszőnyeges értelemben nem az. Nem parádézik, nem turnézik, nem csinál látványos kampányt, és ez bizony sokat számít egy olyan díjnál, ahol azért számít a szimpátia is. Másrészt azt se felejtsük el, hogy míg manapság nem ördögtől való gondolat egy Harcosok klubja vagy egy Hetedik-szerű film jelölése, addig a kilencvenes években ez még nem volt annyira általános. Habár voltak úttörők, mint például A bárányok hallgatnak, akkoriban azoknál sem a műfajiságot tették ki a kirakatba a kampány során.
Mindenesetre egy igazi hollywoodi klasszikus kulisszái mögé tekintő filmmel, mint amilyen a Mank, nem lesz gond.
Mi több, jelen pillanatban úgy néz ki, Fincher lehet ennek a versenynek a legbiztosabb versenyzője, aki majd Chloe Zhaóval, a másik fő esélyes Nomadland rendezőnőjével néz farkasszemet áprilisban.
A szezon másik nagy visszatérő párosát ugyancsak a Netflix szállítja a Vidéki ballada az amerikai álomról című drámával, az Oscar-díjas Ron Howard rendezői tolmácsolásával. A páros egyik tagja Glenn Close, a másik Amy Adams. Előbbi hétszer, utóbbi hatszor vesztett már Oscart – és valószínűleg a legtöbb vereség mögött ugyanaz áll: szegények sohasem abban a filmben tündököltek, ami leginkább a figyelem középpontjában volt, így mások könnyebben leragyogták őket.
És lássuk be, ennek a veszélye most is fennáll, hisz maga a film nem kapott sem túl acélos kritikákat, sem túl kiemelkedő nézői értékeléseket. Ez persze önmagában nem akadály, hisz nem feltétlenül kell az év legjobb filmjében játszani egy Oscarért, de a bajt tetézi, hogy a két színésznőnek istállón belül is akadnak komoly vetélytársai. Az pedig köztudott, hogy az Oscar legalább annyira a stúdiók versenye, mint amennyire az egyéni alkotóké. Nos, a Netflixnek kemény döntéseket kell hozni.
Kétségtelen, hogy Amy Adams a főszereplők között indul majd, ott, ahol a Velencei Filmfesztivál színészi díjasa, Vanessa Kirby – akinek filmjét, Mundruczó Kornél alkotását szintén a Netflix vásárolta meg. És ott lesz még Viola Davis, ismét csak a Netflix színeiben egy olyan filmért (Ma Rainey: A blues nagyasszonya), ami sokkal inkább előrébb jár a versenyben, mint a Vidéki ballada az amerikai álomról.
Glenn Close helyzete sem rózsásabb, csak neki a női mellékszereplők között akad két házon belüli vetélytársa.
Az egyik a Mankért mennybe emelt Amanda Seyfried, másik a már emlegetett Mundruczó-filmben Kirby partnernője, Ellen Burstyn. Nos, az talán egyértelmű, hogy a Netflix nem teheti meg, hogy ilyen kaliberű színésznőkkel egyáltalán nem foglalkozik, viszont azt sem, hogy az esélyesebbek kárára kezdjen nagy kampányba. Kicsit felemás a helyzet, amelynek megoldása valószínűleg majd egy ponton csúcsosodik ki: a szavazók akarnak-e szimpátiaszavazatot leadni vagy sem.
A negyedik nagy visszatérőnk Saoirse Ronan lehet a Kate Winslettel közös, Ammonite című filmjéért. Ronan még csak 26 éves, de már négy Oscar-jelöléssel büszkélkedhet, amely pálya kicsit ironikus módon jól passzol jelenlegi kolléganője, Kate Winslet pályafutásához. Az Ammonite vegyes fogadtatása pedig azt mondatja, hogy ha ehhez hozzá is csap még egy jelölést, a díj még várat magára, mert nem úgy tűnik, hogy ez volna a színésznő A felolvasója.
Ötödiknek mindenképpen meg kell említeni szegény Diane Warrent, olyan örökzöldek íróját, mint a Nothing’s Gonna Stop Us Now vagy az Armageddonhoz írt Aerosmith-dal, az I Don’t Want to Miss A Thing. Warren tizenegy jelöléséből tizenegyet vesztett eddig, de a dalszerző-szövegíró idén triplán is támad: a Sophia Loren nagy visszatéréseként aposztrofált Előttem az élet betétdala (Io si – Seen) mindenképpen esélyes a jelölésre, de az sem kizárt, hogy az Ivan, az egyetlenhez írt Free is bekerül a szórásba. Warren dalai több mint 300 produkcióban csendültek fel, előbb-utóbb az Akadémia is be kell adja a derekát napjaink egyik leghíresebb dalszerzőjének.
***
