Magazin

Scudder józanul – Tánc a mészárszéken

A Scudder-sorozat a krimiirodalom legjobbjai között van, bár minőségre nem egyenletes: az eddig itthon megjelent kilenc könyv között akad néhány igen erős, néhány átlagos és kevés gyönge is. A Tánc a mészárszéken a sorozat egyik fénypontja.

Matthew Scudder olyan ritka sorozathős, aki öregszik és fejlődik, ahogy az idő halad. Az első Scudder-kötetben még az élmény újszerűsége dominált, ez a modern hangvételű hard-boiled krimi (vagy neo-noire, esetleg újklasszikus, ahogy óhajtjuk). A következőkben még mindig a cselekményen volt a hangsúly, de egyre inkább előtérbe került Scudder lecsúszása a lejtőn, vesztésre álló küzdelme a várossal és az alkohollal. Mire elértünk a sorozat eddigi csúcspontjához, a Nyolcmillió halálhoz, már egyértelműen Scudder önmagával való küzdelme volt a fő téma. És akkor, éppen mielőtt ő is egyikévé vált volna a nyolcmilliónak, letette a poharat.

Scudder az aktív alkoholizmus idején is egyike volt a krimiirodalom kiemelkedően érdekes figuráinak (Lawrence Block egyik nagy erőssége a karakterformálás). A döntő változás óta lezajlott kötetek során viszont valósággal kiszínesedett. Több élet és több mélység költözött bele; most inkább él, mint valaha, és már versenyben van az általam krimiben valaha olvasott legjobb karakter díjáért (kevéssel elmaradva Block másik zseniális teremtménye, Keller mögött).

Ezt az új Scuddert a Tánc a mészárszéken úgy bontakoztatja ki, mint a régit a Nyolcmillió halál. A Tánc a mészárszéken akár az eddigi, kilenc jó könyvön át tartó fejlődés összegzésének is felfogható. Scudder már nem magányos: minden eddigi szövetségese, mindenki, akin segített, mellé áll a mostani harcban. Scudder maga józan és éles, de még erőt vesz rajta néha a sötét város, ilyenkor pedig világosabban látja annak mélységeit, mint valaha.

A 2013-as A Walk Among the Tombstones című filmben Liam Neeson játssza Matthew Scuddert. (Tökéletes választás.)

Van ez a mulatságos kis verseny a Block-könyvek fülszövegei között: folyton arról írnak, hogy Scudder „alászáll” vagy „lemerül” a város minden addiginál sötétebb bugyraiba. A Tánc a mészárszéken mocskos mélységei azonban csakugyan minőségileg újak: a mostani alászállás nem hasonlít az előzőekre, a megoldás pedig radikálisan új színt visz Scudder kemény jellemébe. Matthew Scudder, mint narrátor és főszereplő, egy eleven és nagyon sötét New York igazi krónikása, és még sosem volt olyan józan, következésképpen pedig sosem adott olyan éles képet a világáról, mint most. Az alkohol és a személyiségproblémák szükségszerűen elhomályosítják a látképet, bármennyire is jót tesznek a fantáziának és költőiségnek. Most Scudder és a sorozat New York-ja egyaránt a hidegebb realitás felé mozdult el.

Ebben sokat segít, hogy a regény írásszínvonalában is Block legjobbjai közé tartozik. A párbeszédek (melyek a Scudder-történeteket állandóan dominálják) talán itt a legjobbak, különösen az önmagában is fantasztikus karakter Mickey Ballouval. Scudder elmélkedései szikárabbak és józanabbak (akár ő maga). A krimi cselekménye átlagos minőségű (ami azt jelenti, hogy a zsáner egészén belül elég jó), de nem is ezen van a hangsúly.

Mert bár ez csak egy halovány érzés, fél mondattal alátámasztva a könyv vége felé, de a Tánc a mészárszékennel talán kezd kibontakozni egy megváltástörténet a megviselt exzsaru számára (nem hiába elmélkednek a könyvben ritkán, de annál súlyosabban Istenről). Matthew Scudder mintha valamiféle egészséges élet felé haladna. Nagyon messze van tőle, de talán, talán. Hát úgy legyen.

Tánc a mészárszéken (A Dance at the Slaughterhouse)
Agave Kiadó, 2012

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya