Magazin Papírfény

Klasszikus sémák PKD-módra – Philip K. Dick: A halál útvesztője

A halál útvesztője Philip K. Dick

A halál útvesztője Philip K. DickNem tudják, miért vannak itt. Nem tudják, miért történnek furcsa dolgok velük. De valami nincs rendben. Sem a fejükben, sem a világban. És pláne nincs rendben, hogy sorra meghalnak…

Philip K. Dicknél persze mindig lehet számítani arra, hogy a valóság nem az, aminek látszik. Meg arra is, hogy valami furcsa fényben vizsgál meg komoly kérdéseket, mint például a vallás vagy a halál. Ezúttal is igen kicsavart módon foglalkozik kedvenc témáival – ugyanakkor ismerős sablonokból építkezik.

A halál útvesztőjében ugyanis tizennégy ember kerül egy Delmak-O nevű bolygó telepére. Nem tudni (ők sem tudják), hogy mi célból, de hamar kiderül, hogy nem csak a világ nagyon furcsa, de velük sincs minden teljesen rendben. A világgal az a „baj”, hogy olyan dolgok léteznek benne (és veszik a szereplők teljesen természetesnek) mint beépített kamerával rendelkező bogarak, vagy mondjuk a sárkányok, amik minden eléjük tett tárgyat megdupláznak. Isten pedig köztudottan az emberek között jár-kel, méghozzá három alakban. A szereplőkkel meg az a probléma, hogy mindegyik zakkant egy kicsit, mindnek defektes az agya – kinek így, kinek úgy.

Ez azonban még mind kevés: szereplőink ugyanis szép lassan (vagyis nem is olyan lassan) fogyatkozni kezdenek – különös körülmények között lelik halálukat. Ahogy úrrá lesz rajtuk a paranoia, egyre furább összeesküvés elméletekkel állnak elő, miközben megpróbálják kideríteni, mi is történik velük, hol vannak valójában, és ki akar az életükre törni. Vajon megfejtik a rejtvényeket, mielőtt mind meghalnak? Kiderül, milyen sötét titok áll az egész mögött?

Ismerős felállás? Hát persze – egy része akár egy tucat-trancsírozós horrorból is jöhet, egy másik része meg az olyan klasszikus sci-fik alapállása, mint Sztrugackijék Átkozott városáé, vagy most újabban Jeff VanderMeer Expedíciójáé. Egy furcsa, nyomasztó világban furcsa, nyomasztó dolgok történnek, senki nem tud semmit, és főhőseink fő kérdése (a túlélés mellett) a: miért?

A történetben van néhány trükkös csavar – végül is Philip K. Dickről beszélünk – és ezek egészen új színeket adnak az addig olvasottakhoz, bár továbbra is a klasszikus sci-fi sémákon belül maradunk. De ez egyáltalán nem baj – hiszen P.K.D tényleg a klasszikus sci-fi részévé vált, és ez nagyon jól van így. Ez a regénye is megérdemli a figyelmet – még ha filmes vagy sorozatos verziójának megvalósítására (mint legutóbb az Ember a fellegvárbannak) nincs is sok esély a néhol bizony erős elvontsága és elborultsága miatt. Ugyanakkor egy jó könyv, és minden „dickes” furasága mellett is olyan mű, amin keresztül azok is megkedvelhetik a szerzőt és stílusát, akik eddig valahogy nem férkőztek közel hozzá.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com