Magazin

Régi szép idő – 11/22/63

Időutazás neked és nekem, az írónak, a főszereplőnek: a 11/22/63 egy régi fényében ragyogó, ám érettebb Stephen King alkotása. És csakugyan „letehetetlen”.

Stephen King újra a régi! Ez visszhangzott az irodalmi világban, amikor A búra alatt megjelent és visszaadta az írófejedelem elveszettnek vélt dicsőségét. Azt már kevesebben kérdezték meg a valóban zseniális könyv után, hogy vajon egyszeri véletlen volt-e, egy fellángolás az alászálló karrierben, vagy King csakugyan újjászületett.

Nos, itt a 11/22/63, és King csakugyan újjászületett. Legújabb regénye nem csak egy értelemben időutazás. (Mármint idehaza legújabb, odaát június 4-én épp megjelent a Joyland.)

Időutazás a könyv egyrészt a cselekmény miatt. Jake Epping, a harminc körüli, egyedül élő angoltanár az 1960-as évekbe ugrik vissza, hogy megakadályozza JFK meggyilkolását, és ezzel szebb jövőt teremtsen mindenki számára. A könyv pedig alaposan kihasználja az ugrás ötletét. A szerző nem arról híres, hogy tömören fogalmazna, és most is hosszú, szemet gyönyörködtető leírásokat és ötletes kis mellékszálakat kapunk, hogy King bemutathassa az ’50-es évek végi, ’60-as évek eleji Amerikát – azt az Amerikát, amely még őriz valami ártatlanságot és még nem fedezte fel a konzumer társadalom mélységeit. És azt az Amerikát, ahol a nők elnyomása és a feketék majomszámba vétele természetes. A zenére őszintébben táncolnak az emberek, mint a 2010-es évek ipari hangzásvilágára, de az „emberek” fogalmába nem szükségszerűen tartoznak bele azok, akik nem fehér férfiak.

És az ugrás nem csak a régi szép idő kijózanító meséjében bontakozik ki, hanem a sztori King-módra kérlelhetetlen logikájában is; az idő itt nem játékszer, és semmi sincs következmények nélkül.

Időutazás aztán a könyv King számára is: a regény ötlete 1971-ből származik, csak ő akkor még nem érezte magát felkészültnek a tömérdek kutatáshoz, amit a téma igényelt. Márpedig King nem volt hajlandó puszta fantáziát írni: mélyen beleásta magát a korszakba, helyszíneket keresett fel, belebújt Oswald bőrébe, neveket és tényeket kutatott. Az eredmény egy kísértetiesen valósághű cselekmény, egy libabőröző alternatív univerzum. King ugyanazt a csodát műveli a réges-régi világgal, amit a kortárs kisvárosokkal szokott volt karrierje elején; megeleveníti őket, szavakkal látja el a csak titokban meglévő benyomásokat, puszta kifejezésekkel is elkápráztat.

stephen_king_112264_3Ami nyomán persze kénytelen vagyok értékelni a magyar kiadást is. Szántó Judit az író rutinos fordítója, és most is remekelt, olyasvalakinek azonban nehéz ezt átéreznie, aki nem élt a régi időkben. Jake Epping egy ponton azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a mai „motel” szót használja egy régi szinonima helyett – feltételezem, eredetiben a „drive-in” lehetett az –, és ezt a régi szót Szántó Judit „autósszállás”-nak fordítja. Szüleim szerint ez egy bevett magyar kifejezés volt akkortájt, amikor a könyv játszódik. Én sose hallottam. Jól tette a fordító, hogy használta, vagy sem? Én boldogabb lennék, ha minél több szót és nevet meghagyott volna eredetiben, de a dolog ízlés kérdése.

És végül időutazás a könyv az olvasó számára is. Te és én ugyanis a régi Kinget kaptuk vissza új, érettebb formában. A regényen érződik a nagyobb megfontoltság. Ha úgy tetszik, egy írókarriernyi bölcsesség. Sokkal finomabban tálalja jellegzetes témáit, mint a vad korai regények. De ha a 11/22/63 nem is horror, azért a szerző stílusjegyei megtalálhatók benne. Itt is ólálkodik egy hajthatatlan gonosz, és itt is szívesen manifesztálódik emberekben. Jake sose érezheti magát biztonságban – és te se, én se.

stephen_king_112263_2Azt írja a fülszöveg, hogy a könyv „letehetetlen”. Túlzás lenne? Kialvatlanul is muszáj voltam késő éjjelig olvasni, a másnapi munka dacára, mert King zseniális meseszövő, megtalálta régi önmagát, de érettebb is lett egyben; a végén fájt a szemem, de csak olvastam tovább, mert ez a letehetetlen regény tényleg az.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya