Magazin

Sarkcsillag – A Gyűrűk Ura

John Howe: Gandalf megérkezik Hobbitfalvára (http://www.john-howe.com)

a_gyuruk_ura_konyvA Gyűrűk Ura az irodalom egyik pólusán ragyog, mi pedig egyre távolodunk tőle. Süllyedünk a hétköznapok és a deheroizáció és a relativitás felé. Ez nem baj: nagyszerű művek származnak abból is. De azért néha jólesik feltekinteni A Gyűrűk Ura felé.

A sokszáz könyv között, amit olvashattam, fiatal korom legnagyobb élménye A Gyűrűk Ura; ugyanúgy maradt meg bennem az, amikor először olvastam, mint a régi karácsonyok: háborítatlan béke. Azóta alig volt a kezemben. Sosem éreztem, hogy megfelelő lenne a pillanat. Habár közhely, de az ember egyre jobban belenő a maga hétköznapjaiba, és ha nincs szerencséje, egyre kevésbé képes átélni ugyanazt a csodát.

Pedig a könyv csoda, egyedülálló mű, nem is csak egy ok miatt.

A Gyűrűk Ura hatalmas méretű történet: Tolkien egyszerre volt képes hihetetlenül apró részletekkel telezsúfolt és dimenzióiban grandiózus világot teremteni. A „legenda” mérete folyamatosan nő, ahogy az olvasó egyre többet ismer meg a háttérdinamikából: egy hobbit kalandja fajok szövetségét mozgató háborúvá bővül, az a gonosz földi inkarnációjának megdöntésévé, az tovább egy világkorszak lezárásává, és amikor biztos lehetsz benne, hogy ennél nincs feljebb, akkor rájössz, hogy amit olvastál, az a nem emberi fajok letűnésének és az ember világuralmának kezdete a tolkieni mitológiában – s mindez a cselekmény szintjén végig megmarad néhány főhős esendő kalandjának. (A skálát A szilmarilok bővíti még tovább teljes mitológiává.)

A példátlan méretű eposz szövegszinten egyben szépirodalmi teljesítmény is – ámbár óvatosan le kell szögezni, hogy az angol prózáról nem sok jót mondtak kezdetben, magyarra viszont nagyszerű fordítók ültették át, tehát lehet, hogy a mi könyvünk jobb, mint az eredeti. Hanem az biztos, hogy a stílusa egyedi és konzisztens; más fantasy-írók nem tudták ebben megközelíteni. Tolkien meleg humora, jóindulata szereplői iránt, szigorú logikájú világépítése minden egyes oldalon örömtelivé teszi az olvasást.

Mindez valamelyes magyarázatot jelent A Gyűrűk Ura mindent elsöprő hatására. Műfajteremtő, számolatlan (száz-)milliók olvasták, rengeteg írót befolyásolt, filmváltozata is a legjobb filmek között van számon tartva, a rajongói pedig valóságos minitársadalmat alkotnak a maguk egyesületeivel, eseményeivel, elemzéseivel, tudományos folyóirataival. Valamelyes magyarázatot, de nem eleget.

John Howe: Gandalf megérkezik Hobbitfalvára (http://www.john-howe.com)

Tolkien eposza megjelenése óta kapott hideget-meleget egyaránt. A kritika eleinte nem értette, aztán meg hallatlan népszerűségével nem tudott mit kezdeni – és azzal sem, hogy a könyv tagadni merészeli a kortárs irodalom trendjeit, és dacosan (vagy archaikusan, ahogy tetszik) egyszerű marad: az antitézis uralja, nyílt archetípusokból áll a szereplőgárda, újat nem mond, csak a hatalom-kísértés, sors-akarat, élet-halál, kihívás-bátorság ezerszer átmesélt témáit feszegeti. „Fekete-fehér”, mondták.

A Gyűrűk Ura, lényege szerint, a Jó és a Rossz háborújáról szól, és e tekintetben valóban fekete-fehér: a Sötét Úr maga a gonoszság, semmi árnyalat nincs benne, a jók ügyének jósága pedig ugyanúgy megkérdőjelezetlen. Jobban megnézve azonban csak a fekete marad fekete – és az olyan fekete, amilyet más történetben azóta se bírtak festeni –, de a fehér már árnyalódik.

Egyetlen ember, tünde, törp vagy hobbit (vagy más) szereplő sem tökéletes; sem a viselkedésük, sem az indítékaik nem makulátlanok; még a nagy gonddal legtisztábbnak leírt Galadriel úrnőt is megkísérti a Gyűrű. Gandalf makacs és hirtelen haragú, és személyes elszámolnivalók is hajtják. Aragorn tétovázik. Frodó el is bukik: végül képtelen legyőzni az önzést és bírvágyat, amit a Gyűrű kelt benne. A könyv egyik legnagyobb irodalmi értéke a karakterek ábrázolása; Tolkien jó sok látszólag felesleges mondatot ad a szereplői szájába, amik csak arra szolgálnak, hogy jobban megvilágítsák őket. (Jellemábrázolásban a könyv jócskán a film felett áll.)

Hogyan válik a sok kis tökéletlen szereplő egyetlen Jóvá? Sokak szerint a könyv csúcspontja az a szinte jelentéktelen bekezdés (amilyenből a komótosan fogalmazó Tolkien sokat beillesztett, gyakran a puszta leírás vagy a prózai szépség kedvéért), amikor Frodó közeledve Mordorhoz, legnagyobb megpróbáltatásai között egy éjszaka felnéz az égre, és ráébred, hogy az ott ragyogó csillagok fölötte állnak minden földi gonosznak, akár győz a küldetés, akár elbukik. A Gyűrűk Ura világában jelen van a tökéletes fény, csak messze, kívül a földi harcokon. A könyv szépsége így válik erővé: akik harcolnak benne, nem önmagukért teszik, hanem egy felsőbb érték nevében.

Gondoljunk bele Tolkien szilárd moralitású univerzumának erejébe: maga az idealizált világ azok számára, akik hisznek az erkölcsi abszolútban, és maga a múlt, egy eltűnt felfogás azok számára, akik nem. Mindenkinek érthető üzenetet mutat, csak egyeseknek allegória, másoknak mese.

John Howe: A Holtak útja (http://www.john-howe.com)

És talán egyre jobban süllyed a meseség felé. A XX-XXI. század populáris irodalma (és filmművészete, egyébként) eddig jórészt arról szólt, hogy a hősök közelítenek a talajhoz: a deheroizácó folyamatában a morális választások bizonytalanná válnak, a jó/rossz abszolút kategóriái eltűnnek, de legalábbis megfakulnak, a gonosz átélhető lélektani hátteret kap, a hős pedig egyre kevésbé támaszkodik rajta kívül álló vezérlő erőkre. Ennek a sötétedésnek léteznek csodálatos eredményei: a realizmus kiváló művészeti teljesítményeket szül. Azonban egy olyan világból, amelyikben a relativitás és a földközeliség a norma, A Gyűrűk Ura fényesen emelkedik ki. Irodalmi erényei és roppant mérete lehetővé teszik, hogy az abszolút moralitás leglátványosabb példájává váljék, és ezért sarkcsillagot jelent az irodalom számára; ez itt Észak, ez itt a legteljesebben archaikus, legfeketefehérebb mű: egy pólus. A másik pólus még nem létezik, de egyszer elérünk oda is (gondolom, ott olvad majd össze a protagonista és az antagonista, és tűnik el a küzdelmek értelme). És akkor majd a fantázia minden emberi teljesítményét mérni lehet egy skálán.

Én valóban úgy emlékszem az első olvasásra, mint a régi karácsonyokra, és valóban ugyanúgy távolodom – süllyedek – lefelé attól a tökéletességtől. De mint sarkcsillagnak, talán a fénye is elég, akár Frodó számára az úton Mordor felé. Állítólag a Biblia mellett A Gyűrűk Ura az egyik mű a világon a legnagyobb példányszámban létező könyvek dobogóján. Ha ez így van, jól van.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya