Magazin

Pszichoanimáció – pszichológia és animáció a KEDD-KINO-ban

A múlt heti irodalmi barangolás már a tematikaváltás jegyében zajlott a Kinoban, a soron következő alkalom pedig még a drámáknál is érdekesebb vizekre evez. Bár elsőre lehet, hogy meredeken hangzik, mégis igaz, hogy animáció és pszichológia kéz a kézben járó jóbarátokká váltak az idők folyamán.

Ez mondjuk annyira nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a rövidfilmes forma mennyire vonzódik a pszichológiai tartalmak ábrázolásához – hát még az animációs! Délután négytől szerelmi, hitbéli és egzisztenciális utakat járhatnak be a résztvevők, hogy aztán a filmek után kiderüljön, ugyan mi az oka animáció és pszichológia egymás iránti vonzalmának. Csak pár cím a programból: Életvonal, De Profundis, Változás.

Meghívott előadókként a MOME-n végzett két fiatal rendező, Szederkényi Bella és Ducki Tomek működnek közre, akik saját filmjeiket is magukkal hozzák. Kettejükről a következőket érdemes tudni: Bella jelenleg a MOME animáció szakán tanít, emellett pedig az egyetem doktorandusza, Orsolya című diplomafilmje pedig számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjat söpört be 2009-es elkészülte óta. Tomek a Moholy után elvégezte a nívós angliai filmiskolát, a National Television and Film Schoolt, jelenleg pedig Krakkóban él és dolgozik, illetve épp workshopot tart a MOME-s diákoknak. A KINO-ban az Angliában készült diplomafilmje, a Silent Touch is terítékre kerül.

Szóval akkor ezen a héten is, október 25-én, kedden, délután pontban 16 óra 0 perckor KEDD-KINO, a Kinoban.

Avatar

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya