Már csak pár nap és kiderül, kik viszik haza az idei Oscar-díjakat. Mi pedig ahogy mindig, megnézzük, kik a legesélyesebbek és azt is eláruljuk, hogy mi kikre szavaznánk…
Ami pár éve még csak unikumnak számított, mára az új normálissá vált. A közelmúltban az Amerikai Filmakadémia vezetősége úgy döntött, hogy kicsit felkavarja az Oscar körüli állóvizet. Erre több okuk is volt: egyrészt, a show nézettsége már közel sem volt annyira erős, mint a fénykorban, ráadásul a szervezetet folyamatos támadás érte, hogy a szavazók összetétele a legkevésbé sem reprezentálja a filmgyártásban aktívan résztvevők összetételét.
Ennek eredményeként az Oscarra szavazók száma majdnem megduplázódott pár év alatt, az új tagok zöme pedig az átlagnál jóval fiatalabbak közül került ki, az átlagnál több nővel és több külföldivel. Ennek leglátványosabb eredménye, hogy a nyelv többé nem akadály – ma már egy nem angol nyelvű film is pontosan ugyanolyan esélyekkel indul, mint angolul beszélő társai. Mindeközben az Oscar alapvető szerkezete nem változott, ez az idei felhozatalon is jól látszik.
Azoknak az ízlése is ugyanúgy érvényesül, akik a nagy hollywoodi szuperprodukciókért rajonganak (Avatar – A víz útja, Top Gun: Maverick), mint akik a csendesebb arthouse filmeket (Women Talking, A szomorúság háromszöge) részesítik előnyben. De a történelmi eposzok (Nyugaton a helyzet változatlan), a rendhagyóbb különlegességek (Minden, mindenhol, mindenkor; A sziget szellemei), az aktuálisan napirenden lévő témákat boncolgató filmek (Tár) vagy akár az igaz történeteket dramatizáló (A Fabelman család, Elvis) filmek szerelmesei is hallatták hangjukat.
Persze kategorizálhatnám másképpen is a felhozatalt,
például úgy, hogy férfi vagy nő áll a történetek középpontjában, vagy hogy mennyire hagyományos vagy rendhagyó a történetmesélés, a helyzet nem sokat változik: a felhozatal minden esetben sokszínűséget mutat.
De a jelölés és a díjazás más kérdés, hisz’ ott már mindenki szavaz mindenre, függetlenül attól, hogy mennyire ért az adott szakterülethez. Nézzük csak meg a művészeti vagy a technikai díjakat. Ezeknél még mindig az a legáltalánosabb, hogy az nyer, ami a leginkább szembeötlő – vagyis egy történelmi kosztümöket felvonultató filmnek alapból nagyobb esélye van kosztümtervezői díjat nyerni, mint mondjuk egy kortárs környezetben játszódó alkotásnak.
Nézzük először ezeket a „művészeti” díjakat.
A Kosztümtervezők Céhének díjait többek között az Elvis és a Minden, mindenhol, mindenkor nyerte. Az Oscaron a fentebb említett okok miatt természetesen az Elvisnek van nagyobb esélye, a Minden, mindenhol, mindenkor csak akkor rúghat labdába, ha a film tarolni fog, de ez mostanában nagyon ritka. Esélye van viszont a Fekete Párduc második részének és a Babylonnak, habár a legjobb film kategóriába egyik mozi sem került be. Meglepetést persze okozhatnak, de ha fogadni kell, ezt a kategóriát érdemes az Elvisnek adni.
A látványtervezőknél (vagy szebben fogalmazva, művészeti rendezőknél) jóval kétesélyesebb a verseny, hiszen a Művészeti Rendezők Céhe a jelöltek közül egyedül a Babylont díjazta, de szemmel látható, hogy az Akadémia nem szerette annyira ezt a filmet. Így könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb támogatással bíró Elvis ezt a díjat is behúzza, de ha hozzátesszük a képlethez a szubjektív szempontokat is, ez lehet az a kategória, ahol Damien Chazelle mozija megkapja a vigaszdíját.
Ugyanez a vigaszdíj lehetne a legjobb eredeti filmzenék kategóriája is a Babylon számára, ha nem lenne a jelöltek között a Brit Filmakadémia által agyondíjazott Nyugaton a helyzet változatlan és a filmzene félistene, John Williams (A Fabelman család). Bár utóbbi most az esélytelenebb, a németek (és a Netflix) háborúellenes filmjének népszerűségét vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Már csak azért is, mert ennyi jelölés mellett (és a BAFTA ismeretében) szinte kizárt, hogy a Nyugaton a helyzet változatlan csak a nemzetközi film díjával távozik majd.
Két kategória után, ahol majd a célfotó fog dönteni,
jöjjön egy harmadik, a maszkok és hajak díja. Itt természetesen megint elő kell citálni az Elvist, aminek legnagyobb ellenfele ebben az esetben a Brendan Frasert teljesen átalakító A bálna. Az Oscar-történelem azt mondatja, hogy utóbbi az esélyesebb, de ez a kategória jó fokmércéje lesz annak, hogy mennyire erős az Elvis a szavazók soraiban.
Kik fognak nyerni…
Legjobb kosztümtervezés: Elvis
Legjobb látványtervezés: Babylon
Legjobb smink/maszk/haj: A bálna
Legjobb filmzene: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb betétdal: RRR
A Filmtekercs választása…
Legjobb kosztümtervezés: Babylon
Legjobb látványtervezés: Babylon
Legjobb smink/maszk/haj: Batman
Legjobb filmzene: Babylon
Legjobb betétdal: RRR
A technikai kategóriák talán nem olyan hektikusak, mint a művészetiek. Ott van például a képi effektusokért járó díj, ahol mindig botorság James Cameron ellen fogadni, szerintem most se tegyünk másképpen, ezt a kategóriát szinte biztosan behúzza az Avatar második felvonása. Legalább ilyen biztos, hogy a hangmérnökök és hangvágók közül a Top Gun légiparádéit „megszólaltató” csapat állhat a színpadra, és az sem túl kétséges, hogy az operatőrök közül a Nyugaton a helyzet változatlan megkapó képei diadalmaskodnak majd. Kicsit kétségesebb a vágók versenye. Sokak szerint a leglátványosabban vágott Minden, mindenhol, mindenkor vágása lesz a nyerő, de ebbe még beleszólhat a Top Gun: Maverick is.
Kik fognak nyerni…
Legjobb operatőr: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb vágás: Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb hang: Top Gun: Maverick
Legjobb képi effektusok: Avatar – A víz útja
A Filmtekercs választása…
Legjobb operatőr: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb vágás: Minden, mindenhol, mindenkor
Legjobb hang: Top Gun: Maverick
Legjobb képi effektusok: Avatar – A víz útja
Folytassuk még két olyan kategóriával, amiket lefutott versenyként kezelnek az elemzők. Az egyik a nemzetközi filmeké, ahol nyilvánvalóbbnál is nyilvánvalóbb Németország előnye. Szinte kizárt, hogy egy ennyire széleskörben támogatott film elbukjon, de ha mégis, Argentína örülhet majd.
Ugyanez igaz az animációs filmekre is. Igaz, ezt a kategóriát általában a Pixar nyeri, de most Guillermo del Toro már hónapokkal ezelőtt elkapta a torkát és azóta sem ereszti. Őrült nagy meglepetés lenne, ha ez a díj nem a Pinokkiónál kötne ki.
Néhány hete még úgy tűnt, hogy a dokumentumfilmek viadala is hasonlóan lefutott, de A szerelem tüze mellett szép lassan feljött a Navalnij is, úgyhogy most ezt a kategóriát is betehetjük a kétesélyesek közé.
Kik fognak nyerni…
Legjobb nemzetközi film: Nyugaton a helyzet változatlan
Legjobb animációs film: Pinokkió
Legjobb dokumentumfilm: Navalnij
A Filmtekercs választása…
Legjobb nemzetközi film: IÁ (Lengyelország)
Legjobb animációs film: Pinokkió
Legjobb dokumentumfilm: A szerelem tüze
És akkor a legfőbb nyolc…
Ahogy ez eddig kiderült, ennyi bizonytalan kategória már hosszú évek óta nem volt az Oscar-díjakkal kapcsolatban, a statisztikát pedig csak tovább rontják a fő kategóriák. Éppen ezért, ezeket most nem egyenként veszem végig, hanem tömbösítve, hátha jobban kirajzolódik az a bizonytalanság, ami az idei díjszezont jellemzi.
Most persze sokan, jogosan tehetik fel a kérdést, hogy mitől bizonytalan ez. A Minden, mindenhol, mindenkor megnyerte a Rendezők- és a Producerek Céhének díját és rekordszámú elismeréssel távozott a Színészek Céhének gálájáról is. Ezek után hogy veszíthetné el az Oscart? Valószínűleg sehogy, de azért ne feledjük, hogy ezek amerikai díjak, az Akadémia pedig már rég nem színtiszta amerikai.
Ott van például a mellékszereplők versenye, ahol a férfiaké a kevésbé érdekes, mert azt a szobrot valószínűleg csak atombombával lehet elvenni Ke Huy Quantól – de ha ez bekövetkezik az est korai szakaszában (a mellékszereplőket rögtön az est elején szokták díjazni!), akkor készüljünk fel egy meglepetésekkel teli estére. És hogy mik lehetnek ezek a meglepetések? Nos, a női mellékszereplőknél sokan nyertek már fontos díjat. A fogadóirodák Angela Bassett győzelmét jósolják a Fekete Párduc második részéért, de ezt a díjat könnyen elorozhatja előle Jamie Lee Curtis (ebben az esetben a Minden… tarolni fog) vagy Kerry Condon (ebben az esetben még megmarad a remény, hogy A sziget szellemei vigye a fődíjat).
A forgatókönyvírók kategóriáira is érdemes odafigyelni, mert az adaptált szkriptek között nem a várt Women Talking, hanem mondjuk a Nyugaton a helyzet változatlan győz, az előrevetítheti, hogy a Brit Filmakadémiához hasonlóan a tenger túloldalán is bearanyozódik a Netflix üdvöskéje. Persze ahhoz az is kellene, hogy az eredeti forgatókönyvek közül ne a Mindent, hanem mondjuk A sziget szellemeit hozzák ki győztesnek.
Ennyi meglepetés valószínűtlen, de a meglepetésnek pont ez a lényege.
Ahol viszont biztosan nem lesz semmi kirívó és a papírforma érvényesül, az a rendezői kategória, azt pont olyan bombabiztosan uralja a két Daniel (Kwan és Scheinert), mint ahogyan a férfi mellékszereplőkét Ke Huy Quan.
A két főszereplői kategória azonban messze nem lefutott, mindegyik kétesélyes – bár a legjobb film szempontjából ezek most csodák csodájára érdektelenek. A férfiak közt pont ugyanannyira nyerhet Elvis megformálója, Austin Butler, mint a megkomolyodott Brendan Fraser, a hölgyeknél pedig Cate Blanchett és Michelle Yeoh között van kiegyenlített verseny.
Néhány nap és meglátjuk, addig is mi a nem teljes papírforma verzióra szavazunk:
Kik fognak nyerni…
Legjobb adaptált forgatókönyv: Women Talking
Legjobb eredeti forgatókönyv: A sziget szellemei
Legjobb női mellékszereplő: Kerry Condon (A sziget szellemei)
Legjobb férfi mellékszereplő: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb női főszereplő: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser (A bálna)
Legjobb rendező: Daniel Kwan és Daniel Scheinert (Minden, mindenhol, mindenkor)
Legjobb film: Minden, mindenhol, mindenkor
A Filmtekercs választása…
Legjobb adaptált forgatókönyv: Women Talking
Legjobb eredeti forgatókönyv: A sziget szellemei
Legjobb női mellékszereplő: Kerry Condon (A sziget szellemei)
Legjobb férfi mellékszereplő: Barry Keoghan (A sziget szellemei)
Legjobb női főszereplő: Cate Blanchett (Tár)
Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser (A bálna)
Legjobb rendező: Martin McDonagh (A sziget szellemei)
Legjobb film: A sziget szellemei
