Magazin

Oscar női – Az elmúlt tíz év legjobb színésznői

Jennifer-Lawrence-2013-OscarAz Oscar-díjjal kapcsolatban két dologról szokás beszélni: ki nyerte a legjobb film kategória díját és miként öltöztek fel Hollywood legcsinosabb női. A nők azonban nem csak dekorációként vannak jelen az eseményen, hanem a filmgyárak kőkemény munkásaiként is, mint rendezők, producerek, sminkmesterek vagy éppenséggel színészek. Jennifer Lawrence évek óta először érte el a maga sajátos stílusával, hogy a nézők felfigyeljenek a díjazott nőkre. És azokra, akik méltósággal tudnak esni. És fölkelni. Egy szó, mint száz, összeszedtem, kik voltak az elmúlt tíz év legjobb színésznői (legalábbis az Oscar-bizottság szerint).

 

 

A rémCharlize Theron – A rém

Ahogyan az a feltűnően szép színésznőkkel sokszor megesik, Charlize Theron is egy olyan szerepért kapott Oscart, amelynek megformálásához drasztikusan megváltoztatták a külsejét. A valós események alapján készült filmben Theron egy sorozatgyilkossá avanzsáló prostituáltat játszik, aki beleszeret egy nála jóval fiatalabb lányba. Tulajdonképpen olyan, mintha tragikus események véget nem érő láncolatát néznénk, nem túl szívderítő. Az átalakításról pedig annyit, hogy lehet, hogy a színésznőnek szobrocskát hozott, a nézői beleélést viszont felettébb nehezíti a már említett rém-külső.

 

 

Millió dolláros bébiHilary Swank – Millió dolláros bébi

A Clint Eastwood által rendezett Millió dolláros bébi az egyetlen az itt sorra vett filmek közül, amely elnyerte az adott évben a legjobb film díját is. Mondhatni tendencia, hogy a legjobb női alakítás díját nem a legjobb filmben nyújtott alakításért adják. Sőt, mintha az is szinte általános érvényű szabály volna, hogy a legjobbnak tartott filmben nincsenek erőteljes női főszereplők. No de visszatérve ehhez az alkotáshoz. Olyan, mint maga Eastwood: szikár, szótlan és a maga módján nagyon durva. Charlize Theronhoz hasonlóan Swnanknek is meg kellett változtatnia a külsejét, csak ő nem kövérebb lett, hanem sokkal, de sokkal izmosabb.

 

 

A nyughatatlanReese Witherspoon – A nyughatatlan

Jó színészek, nagyszerű zene és magával ragadó fényképezés. June Carter szerepét mintha éppen Witherspoonra szabták volna, legalábbis tökéletesen hitelesen hozza a karaktert. Létező személyt megformálni mindig kockázatos, ám A nyughatatlanban mind June, mind pedig a Joachin Phoenix által alakított Johnny Cash a helyén van. Míg az előző két színésznőnek a fizikai átalakulás nehezítette meg a dolgát, addig Reese Witherspoonnak az éneklésre kellett ráfeküdnie, és ezt is sikerrel tette. Persze elég sajátos az énekmódja, de azért jó hallgatni.

 

 

The QueenHelen Mirren – A királynő

A legendás Veszedelmes viszonyok rendezőjétől, Stephen Frearstől nem idegen a finom irónia, ahogy azt A királynőben is bebizonyítja. Sokakhoz hasonlóan én is azon a véleményen vagyok, hogy közelmúltbéli eseményt feldolgozni nagyjából olyan, mint puszta kézzel belenyúlni egy darázsfészekbe, viszont úgy fest, Frears sikeresen oldotta meg a feladatot, amiben nagy segítségére volt Helen Mirren. Az, hogy valaki királynő a XX. század legvégén sokak számára teljesen abszurd, ahogyan az ezzel együtt járó hagyományok és gondolkodásmód is. Frears, ha nem is ábrázolja teljesen hitelesen az eseményeket, bemutatja ezt az abszurditást, amely önmagában is szórakoztató.

 

 

PiafMarion Cotillard – Piaf

A baguette, Monet, a kánkán és az Eiffel-torony mellett egészen biztosan Edith Piaf is felkerülne azoknak a személyeknek és dolgoknak a listájára, amelyek miatt szeretjük a franciákat. És minden bizonnyal jutna hely az őt megformáló Marion Cotillardnak is. A gyönyörű színésznő szépsége csak az egyik oka annak, hogy miért látjuk őt szívesen a vásznon. A Piafban teljesen eggyé vált a karakterrel, aminek hála megmentette az egyébként nem túl erősre sikerült filmet. Viszont ha belegondolunk, mennyit kellett sminkelnie minden nap…

 

 

a felolvasóKate Winslet – A felolvasó

A Billy Elliotot és Az órákat is jegyző Stephen Daldry Bernhard Schlink regényét adaptálta, amelyben egy különös szerelmi történet keveredik a háborús drámával. A film emberi kapcsolatokon keresztül mutatja be egy rettenetes korszak utóhatásait, előtérbe helyezvén a személyes döntéseket is, amelyeket a Winslet által alakított Hanna meghoz. A fullasztó légkörű dráma úgy tűnik, jót tett a színésznőnek, és végleg bebizonyította, hogy megérett a komolyabb szerepekre. Legalábbis az Oscar-bizottság szerint. Szerintem az Egy makulátlan elme örök ragyogásában volt a legjobb. De sajnos engem nem kérdeztek meg.

 

A szív bajnokaiSandra Bullock – A szív bajnokai

A rettenetes magyar címmel rendelkező filmet azután láttam, hogy Bullock megkapta érte az Oscart. Imádtam az Aludj csak, én álmodomban, a Mint a hurrikánban és persze a Beépített szépségben is, de arra gondoltam, Istenem, hogy történhetett ez meg?! Hát tényleg nem volt nála jobb? Aztán megnéztem a filmet, és visszaszívtam mindent. Tényleg jó. Hiteles, csodálatos és érzékeny. Ráadásul, valljuk be, elég sokat bohóckodott már ahhoz, hogy kiérdemeljen egy díjat. Lehet, hogy az akadémia is csak arra várt, hogy egy drámai alkotásban tűnjön föl. Vígjátékot ugyanis nem szokás díjazni arrafelé.

 

 

A fekete hattyúNatalie Portman – Fekete hattyú

Darren Aronofsky-t a legtöbben a Rekviem egy álomért című filmjéről ismerik, ami a Trainspotting mellett a filmtörténet másik kultikus drogos filmje. Ha a heroin nem is, az akkor megteremtett rettenetesen fojtogató atmoszféra a Fekete hattyúban is tetten érhető. Soha nem tudod, mikor történik valami szörnyűség. A feszültség megteremtéséhez természetesen nagyban hozzájárul Natalie Portman játéka. A bizonytalan, maximalista és neurotikus balett-táncosnő szerepébe beleadott mindent, egyszerre érzékeny és eszelős, törékeny és félelmetes.

 

A vasladyMeryl Streep – A Vaslady

Meryl Streep Hollywood legsokoldalúbb színésznője, szinte minden szerepéért jelölték Oscar- vagy Golden Globe-díjra. Összesen három Oscar-szobrocskája van eddig: a Sophie választása, a Kramer kontra Kramer és A Vaslady miatt vehette át a díjat. Utóbbiban tulajdonképpen nem is egy szerepet kellett eljátszania, hiszen a film sajátos időkezelése miatt egyszerre kellett hoznia a fiatalabb és az idős Margaret Thatcher figuráját is. Mivel nem ma kezdte a színészkedést, így sikerült megoldania a feladatot. Kár, hogy az átadón viselt ruhájával nem volt ilyen szerencséje… Bár az is lehet, hogy már egy következő szerepre készül, és legközelebb ő kelti életre az Oscar-szobrot…

 

Napos oldalJennifer Lawrence – Napos oldal

Jennifer Lawrence neve egészen a Napos oldalig leginkább Az éhezők viadala kapcsán lehetett ismerős a nézőknek. A kritikusok többsége által túlajnározott filmben viszont ha valaki, hát ő tényleg jó. Sőt, annyira erőteljesre sikeredett az alakítása, hogy Bradley Coopert néhol szinte totálisan lejátszotta, ami a film egészének a szempontjából nem olyan szerencsés, mert hát mégis a szerencsétlen pasas állna a középpontban, de hát így alakult. Mindezzel együtt lehet, hogy kicsit korai volt Lawrence-nek adományozni a díjat, mert ha egészen őszinték akarunk lenni, a fentebb felsorolt színésznők közelébe sem ér. Még. Lawrence mindenesetre már az Oscar-átadót megelőző nyilatkozataiban megcsillantott valamit keresetlen stílusából, azonban a gálán érte el a csúcspontot. Először megbotlott a ruhájában, majd köszönőbeszédében megkérte a közönség állva tapsoló tagjait, hogy ugyan üljenek már le, mert nyilván azért csinálják, mert elesett, és ez elég zavarba ejtő. Az ezt követő nyilatkozataiban is meglepően őszintének és viccesnek tűnt, ami azért nem mondható általánosnak egy ilyen felhajtáson. Pláne az nem, ha valaki bemutat egy újságírónak, miközben a másik kezében az Oscart tartja. Természetes, őszinte és keresetlen. Lehet, hogy új szelek fújnak Hollywoodban…

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés