Magazin

Fikció helyett – Csúszkáló valóságok

A Csúszkáló valóságok Philip K. Dick rajongóknak biztosan kötelező, de az se hagyja ki, akinek kicsit is fontos, hogy a sci-fi műfajával definíciós szinten is kapcsolatba kerüljön, vagy csak éppen kíváncsi, milyen élete és gondolatai vannak az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? szerzőjének, mely a Szárnyas fejvadász című kultfilm kiindulási alapja volt.

Dick a sci-fi kultikus alakja. Ezzel ugyan lehet, de meglehetőst nehéz vitázni. Ám ha kivesszük a sci-fi szócskát a képletből, valódi kérdésként merül fel Dick sci-fitlen kultikussága. A Csúszkáló valóságokban márpedig minden benne van, ami nem fikciós. Ez egyszerre felcsigázó és óvatosságra intő. Aki nem kíváncsi a színfalak mögötti gondolatok-érzések-életesemények örvénylő minden- ségére, mert ő inkább magára az előadásra váltana jegyet, ne nyissa ki a könyvet, amely egy valódi bölcsésztáplálék, egy meta-Dick!

Számomra nem meglepő, hogy valaki, aki a fikciós irodalmat igencsak meghatározta, gondolkodott olyan dolgokról, mint a kvantumfizika és a metafizika kapcsolata, a virtuális világ nem virtuális veszélyei, a skizofrénia és így tovább. Hiszen ezek mind benne vannak a regényeiben: a sci-fi a forma, a cégtábla és a védjegy. Mögötte pedig ott áll az ember a felfejthetetlen érzelmi és gondolati pókhálójába meredve.

A science fiction középpontjában az emberi társadalom jövőjének tematikája áll. Ezért egy sci-fi író, ha őszintén az, vészmadár, Kasszandra és világvégejós. De ha minden sci-fi író egyöntetű végzettörténetet ír, vajon miért van szükség ennyire? Ezen, s ilyesmiken mereng Dick, miközben az olvasó fejében egyre egységesebbé és fényesebbé válik a műfaj definíciója és egyben létjogosultsága. Mert a fikciós történetek rugalmassá teszik a gondolkodást. Ám az emberek közötti kapcsolatok mélységeit nem tudják megfogalmazni. Egy kreatív kamasz ez a műfaj, s hogy Dick ezt megfogalmazza (vagyis ön-leleplez), számomra azt jelenti, hogy ő teljes lényével sosem akart felnőni, ezért hagyott magának egy olyan terepet, ahol tudóst játszhat.

A könyv legerősebb része az esszék és beszédek szövegeit befogadó fejezet; nagyobb odafigyelést és rugalmasságot igényel. A Dick-féle intellektuális szárnyalás nem adja könnyen magát. Pedig az utalások és asszociációk laza láncára fűzött eszmefuttatások olvasása valamiféle haláltánc érzéssel kecsegtet – megnyugtatni nem fog, de ettől lenyűgöző még lehet.

Összességében dicsérendő a Csúszkáló valóságok: igényes és tartalmas gyűjtés, egy Dick-háttértár, egy másodvonalbeli szöveggyűjtemény (az első vonal persze a popularitásé és a gondosan formált ötleteké). Az Agave Kiadó következetesen teszi a dolgát egy hiánytalan Philip K. Dick-ismeret elérhetővé tételéért.

Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok
Agave Kiadó, 2009


Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com