Magazin

Viennale 2017: Bombabiztos rendőrbiztos – Lökéshullám

A Viennale egyik legkülönösebb filmje a Lökéshullám volt, de csupán műfaja miatt. A sok lassú, párbeszédekre épülő film után az adrenalinszintemnek egyből alárobbantott ez a vadiúj hongkongi akcióthriller, melyben a bombaszakértőt Andy Lau játssza. 

Hongkong mindig is híres volt akciófilmjeiről. A legismertebbek talán Bruce Lee alkotásai, esetleg az Ip Man-filmek. Más stílust képviseltek Jackie Chan földhöz ragadt, de verekedésjeleneteiben már a fizikával dacoló mozijai (Részeges karatemester, Rendőrsztori). Ott inkább a humor volt a prioritás, mely a pontosan megkomponált közelharcokban mutatkozott meg elsődlegesen. John Woo korai rendezései (A bérgyilkos, A fegyverek istene) viszont már a lövöldözéseket vegyítették a stilizált lassításokkal és a kung-fu filmekre jellemző fegyelemmel. Egészen egyedi, markáns stílusjegyeket lehet felfedezni Hongkong akciófilmjeiben – még Hollywood is nyúlt tőlük pár ötletet. A Mátrix vagy a John Wick című filmek akcióit egyértelműen a Távol-Keleten alkalmazott technikák inspirálták.

A kérdés: vajon tanult-e valamit Hongkong a nyugati filmesektől?

Cheung (Andy Lau) a rendőrség legjobb embere. Amellett, hogy a bombák hatástalanításának szakértője, még beépített emberként is remekel a helyi alvilág legrettegettebb figurái közt. Egyik akciója azonban csak félig sikerül, mert a körözött gengszter testvérpár egyik tagja megszökik, és egy évvel később visszatér, hogy bosszút álljon. Peng Hong (Wu Jiang) börtönbe zárt testvérét igyekszik megszöktetni, ehhez pedig egy egész alagútnyi embert ejt túszul. A helyszínre Cheungot vezénylik ki, mert ő az egyetlen, akivel a terroristák hajlandóak tárgyalni. Hosszú éjszaka áll hősünk előtt, mely során többször is kockáztatnia kell saját életét, hogy megmenthessen másokat.

Az első gond rögtön az, hogy a film váza egy intelligenciát nélkülöző B-kategóriás sztori, mintha csak egy ’90-es évekbeli VHS borítójának hátuljáról nyúlták volna. Herman Yau rendező szerencsére nem másodvonalbeli szinten készítette el a Lökéshullámot. Nagyon igényes akciójeleneteket kapunk, melyek dinamikusak és jól szólnak. Az eseményeknek pedig tétje van. Éreztem, hogy

bárkit eltalálhat a golyó, senki sincs igazán biztonságban – ez rengeteg feszültséget kölcsönöz a jeleneteknek.

A két órás játékidő viszont indokolatlan marad. Ha ilyen botegyszerű a koncepció, nincs szükség a szétnyújtására, mert a néző képes beleunni a sorozatos bombarobbantásokba. Egy idő után a fül mellett elsüvítő lövedékek zajossá válnak, a suspense-t pedig nehéz kitartani. Cheung a filmben több bombát is hatástalanít, de tudjuk hogy legalább a film végéig biztosan életben marad, így aki a közelében tartózkodik, biztosan megússza. Azért a Lökéshullám így is egy merészebb alkotás hollywoodi testvérfilmjeihez képest. Nem sajnálja a drámai jeleneteket, bár az arányokat ott sem ismeri – túlságosan teátrálisak.

A főszerepben található Andy Lau egy karizmatikus főhős. A történet megfelelő morális alapot ad karakterének, így mindig értjük, mit miért tesz. Erős kontraszt hozzá képest a terroristavezér, akinek motivációi harmatgyengék, terve pedig túlságosan komplikált – még Cheung se kell hozzá, hogy belebukjon a végén. Eleinte nagyon örültem, hogy a film a realizmus irányából közelíti meg a cselekményt. Az első felében gyakorlatias és valóságosnak tűnő információkat kapunk robbanóanyagokról és a bombák bonyolult működéséről. Sokkal ijesztőbbé válik ezek után egy kamionnyi töltet tele drótokkal és kábelekkel. Ám a hollywoodi sablonok ilyenkor a legfájóbbak, ugyanis

a végére „két zsinóros dilemmává” silányul a komplikált probléma.

Nem csak ez a gond a filmmel. Igazából az eredetiség teljes hiánya okoz fennakadást, hiszen olyan filmet látunk, ami akár Hollywoodban is készülhetett volna a ’90-es években. Nem ezt várjuk egy 2017-es hongkongi alkotástól. Nem ad már újat, ha a Die Hard: Az élet mindig drága városban rohangálós cselekményvezetését, vagy a Daylight: Alagút a halálba helyszínét beemelik. Ezek több mint húsz éves történetek. Hongkong eddig tempót diktált a hollywoodi akciófilmeknek, most mintha ő akarna felzárkózni.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com