Magazin Papírfény

Kiálts rám, s fölkelek! – Stephen King: A Hosszú Menetelés

King_A_Hosszu_MenetelesStephen King korai regénye rendkívül kegyetlen olvasmány: oldalról-oldalra nő bennünk a kiábrándultság, a düh és a fájdalom. A fejezetek végére pedig mintha saját lábunkban éreznénk a megtett kilométerek ólomsúlyát.

Amikor az ember teljesítménytúrára, esetleg egy hosszabb hegymászásra készül, az indulás előtt mindig felméri erejét, ellenőrzi felszerelését, majd izgatott várakozással tekint az indulás pillanatára. Tudja, hogy alaposan felkészült, rengeteget edzett, tehát minden rendben lesz. Kezdetben vidáman cseverészünk útitársainkkal, gyönyörködünk a természetben és minden pillanatot csodálatos ajándékként élünk meg.

Ahogy telnek-múlnak az órák, egyre inkább magunkba fordulunk. Ahogy megjelennek a fáradtság első tünetei az izmokban, testünk egyre merevebb lesz, agyunkat már nem köti le a táj szépsége. Egy idő után bágyadt monotonitásban tesszük egyik lábunkat a másik elé, bámuljuk az utat magunk előtt és az idő megszűnik létezni. A kimerültséget leküzdendő agyunk kizár mindenféle külső és belső hatást. Amikor a fáradtságnak elérjük azt a fokát, hogy agyunk már nem tudja kizárni a fájdalmat és minden egyes lépést kínként élünk meg, akkor könnyen elfeledjük miért is kezdtük el ezt az egészet. Eljutunk arra a pontra, hogy már nem számít, elérem-e azt a rohadt csúcsot, vagy, hogy teljesítem-e a távot. Egy dolog érdekel: hogy megpihenhessek.

Stephen King regénye egy alternatív Amerikában játszódik, ahol minden évben megrendezik a Hosszú Menetelés nevű versenyt, melynek keretében 100 fiatal fiú indul útnak keresztül az országon. A szabályok nem túl bonyolultak: aki lassabban megy, mint 4 mérföld/óra, azt a menetet felügyelő katonák helyben lelövik. Nincs pihenés, nincs megállás, aki utoljára talpon marad, az győz és zsebeli be a Jutalmat.

King ezen alkotását 1979-ben adták ki az USA-ban, tehát viszonylag korai munkájának tekinthető, ami a minőségen egyáltalán nem, viszont későbbi műveiben kibontott kedvenc témáinak megelőlegeződésében érződik. A regény ismételten Maine államban játszódik, így a kor kisvárosi Amerikájának éles szemű megfigyelését és részletgazdag bemutatását (Cujo, Tóparti kísértetek, A búra alatt) a menetelő fiúk beszélgetéseiből kibomló életeken keresztül tárja elénk.longwalk_book_covers

Az író másik többször visszatérő témája az erőteljes médiakritika. A Tortúrában a szappanoperákban, a sorozatokban és ponyvákban rejlő veszélyekre figyelmeztet éjsötét iróniával. Jelen alkotásában ez a kritika nem válik a mű központi elemévé (a témát King a Menekülő emberben fejlesztette tökélyre és járta körbe a legalaposabban), ám a fejezetek elején olvasható valós kvízműsorokból, sportközvetítésekből és filmekből vett idézetek kegyetlenül rímelnek az adott fejezetben végbement történésekre. Ez a megoldás felbukkan majd Oliver Stone 1994-es filmjében a Született gyilkosokban is, amely az átmedializált világ felett mond kíméletlen kritikát.

King több művének is központi alakja a tinédzser, akit nem csak társai, de az egész közösség kivet magából. A fiatal Carriet nem csak osztálytársai közösítik ki, de vallási fanatikus anyjával is állandó harcban áll, elnyomott frusztrációit pedig egy kegyetlen vérfürdőben adja ki magából. King itthon kevésbé ismert, máig kiadatlan regénye, a Rage szintén egy tinédzser fiú egzisztenciális válságát mutatja be, aki úgy vesz revansot az őt ért sérelmekért, hogy miután kivégzi néhány tanárát, túszul ejti osztálytársait. Érdekes adalék, hogy az író mindhárom regényt mindössze 5 év leforgása alatt (1974, 1977, 1979) vetette papírra.

Míg azonban korábbi munkáiban a fiatalok elégtételt tudnak venni az őket ért sérelmeken (saját kárhoztatásuk árán is), A Hosszú Menetelés főhősei csupán beáldozható gyalogok a Rendszer sakktábláján. Ezek a srácok (korukból kifolyólag is) önként jelentkeztek a versenyre: valaki a pénznyereményből fakadó kiugrási lehetőséget látja benne, valaki az ezzel járó népszerűséget, de egyvalami mindannyiukat összeköti: mindenki egyfajta felnőtté válási rituálénak, erőpróbának tekinti a versenyt. King zsenialitása abban áll, hogy a verseny előrehaladtával, a fáradtság első jeleivel, a kiszámolások kegyetlen bemutatásával pillanatok alatt szétszaggatja a fiúk életére eddig ráboruló ártatlanság szövetét. „És nem hiszem, hogy valóban tudomásul vettem volna ennek az egésznek az igazságát. Azt hiszem, úgy képzeltem, hogy amikor az első srác kidől, célba veszik a puskákkal, meghúzzák a ravaszt és akkor kis cédulák repülnek ki a csőből, amikre azt nyomtatták, hogy BUMM… és… az őrnagy azt mondja, hogy április elseje és mindenki hazamegy.”longwalk_final

Ezek a fiúk egyetlen nap alatt válnak férfivá, de King ennél is tovább megy. Ahogy egyre elcsigázottabban vonszolják magukat a túlélők, egyre több társukat lövik agyon, és visszagondolnak korábbi gondtalan életükre, a könyv végére ezek a hajdanán élettel teli tinédzserek kiégett aggastyánok lesznek. Ebben a 3 napban több halált és embertelenséget látnak, mint mások egész életük során, és olyan kegyetlen kihívásokkal kell szembenézniük, ami bárkit összeroppantana.

Ezalatt a néhány nap alatt döbbennek rá, hogy olyan ideákat kergetnek, amiket soha nem fognak elérni: sem gazdagok, sem híresek nem lesznek. Csupán járulékos veszteségek, statiszták egy főszereppel kecsegtető, véget nem érő színdarabban, ahol a halál rostálja ki a nem megfelelően felkészült jelölteket. De hát nem ezt csináljuk egész életünk során? Sikert, pénzt, csillogást, elismertséget hajszolunk, de soha nem érjük el. Mindig kell valami, ami mozgásban tart minket, ami az előbbre jutás lehetőségével kecsegtet. „Az öszvér nem szeret szántani. De a répát szereti. Így hát egy répát lógatsz a szeme elé. Az öszvér répa nélkül kimerül. Az öszvér répával az orra előtt sokkal később fárad el” – mondja a fiatal Stebbins, aki már az elejétől fogva érti a „játék” lényegét. Ezek a fiúk a menetelés során, szépen lassan döbbennek rá, hogy a hőn áhított célt soha nem fogják elérni és, hogy mindannyiukat becsapták. Ezen tudás birtokában menetelnek át a másvilágra. King talán soha nem volt ennyire reményvesztett és kiábrándult.

[author_bio author=”dunaimarcell”]

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com