Dan Chişu nyolc – köztük a legjobb rendezés és a legjobb operatőr kategóriájában – Gopo-díjra jelölt filmje, a Bukarest Non-stop, egy tipikus román lakótelep életéből ragad ki egy részletet, frissen, fiatalosan, néha humorosan, néha pedig szívszorítóan.
A Bukarest Non-stop négy szálon futó történetének szereplőit Achim (Gheorghe Ifrim) a panel lábánál álló boltja köti össze, előbb-utóbb megfordul itt mindenki. Jeny (Olimpia Melinte) a lelépésre készülő örömlány és az őt hurcolászó taxis (Tudor Smoleanu), Tedi (Toma Cuzin), a szerelme bocsánatáért esdeklő nőcsábász, a nyugalmazott katona (Ion Besoiu) és a két, nagy dobásra készülő szélhámos, Gelu (Alexandru Papadopol) és Bodo (Dorian Boguta). Néhány átlagos ember, átlagos problémákkal – és egy éjszaka, ami nem várt kihívások elé állítja őket.
Dan Chişu saját forgatókönyvéből rendezett filmjét nézve adja magát az összevetés Kevin Smith, ma már szinte kultikus státuszba jutott alkotásával, az 1994-es Shop-stoppal. Smith sokkal merevebben ragaszkodott a bolthoz: mind térben, mind szereplőit tekintve szorosabbra fonta a szálakat. Chişu sokkal később közelít az üzlethez, komoly alapozást ad a négy sztorinak, és később is időről időre eltávolodik térben is. S bár bizonyos történetelemek a panel nélkül nem lettek volna megugorhatók, kár, hogy az író-rendező nem kötötte még erősebben Achimhoz a cselekményt.
Az itt érzett hiány mutat rá arra, hogy Chişu kicsit sokat akart markolni. Sok szálat mozgat, erősen kidolgozott karaktereket ábrázol, és hol vígjátéki, hol drámai cselekményt épít. Minden szál önmagában is megért volna egy filmet, a nyugalmazott tiszt története a maga vitriolos párbeszédeivel, élces humorával és szívszorító fináléjával különösen szépre sikerült. De ennyi minden nem fér el egyetlen filmben: ellentmondásos érzelmek és a befejezetlenség érzése kavarog a nézőben.
Ez sem csorbít azonban a film erényein. A Bukarest Non-stop egyik legnagyobb erőssége hús-vér karakterei. Senki sem fekete vagy fehér, mindenkinek megvannak a jó és az árnyoldalai, és ezeket Chişu nagyon hatásosan tudja ábrázolni. Az egyik legjobban megrajzolt alak maga Achim: remek figura, összetett és ellentmondásos, nyíltan rasszista, de segítőkészsége révén mégiscsak szerethető. A mostanában az Érettségiben is látható Gheorghe Ifrim remek alakítást nyújt – csakúgy, ahogy a román film igazi veteránja, a ma már 85 éves Ion Besoiu is az öreg katona szerepében.
Dan Chişu talán nem tudta maradéktalanul teljesíteni vállalásait – de így is érdemes és érdekes filmet tett le az asztalra.
