Magazin Papírfény

Lexikonregény geekeknek – Ernest Cline: Ready Player One

Ready Player One - Space Invaders

Hogyan lehet még meglovagolni a hosszú évek óta hódító retro-divat csillapodni nem akaró hullámát úgy, hogy alkotásunk ne csupán egy legyen a sok közül? Végy egy nagy adag tájékozottságot, vegyítsd bőséges megszállottsággal, az elődök által használt film, könyv és zene perspektívát pedig tágítsd ki és bumm, már kész is a bombabiztos recept.

Persze az sem árt, ha mindemellett borzasztóan tehetséges írói vénával áldott meg a sors, mint ahogy tette ezt Ernest Cline esetében. A semmiből feltörő fiatalember ugyanis gondolt egyet, és először egy forgatókönyvvel (Rajongók háborúja, 2008), most pedig egy regénnyel bizonyította be, hogy valamivel többre hivatott videotékás állásánál. Elsőkönyves írótól talán szemtelenül merész húzásnak is nevezhető egy ilyen kezdés, hiszen a Ready Player One egy remekül megírt fiktív történet, melynek hivatkozási alapjai egy az egyben a valóságban, azon belül is főképp a ’80-as években gyökereznek.

Ezt még pikánsabbá teszi, hogy a regény 2044–45-ben játszódik, amikor „a valóság elég ronda egy hely”, ezért az emberek kivétel nélkül egy virtuális térben, az OASIS-nak nevezett „életszimulációban” élik mindennapjaikat. Az OASIS-t egy James Halliday nevű videojáték-készítő alkotta meg és indította el 2012 decemberében, „egy társadalmi és kulturális szinten egyaránt zűrzavaros időszakban, amikor a világ népességének nagy része menekülésre vágyott a valóságból”. A teljes online életet – beleértve a munkát, szórakozást, bevásárlást stb. – lehetővé tevő virtuális valóság tervezője sem volt ugyanakkor halhatatlan, ám mielőtt elérkezett számára a vég, versenyt hirdetett minden felhasználó számára.

ernest_cline_ready_player_one_2A megmérettetés lényege, hogy a vállalkozó szellemű játékosoknak egy sor rendkívül bonyolult fejtörőn keresztül kell bizonyítaniuk, hogy legalább akkora megszállottjai a ’80-as évek popkultúrájának és a számítógépes játékoknak, mint az istenként tisztelt alkotó. Akinek pedig elsőként sikerül elérni a célt – vagyis megszerezni Halliday „húsvéti tojását” –, az lesz végül a multimilliárdos játékkészítő egyetlen örököse. A felhívásra természetesen szinte mindenki kutatni kezd, és egy éveken át tartó keresgélős küzdelem veszi kezdetét a hőn áhított kincs megszerzéséért.

Akárhogy is nézzük, a Ready Player One alapjai azt a klasszikus mesestruktúrát követik, melyben a legkisebb fiú – aki egyben reménytelenül csóró is – eszével és tehetségével végül felülemelkedik a nála gazdagabb és erősebb vetélytársain, ráadásul az OASIS-t gyarmatosítani – vagyis ingyenesből fizetőssé tenni – akaró gonosz erők ellen is hathatósan fellép. A regény ereje azonban éppen abban rejlik, ahogy Cline ezt a sablont megtölti élettel és pergő események egész sorával, ám arról az éles fordulatról sem szabad elfeledkeznünk (nagyjából a könyv egyharmadánál), mellyel képes lesz felülmúlni előzetes elvárásainkat, és hősének jellemét egysíkúból kifejezetten színessé varázsolni.

A számítógépes MMO játékokat idéző történet ugyanakkor egyben valóságos tárháza annak a szubkultúrának, melyen az 1970-es években születettek nevelkedtek. Az író egy olyan világot teremt hősei köré, melyben Pángalaktikus Gégepukkasztót rendelhetünk a klingon csapostól, miközben a DJ-ként jelenlévő R2-D2 épp egy Duran Duran lemezt kezd pörgetni; vagy ahol szó szerint az életed múlhat rajta, hogy betéve tudod-e a Szárnyas fejvadász jeleneteit, illetve hogy kívülről fújod-e a Gyalog galopp dialógusait.

A Ready Player One-t egyszerűen jó olvasni!

Nyelvezete fiatalos és lendületes (ami természetesen a fordító, Roboz Gábor érdeme is), cselekményvezetése pedig feszes tempójú és mégis alapos. Ráadásul minden korosztály megtalálhatja benne a számítását: a fiatalabb geekek valószínűleg a könyv videojátékos vonaláért lesznek oda, míg az idősebbek nosztalgikus mosolyokat szórnak majd minden rejtett és egyértelmű utalás felé. Sci-fi és cyberpunk rajongóknak, valamint vérbeli kockáknak kötelező olvasmány, a többieknek pedig „csupán” erősen ajánlott!

 

Ernest Cline: Ready Player One

Agave, 2012

Fordította: Roboz Gábor

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

2 hozzászólás

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

  • „A semmiből feltörő fiatalember ”? 1972-ben született, szerintem egy (a cikk írásakor) 41 éves férfiembert már nem annyira lehet fiatalembernek hívni. Kicsit hiteltelenné válik a kritika, amikor az író azt sem tudja, kiről ír… dehát megszokott, hogy kis orszégunkban mindenki kritikus, aki olvasott már 10 oldalnál hosszabb szöveget, vagy látott amerikai filmet.

  • Tehát azért hiteltelen a könyvről írt kritika, mert máshogy értékeljük a 41 éves életkort. Értem. Penge logika! 🙂

Podcast

Hirdetés

Hirdetés