Oscar 2022: Néhány napja vagyunk túl az előzőn, de Hollywood már a következő Oscarra készül. No, de milyen filmekkel?
Szokták mondani, a következő Oscar szezon mindig egy perccel a legutóbbi díjátadó után kezdődik… kivéve idén, amikor is a West Side Story és az In the Heights már a gála alatt elkezdte a 2022-es kampányát. Talán nem csoda, hisz egy rendhagyóan hosszú szezon után most egy rendhagyóan rövid következik, ahol majd 10 hónap alkotásai – konkrétan a 2021. március 1-e és 2021. december 31-e között bemutatott filmek – versenyeznek majd, hogy megmérkőzzenek az ismét februárra időzített 94. díjátadó ceremónián.
Ahogy mindig, a stúdiók többféle stratégiát követhetnek.
Egyrészt, már jó előre feltöltekezhetnek az Oscar-kompatibilis alkotásokkal és a saját gyártású presztízsdarabokkal. Itt természetesen mindig segít az alkotók személye, ha jóslásokba kell bocsátkozni, illetve a tervezett premierdátum is sokat nyomhat a latban. Például, ha egy korábbi Oscar-jelölt rendező új alkotását a díjszezonra időzítik, akkor nyilvánvaló, hogy azzal kezdeni is akarnak valamit. Az is nyilvánvaló, hogy ezen filmek száma alaposan megcsappan majd az év során, hisz kiesnek azok, amelyek kevésbé jó fogadtatásban részesülnek – vagy esetleg valami botrány alakul ki körülöttük.
Ebben a cikkben elsősorban ezekkel tudunk foglalkozni, hisz a másik stratégia alapja épp a meglepetésfilmeké, amelyek majd év közben, a különböző fesztiválokon ugranak ki és kelnek el.
De mint írtam, már az előre betárazott filmekből is fel lehetne tölteni négy Oscar-átadót, úgyhogy vágjunk is bele, nézzük, ki mivel készül 2021-ben…
Searchlight Pictures
Elsőként álljon itt a tavalyi nyertes, A nomádok földje stúdiója. Az immár a Disney égisze alá tartozó, egykori Fox Searchlight a giga cégcsoporton belül sem veszítette el a karakterét, a Searchlight továbbra is az ínyencebb, elsősorban arthouse filmek bölcsője lesz. A stúdió mindig nagyon okosan élt a lehetőségekkel, és ez a következő szezonban sem lesz másképp. Már most látszik, hogy
erőteljes darabokkal készülnek a következő szezonra, amelyek egy részét még a járvány sújtotta helyzetből menekítették át 2021-re.
Az első ilyen Wes Anderson alkotása, a The French Dispatch, amit mintha arra teremtettek volna, hogy bezsebelje az összes „legjobb színészgárda” díjat. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy az év egyik legimpozánsabb felhozatalával lesz dolgunk, amelyben olyan Oscar-díjasok vagy többszörös jelöltek tűnnek fel, mint Frances McDormand, Tilda Swinton, Saoirse Ronan, Willem Dafoe, Bill Murray, Adrien Brody, Edward Norton, Benicio del Toro, Christoph Waltz vagy Timothée Chalamet. Már önmagában ez elég lenne az üdvösséghez, de Anderson már eleve annyira különleges figurája a filmvilágnak, hogy az Akadémia ritkán huny szemet felette.
És ha már ütős színészgárda, akkor a nemrégiben Oscar-díjas rendezővé avanzsáló Guillermo Del Toro sem panaszkodhat. Új filmjében, a Midnight Alley-ben ott tolong fél Hollywood Cate Blanchettel és Bradley Cooperrel kezdve, Rooney Marán és Toni Collette-en át Richard Jenkinsig. A rendezőtől megszokottan ez a thriller elemekben is bővelkedő dráma is impozáns külsőt kap majd, vagyis a technikai kategóriákat is meg lehet célozni vele.
A stúdió másik nagy reménysége Jessica Chastain lehet,
pontosabban a The Eyes of Tammy Faye, amelyben a színésznő a címszereplő híres televíziós személyiség, hittérítő és énekes botrányoktól sem mentes történetét mutatja be Andrew Garfield és Vincent D’Onofrio oldalán. Negyediknek itt állhatna még Taika Waititi és az igaz történeten alapuló Next Goal Wins benne Michael Fassbenderrel és Elizabeth Moss-szal – csakhogy Armie Hammerrel is, aki a botrányaival valószínűleg kinyírta ezt a mozit is.
Pixar – Disney – 20th Century Studios
A Searchlight után nézzük az anyastúdiót és annak további holdudvarát, ahol ugyancsak nagy a sürgés-forgás. Hadd kezdjem mindjárt a legnyilvánvalóbbal: a Pixar idei meséje, a Luca egész biztosan a Lelki ismeretek nyomdokaiba akar majd lépni; és ez valószínűleg sikerül is majd neki. Az alkotók között ott vannak az utóbbi nagy Oscar-siker alkotói, a film maga pedig nem folytatás és a sztori is a szokásosan cuki: felnőtté válási történet, amelyben egy kisfiú barátságot köt egy embertestbe bújt mitikus lénnyel, mindezt az olasz Riviérán.
A másik triviális döntés, már ha a kritikusok szeretni fogják, a Marvel hadba fogása lenne.
A Disney biztos feni a fogát, hogy a Fekete Párduc után ismét nagy Oscar-játékosok között tudjon egy szuperhős mozit, és mi lenne alkalmasabb jelölt, mint a frissen díjazott Chloé Zhao rendezése, az Örökkévalók. Persze, mint írtam, ehhez kell majd a sajtó és a szakma jóváhagyása, akik mindig sokkal kritikusabban tekintenek egy alkotó Oscart követő filmjére.
A harmadik nagy versenyző a West Side Story lehet, mert hát Steven Spielberget soha nem szabad leírni, ha Oscarról van szó. Ráadásul ahogy már említettem, a stúdió volt olyan bátor és az idei ceremónia kellős közepén dobta ki a film első trailerét. Nos, a West Side Story nem csak minden idők egyik leghíresebb musicalje, hanem az Oscar történetének egyik legnagyobb sikertörténete is. Ahhoz kétség sem fér, hogy ez az új adaptáció is piszok jól fog kinézni az előzetes alapján, azonban a kérdés jogos: tud majd újat mutatni az előző filmadaptációhoz képest?
Ha valami porszem kerül a gépezetbe, a Disney-nek még mindig ott van egy másik musical, az Everybody’s Talking About Jamie. Ezen a ponton hadd tegyek egy kis kitérőt, hisz majd a későbbiekben mindenki láthatja, 2021 lehet a musical nagy éve: legalább 4-5 stúdió palettáján is szerepelnek a műfaj képviselői, ráadásul egytől egyig hatalmas Broadway- és West End sikerek filmváltozatairól van szó egy rakás Tony- vagy Grammy díjjal a hátuk mögött.
Az embernek kicsit az az érzése támad, hogy a filmvilág a nagy streaming-háború közepén ismét teljes mellszélességgel áll a műfaj mögé, ami a színpadon kívül a nagyvásznon mutat a legjobban.
De visszatérve Jamie-re, a történet egy angol kisvárosban játszódik, központi karaktere pedig egy tizenéves, aki drag queen akar lenni. Nos, a néhány éve még teljesen periférián lévő szórakoztatóipari műfaj mára eléggé beivódott a popkultúrába Lady Gaga vagy RuPaul (utóbbi show műsora nem csak zsinórban nyeri az Emmy-díjakat, de már olyan nagy piacokon is honosították, mint Anglia, Kanada, Ausztrália vagy Hollandia) és mások közreműködésével, hogy egy Disney kaliberű óriás is keblére ölelje azt.
És ezzel még mindig nincs vége, hisz kiegészülve Nicole Holofcenerrel, Ben Affleck és Matt Damon újra több fronton támad: Ridley Scott új filmjét forgatókönyvíróként is jegyzik, valamint színészként is részt vesznek a The Last Duel elkészültében. A VI. Károly udvarába kalauzoló vaskos történelmi dráma színészgárdájában rajtuk kívül Jodie Comer és Adam Driver is megtalálható, a kérdés pedig az, hogy a film maga inkább lesz Gladiátor vagy inkább lesz Robin Hood?
Sony Pictures Classics
Bár a Sony tipikusan az a stúdió, ami szereti felvásárolni a fesztiválkedvenceket, már most van annyi film a tarsolyukban, amivel kipipálhatnák az egész Oscaros to-do listájukat.
A The Fathert sikerre juttató cég idén is betárazott egy brit darabot, méghozzá nem is akármilyet. A Mothering Sunday egy, az első világháború idején játszódó szerelmi történet, melynek főszereplői között ott van Olivia Colman, Colin Firth és Josh O’Connor, míg a rendezőnője, a nagyközönség számára elég ismeretlen Eva Husson leginkább arról ismert független körökben, hogy mer kilépni a komfortzónából és mer igazán pikáns lenni. Szóval a nősülni készülő arisztokrata fiatalúrral viszonyt folytató cselédlány története valószínűleg nem a szép lelkű Jane Austen-adaptációk nyomdokain jár majd.
Ott jár viszont a 12 Mighty Orphans, amiről semmi perc alatt eszünkbe juthat az összes giccses Oscar-mozi: a nagy gazdasági világválság idején egy mindenre elszánt edző sikerre juttatja árvákból álló csapatát, reményt adva ezzel a tönk szélén álló ország kétségbeesett polgárainak. Míg mindenki kiheveri ezt a szinopszist, gyorsan hozzáteszem, hogy a filmben szereplő Robert Duvall – Martin Sheen – Treat Williams trió van olyan erős, hogy a hírnevük ráirányíthatja a filmre a figyelmet.
Az Akadémia pedig szereti a legendákat és szereti a könnyeket.
Éppen ezért az Akadémia szereti Denzel Washingtont is, akinek új filmje szintén a szívekhez szól majd. Az A Journal for Jordan egy Afganisztánban elesett katona története, aki halála előtt naplót írt a fiának akiről sejtette, hogy apa nélkül kell majd felnőnie. A film esélyeit Washington személyén és a patrióta felhangon túl Michael B. Jordan erősíti majd.
Warner – HBO Max
A Warner, ami idén a Judas and the Black Messiah-t vezette két díjig, a következő szezonban sem kispályázik – sőt, a Disney csoporthoz hasonlóan, ők is az Oscar-ceremónia alatt kezdték meg a kampányukat Lin-Manuel Miranda új musicaljéhez. Tekintve, hogy Miranda a Hamilton óta az amerikai kulturális élet egyik központi figurájának, és mindenképpen „csodagyereknek” számít, az In the Heights: New York peremén valószínűleg csak akkor nem lesz a következő díjszezon egyik meghatározó alkotása, ha a kritika ízekre szedi – vagy ha a musical dömping egy másik darabja csodákat művel. A jelen állás szerint az előbbire kicsi az esély, utóbbi viszont tényleg ingoványossá teszi a talajt a film lába alatt.
De ha ez be is következik, a Warnernek akkor sincs félnivalója, hisz ott van nekik régóta halasztgatott szuperprodukció,
Denis Villeneuve Dűnéje, ami a jelen állás szerint nem csak a díjszezon, hanem az egész mozis év egyik legnagyobb durranása lehet. Igaz, ingoványos talaj itt is akad, úgyhogy mire eljön a premier, nem ártana ha a rendező úr és a stúdió elásnák a csatabárdot, ami amiatt került elő, hogy a Warner bejelentette, az összes idei filmjüket a mozipremierrel egyidőben mutatják majd be az HBO Maxon.
A két nagy versenyzőjelöltön túl ott van még a Warner tarsolyában a világhírű teniszcsillag-testvérpár, Serena és Venus Williams édesapját középpontjába állító King Richard Will Smith főszereplésével és ott van Clint Eastwood új filmje is, a Cry Macho. Utóbbi egyébként nem kevés meglepetést hordozhat magában, hisz pontosan olyan típusú Eastwood-mozinak tűnik, amit az Akadémia szeret: az idén 91 éves színész-rendező legenda egy egykori rodeóbajnokot alakít, akit arra bérelnek fel, hogy hozzon el Mexikóból egy fiút, hogy a részeges anyja helyett az apjával éljen az Egyesült Államokban.
A western környezet, a mester és tanítvány viszony, valamint a „jó ügy” pontosan az a hármas, ami Eastwood kezei között könnyen válik arannyá.
Végül, de nem utolsósorban jön a Maffiózók előzményfilmje, a The Many Saints of Newark, ami egyelőre sötét lónak számít. Azt tudjuk, hogy a sorozat kultusza a mai napig kitart, azt is tudjuk, hogy anno a szakma két kézzel szórta nekik a díjakat. Amit azonban nem tudunk, hogy film gárdája tud-e majd úgy működni, mint Gandolfini és a holdudvara.
A24
A pozitív kisugárzású Minari után napjaink egyik legsikeresebb független kis stúdiója, az A24 idén sötétebb tónusokban gondolkodik. Első blikkre úgy tűnik, hogy a cég első számú presztízsfilmje egy több szempontból is érdekes Shakespeare-adaptáció lehet. A The Tragedy of Macbeth nem csak hogy újra egy csapatba tereli Joel Coent és feleségét, Frances MacDormandet – kiegészülve Denzel Washingtonnal és Brendan Gleesonnel –, hanem azon ritka Coen-filmek táborát is gyarapítja, amelyet Joel egyedül, Ethan Coen nélkül vezényel le. Szinte biztosra vehetjük, hogy ez a több száz éves, klasszikus történet vaskosan a mának fog szólni, mint ahogy azt is, hogy
minden idők legsikeresebb „Oscar-famíliája” nem marad észrevétlen a következő díjszezonban.
A stúdió másik nagy dobása ugyan nem büszkélkedhet ilyen legekkel, de a The Humans egyáltalán nem a semmiből érkezik. Az elsőfilmes Stephen Karam már nyert egy Tony-díjat a film alapjául szolgáló színdarabért, és nem mellesleg a Pulitzer-díj döntőse volt ugyanezért. A Steven Yeun, Richard Jenkins, June Squibb és Amy Schumer főszereplésével készülő adaptáció egy New York-i család Hálaadás napi vacsoráját mutatja be; és ez nem egy szokásos, meghitt családi vacsora lesz.
A Red White and Water a néhány éve szinte mindig jelölt Jennifer Lawrence-t – vagy valamelyik színésztársát – lökheti újra az Oscar-versenybe. Az elsőfilmes Lila Neugebauer filmje egy súlyos fejsérülést túlélt amerikai katona történetét mutatja be, aki megpróbál visszailleszkedni a mindennapokba. A C’mon C’mon című különleges road movie pedig Joaquin Phoenix miatt izgalmas, hisz egy színész poszt-Oscar alakítására mindig oda kell figyelni.
Netflix
A Netflix ugyan idén megszerezte a legtöbb Oscarjelölést, nyert is jó pár díjat, ám a fontosabb kategóriákból most egyet sem tudott elhozni, pedig mind A chicagói 7-ek tárgyalása, mind a Ma Rainey: A blues nagyasszonya favorit volt egy-egy nagyobb díjra. A streaming óriást valószínűleg nem zavarja ez a kis visszalépés, és hát a következő bő egy évre betervezett,
eszméletlen mennyiségű amerikai és nemzetközi produkciójuk között is találni olyan alkotásokat, amelyekkel majd szépíthetnek a következő díjszezonban.
Ott van például Adam McKay – aki legutóbb az Alelnökkel, előtte pedig A nagy dobással Oscarozott – új szatírája, a Don’t Look Up, ami szintén indulhatna az év legütősebb színészgárdája címért Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Cate Blanchett, Meryl Streep, Timothée Chalamet, Jonah Hill, Mark Rylance és Ariana Grande vezetésével. Egy ilyen gárdával tényleg el kell rontani valamit, hogy a film észrevétlen maradjon, főleg úgy, hogy McKay megint egy aktuális témát boncolgat: a világjárvány idején mindenki megtapasztalhatta, mennyi fontos az emberek tájékoztatása és hogy ezzel együtt mennyire fontos a média szerepe a krízishelyzetekben. A Don’t Look Up ezt a helyzetet facsarja ki néhány csillagász médiakörútjának bemutatásán keresztül, akiknek az a dolga, hogy beadják az emberiségnek, a Föld el fog pusztulni.
A The Power of the Dog egy szolidabb, drámaibb alkotás lesz majd, amivel az eddigi maroknyi Oscar-jelölt rendezőnő egyike, Jane Campion tér vissza a mozi világába. Az alkotás egy testvérpár története egy kis montanai farmon, akik között akkor mérgesedik el a helyzet, mikor egyikük bejelenti, meg akar nősülni. A főbb szerepekben Benedict Cumberbatch, Jesse Plemons és Kirsten Dunst látható majd.
A Netflix egy másik rendezőnővel is készül,
méghozzá a többszörös díjnyertes német film, a Kontroll nélkül mögött álló Nora Fingscheit angol nyelvű, egyelőre cím nélküli (bár azt rebesgetik, az Unforgiven lesz a befutó) produkciójával egy börtönből szabadult nőről, aki megpróbál visszailleszkedni a társadalomba. A filmet Sandra Bullock és Viola Davis neve fémjelezi.
A Netflix további reménységei között van egy metamusical – meglepetés! – Lin-Manuel Miranda tolmácsolásában egy íróról aki arról álmodik, hogy megírja a következő nagy amerikai musicalt. Az önéletrajzi elemektől sem mentes Tick Tick… Boom olyan neveket vonultat fel, mint Andrew Garfield vagy Vanessa Hudgens.
A szinte teljesen fekete gárdát felvonultató The Harder They Fall egy westernbe oltott bosszútörténet, amely mögött egyértelműen kirajzolódnak a modern, nagyvárosi bandaháborúk szcenáriója Idris Elba, Regina King, Lakeith Steinfeld és Delroy Lindo főszereplésével. Végül ott van a Blonde, amely a neves amerikai író, Joyce Carol Oates műve nyomán mutatja be Marilyn Monroe-t.
Focus Features
A Focus idén elég kockázatos játékot játszott az Ígéretes fiatal nővel, és ez a hazardírozás a következő szezonjuk darabjaira is igaz. Szinte egytől egyig a komfortzónán kívülálló, fura, többnyire zsánerdarabokról van szó, amelyek között talán Kenneth Branagh új rendezése, a Belfast tekinthető hagyományosabb drámának. Ebben Branagh egy hatvas évekbeli, középosztályba tartozó család történetét meséli el egy elég viharos történelmi helyzetben.
Az Oscarral nem kifejezetten kompatibilis darabok között pedig ott van
Tom McCarthy új rendezése, a Stillwater, amiben Matt Damon indul Európába, hogy megmentse gyilkossággal vádolt lányát. Még ennél is furább mozinak tűnik Edgar Wright filmje, a Last Night in Soho, ami akár egy Lynch-film is lehetne. Egy divatrajongó lány valahogy a hatvanas évekbe kerül, ahol találkozik bálványával – de persze semmi nem az, aminek látszik. Egy ilyen sztorira könnyen felfigyelhetnek a forgatókönyvírók is, a színészeknek pedig ott van a most nagyon menő Anya Taylor-Joy két veterán legenda, Terence Stamp és a nemrégiben elhunyt Diana Rigg társaságában.
És ha ez nem lenne elég niche, Paul Schrader is új alkotással jelentkezik. A The Card Counter egy bosszúfilmbe oltott mester és tanítványa történet lesz Oscar Isaac, Tiffany Haddish, Willem Dafoe és Tye Sheridan főszereplésével.
Amazon
A Sound of Metallal szép köröket futó Amazon pont annyira nehezítette meg a saját dolgát, mint a Focus, mert hát hype ide vagy oda, az Annette nem az a kifejezettem Oscar-kompatibilis darab, de ha valaki, akkor
az Amazon képes majd csodákat művelni az Adam Driver-Marion Cotillard duó különc musicaljével.
Hasonlóan fura filmalkotás válhat a XIX. századi, bizarr macskaképeiről ismert festőművész élettörténetét bemutató The Electrical Life of Louis Wain, amelyben Benedict Cumberbatch játssza majd a címszerepet. Ha másra nem is, a művészeti kategóriákra biztos jó eséllyel nevezhet majd ez a kosztümös darab.
MGM – United Artists
Bár sokan az esélyesek között emlegették, az amerikai énekeslegenda, Aretha Franklin élettörténetét feldolgozó Respect Jennifer Hudsonnal csak idén kerül a mozikba, vagyis a stúdió magának szerzett versenytársat. Először is, tavaly nem lett volna más nagy filmjük, másrészt tavaly nem egy olyan mezőnybe érkezett volna a film, ami hemzseg a zenés filmektől. Meglátjuk.
Mint ahogy azt is, hogy muzsikál majd Paul Thomas Anderson egyelőre Saggy Bottom címen futó alkotása, ami egy gyereksztárról szól a hetvenes években.
Universal
Ami a díjakat illeti, idén a Universal is kimaradt a jóból, de 2021-ben több nagy durranással is készülnek, például a Tony- és Grammy-nyertes Broadway sikerdarab, a Dear Evan Hansen filmadaptációjával, ami egy szorongásokkal küzdő tizenévesről szól, aki egyik osztálytársa öngyilkossága után próbálja rendbe tenni az életét. A címszerepben Ben Platt, további fontos szerepekben pedig Julianne Moore és Amy Adams látható majd.
Ezen kívül ők hozzák Tom Hanks kvázi magánshow-ját is.
A BIOS egy posztapokaliptikus „mese”, amelyben egy robot tanulja meg, mit jelent a szeretet és mit jelent embernek lenni. A filmet a Trónok harca egyik, Emmy-díjas rendezője, Miguel Sapochnik jegyzi.
Végül, de nem utolsó sorban, ezen, egyelőre még elég hosszú lista végén álljon itt a független produkcióban, a New Regency istállójából érkező Centerbury Glass, David O’Russell alkotása, melynek történetéről egyelőre nem árultak el semmit. Igaz, O’Russell egyszer fent, máskor lent, de már csak a színészgárda miatt érdemes futólag megemlékezni erről a projektről, amiben olyan sztárok játszanak majd, mint Robert De Niro, Christian Bale, Anya Taylor-Joy, Margot Robbie, Rami Malek, Chris Rock vagy John David Washington.
És hogy ezen filmek közül melyik talál majd utat magának Oscar színe elé? Az majd az év során kiderül, melyik milyen fogadtatásban részesül a közönség és a kritikusok részéről. Hogy melyik tudja a premierjét egy-egy nagy filmfesztiválon tartani, esetleg megnyerni valamelyiket. No és persze, hogy melyik tud olyat mutatni vagy mondani, ami mögé a szakma oda akar majd állni.
