Magazin

Primanima 2016: Egy kínai-kanadai-iráni költőnő csadorban – Rosie Ming lírai utazása Perzsiába

windowhorses2Rosie Ming, a Kanadában élő, de kínai és iráni szülőktől származó fiatal lány verseket ír, amikor éppen nem egy gyorsétterem padlóját mossa. Ki is adja saját kötetét, majd legnagyobb meglepetésére meghívást kap egy iráni irodalmi fesztiválra. A nagyszülők persze aggódnak, amiért pont Iránba szól a meghívó, útravalóul előrelátóan be is csomagolnak egy csadort Rosie-nak.

A Rosie Ming lírai utazása Perzsiába (a továbbiakban: Window Horses) három szóra leszűkítve a kultúrák közti találkozásokról szól. Európában (és ezek szerint Kanadában is) nagyon sok mindennel nem vagyunk tisztában, ha a Közel-Keletről van szó – magamat is beleértve. Ann Marie Fleming első animációs nagyjátékfilmjéből éppen ezért nagyon sokat tanulhatunk az iráni kultúráról, miközben a folytonos kulturális különbségek szolgáltatják a film (egyébként kiváló) humorát. Ám a film tanúsága szerint nemcsak a minket körülvevő világot érdemes megismerni, hanem önmagunkat is, nem feledkezve meg arról, hogy ebbe a történelem viharai és a családi gyökereink is beletartoznak. A Window Horses legszívbemarkolóbb pillanatait pontosan ezeknek köszönhetjük, de azért nem kell megijedni: a rendezőnő remek arányérzékkel keveri a humoros és a megható részeket.

Maga a főszereplő is egy két lábon járó „kulturális keveredés” származásának köszönhetően, ám ha ez még nem lenne elég, identitásának fontos része az is, hogy rajong Párizsért – miközben soha nem járt Kanadán kívül semerre (verseskötetének is azt a címet adta, „My eye full. Poems by a person who has never been to France”). Ann Marie Fleming – aki maga is kevert nemzetiségű, Kanadában élő kínai és kanadai szülők gyermeke – saját alteregójának alkotta meg Rosie Minget. Egyébként ezt a pálcikafigurát (vagy ahogy ő nevezi: Stick Girlt) még animációs szakos korában találta ki, amikor egy baleset miatt nem tudott bonyolultabb gesztusokat megrajzolni.

Nőként kifejezetten értékeltem, hogy a közel-keleti viseletekre nagy hangsúlyt fektetett a rendezőnő, hiszen nagy a kavarodás a fejekben, ha a csador, a hidzsáb, a burka vagy a nikáb szóba kerül. Rosie végig csadorban (a teljes testet elfedő lepelben, amelyből egyedül az arc látszódik) van Iránban – miközben elég lenne, ha hidzsábot, olyan csinos, színes kendőt hordana, amely csak a haját, a nyakát és a fülét fedi el. Mégis a kultúrák közti szakadék áthidalhatóságát testesíti meg ezzel Rosie, aki szó nélkül hordja a tőle idegen viseletet, ezzel is kifejezvén tiszteletét a fogadó ország szokásaival szemben.

windowhorses

A folytonosan felbukkanó kulturális keveredés nemcsak a történetben van jelen, hanem a film formájában is, hiszen a film összekötő jeleneteit a rendezőnő által felkért művészek készítették különböző stílusban és technikával. Nem idegen ez Flemingtől, előző, The Magical Life of Long Tack Sam című életrajzi ihletésű animációs filmjében is simán keveredik egy képregényből kivett részlet családja régi fényképeivel.

A Window Horses közösségi finanszírozással készült, és szerencsére minden egyes kanadai dollár a legjobb helyre került. Ha valaki nyitott más kultúrákra, érdekli, miért nem szabad a színpadon nőknek énekelni Iránban, vagy csak szeretne egyszerre jót nevetni és meghatódni, akkor ezt a filmet nem érdemes kihagynia!

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com