Magazin

Spanyol Filmhét 2016: Szteretoípiadömping – Spanyol affér 2.

llega-secuela-apellidos-vascos A baszkok után a katalánokat figurázzák ki a Spanyol affér 2-ben, kétségtelenül sikerrel. Sajnos más tekintetben kínosan középszerű a film, ráadásul szinte kizárólag spanyoloknak szól. Ugyanakkor pont ezért érdekes látni, milyen most a közgondolkodás Spanyolországban.

2014-ben hatalmas sikerrel vetítették a Spanyol affért, amely hazájában minden idők második legnézettebb (!) filmje lett, rövid idő alatt több mint hatmillióan látták. A népszerűség mellé viszonylag jó kritikai fogadtatás párosult, a folytatás tehát elkerülhetetlenné vált.

A történetet pedig úgy írták meg, hogy a korábbi szerkezet megismétlődhessen. Rafa (Dani Rovira) visszaköltözött Sevillába, ahol hiába próbál úgy élni, mintha mi sem történt volna, voltaképpen nem képes túllépni Amaián (Clara Lago). Ezért amikor Korro (Karra Elejalde) meglátogatja, és közli, hogy a lány ismét – és immár ténylegesen – házasodni készül, azonnal indul az esküvő megakadályozására. Különösen, amikor megtudja, hogy a vőlegény ezúttal egy katalán férfi.

Mindenki visszatér tehát az első részből, ami Merche esetében különösen erőltetett (ő játszotta az alkalom szülte anyát a hamis lakodalmon). Helyszín gyanánt pedig ismét egy elszakadni vágyó régiót választottak – Katalóniát –, hogy a nemzetiségi sztereotípiák kifigurázására építhessék az egész filmet.

spanish_affair_2

A pikáns csavar a történetben a katalán függetlenség hozzáadása. Pau, a vőlegény (Berto Romero) ugyanis attól fél, hogy a nagymama, Roser (Rosa Maria Sardà) kora folytán már nem élheti meg a független Katalónia megszületését, ezért azt hazudja, hogy ez valójában már bekövetkezett, így az esküvő színpompás katalán tematikában zajlik. Természeten elsősorban humorforrásként szolgál ez a szál, de látni kell, hogy komoly tükröt is mutat a társadalomról. A Good bye, Lenin!-ben igen hasonló volt az alaphelyzet, és éppen a történelem megbuherálására adott reakciókból lehetett megvizsgálni, kinek mi a valódi véleménye a rendszerváltásról.

A látottak alapján Spanyolország nem készült fel tartománya elszakadására, az viszont teljesen készen áll. A poén kedvéért a község spanyol lakosait nemes egyszerűséggel ingyen borral és sonkával fizetik le, de amikor Rafa andalúziai vendégei megérkeznek, azonnal kihívják a rendőrséget. Mégis valahogy azt sugallja a film, hogy a függetlenség elkerülhetetlen, és azt igazából már csak halogatni lehet – ahogy teszi ezt egyébként ravasz alkotmányos és jogi eszközökkel a központi kormányzat.

spanyol-affer-2

Sajnos más tekintetben végtelenül középszerű a Spanyol affér 2. Óvakodnak ugyan a fingós-böfögős poénoktól, újszerűség azonban nincs benne, kizárólag a nemzetiségekkel kapcsolatos sztereotípiákat figurázzák ki. Különösen sokat lovagolnak a dialektusokon, ezt viszont csak a spanyol nyelvjárásokat ismerők tudják értelmezni (lásd még francia verzióban: Isten hozott az Isten háta mögött). Más humorforrást, ami például helyzetkomikumra vagy a karakterek lényéből fakadó gegekre épül, egyáltalán nem tapasztaltam, így viszont a klisék csak ismétlődnek, és egy idő után ténylegesen belefáradtam. A legnagyobb gond azonban egyértelműen a forgatókönyvvel van: az első tíz perc után, sőt a karakterek bemutatkozásának pillanatában szó szerint minden fordulat egyértelműen kiszámítható.

Úgy tűnik, a szintetikus ismétlésre már Spanyolországban sem voltak annyira vevők, a korábbi óriási siker ugyanis elmaradt, és csak hatodannyian látták a Spanyol affér 2-t, mint az első részt.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com