A punk keresztanyjaként is ismert Patti Smith betartotta Robert Mapplethorpe halálos ágyánál tett ígéretét. Megírta kettejük történetét. Egy zavarbaejtő, gyönyörű, de mindenek előtt mélységesen őszinte regény formájában.
A Kölykök nagyon sok mindent ölel fel és oszt meg az olvasóval a maga végtelenül szubjektív, rétegzett, el-el kalandozó módján. Először is két nem hétköznapi ember nem hétköznapi életútját a kezdetektől egészen a világhírnévig. Innen nézve a történet egy igazi beat tündérmese, ahol két csóró fiatal egy nap észreveszi, hogy a lap, amire mindent feltettek, bejött: a költőlányból ünnepelt rocksztár lett, a kiugrott kadétfiúból pedig elismert fotóművész (és botrányhős). Másrészt egy nagyon szép és mély emberi kapcsolat részleteit. Pattit és Robertet – függetlenül attól, hogy éppen szeretők vagy barátok voltak – különleges lelki kötelék fűzte egymáshoz. A memoár ebbe a legendássá vált viszonyba enged betekintést. Egyben emléket is állít annak. Harmadrészt ez a könyv egy különleges világ tükre. Hiteles korrajz, ahol hatvanas-hetvenes évekbeli New Yorkban barangolhatunk az író személyes emlékeinek vezetésével. Közben olyan hírességekkel futhatunk össze, mint például Jimmy Hendrix, aki egy lépcsőn ülve mesél álmairól és terveiről a megszeppent Pattinek, vagy Janis Joplin, aki szerelmi csalódásait osztja meg vele. Végül pedig ez a regény egy sajátos katalógus is. Egy olyan, ahol az olvasó szinte minden oldalon kap egy (vagy több) szerzőt vagy címet egy emlékbe csomagolva. Dalok, verseskötetek, regények – Patti „kincsesládájának” mélyéről. Ezzel kapcsolatban az egyetlen zavaró körülmény, hogy nem lehet egy kattintással elindítani a számokat vagy beleolvasni a kötetbe, amiről éppen szó van.
Mindenek előtt azonban ez a regény Patti Smithről és Robert Mapplethorperól szól. Patti pedig elmesél mindent, amit fontosnak tartott elmondani kettejükről. Azt, hogy milyen volt éjszakákon át kettesben az utcákat róni, mert nem volt hová aludni menniük. Milyen volt, amikor dönteniük kellett, hogy egyenek, vagy beüljenek egy neves művészek által kedvelt helyre, bízva abban, hogy felfigyelnek rájuk. Mesél arról, hogy milyen volt a siker íze. Arról, hogy milyen volt számára feldolgozni, amikor Robert rájött, hogy inkább a férfiakhoz vonzódik. Arról, hogy hogyan szerzett Robert egyre szélsőségesebb szexuális tapasztalatokat. Végül, hogy milyen volt, amikor Robertről kiderült, hogy HIV pozitív. Patti csak mesél, mesél és mesél – ahogy Robert kérte tőle. Teszi ezt gördülékeny lassú, szemlélődő módon. Nem nehéz párhuzamot vonni a szerző elégikus hangvételű dalai és a regény között, bár egyes oldalakon inkább a punk keresztanyja jelenik meg. Mind a kettőnek lehet örülni, mert egy igényesen megírt nagyszerű könyvről van szó, amit 2010-ben Nemzeti Könyvdíjjal is kitüntettek.
Patti Smith rendkívül sokoldalú alkotó. Nehéz olyan művészeti ágat mondani, amiben még nem próbálta ki magát. Mielőtt 1974-ben megjelent volna első kislemeze, már háromkötetes költő volt. A versírás mellett pedig a hetvenes évek első felében rajzzal és festészettel foglalkozott. Szavalt verset Robert kísérleti videófelvételein is. A Dream of Life című 2008-as dokumentumfilmben pedig önmagát alakította. Írt egy regényt. Egy olyat, amiben meztelenre vetkőztette a múltját. Egy olyat, amit mindenkinek meleg szívvel ajánlunk, aki szereti Patti Smith dalait vagy Robert Mapplethorpe fotóit, vagy szemernyit is érdeklődik a hatvanas-hetvenes évek New Yorkjának művészvilága iránt.
Patti Smith: Kölykök
Magvető Könyvkiadó, 2012
