Magazin

Szarajevó 2017: Szufi Sztalker – A mag

Egy ember bolyong a török pusztában, és termőföldet keres egy határok és nyelvek nélküli, fertőzött világban. Semih Kaplanoglu fekete-fehér disztópiája, A mag (angolul Grain, eredeti címén Buğday) Tarkovszkij és a szufi örökség útján járva kiált egy emberségesebb, tisztább világért.


Hirdetés

Errol (Jean-Marc Barr) genetikus, aki egy halott világban próbál szaporodásra képes búzát termeszteni. Utolsó reményként átkel a fallal elzárt, fertőzött senkiföldjére, hogy megtalálja Cemilt (Ermin Bravo), akinek különös elmélete van a génmódosított gabonákról. Az út azonban, amit Errol a válság megoldása miatt kezdett, hamarosan misztikus, belső utazássá válik.

Semih Kaplanoglu, aki Leyla Ipekcivel közösen írt forgatókönyvéből dolgozott, filmjét sem sci-finek, sem disztópiának nem tekinti: bár egy meghatározatlan jövőben játszódik, a génmanipuláció és a migránsválság éveiben mégis a mostról szól, és aktuálisabb, mint valaha. Bátor film, ami hol könnyebben, hol nehezebben felfejthető szimbólumokkal mesél el egy egyetemes történetet, melynek a legnagyobb üzenete messze túlmutat önmagán:

ébresztő az egész emberiségnek, amit nyelvek és vallások feszítenek szét!

Kaplanoglu filmje misztikus, már-már vallásos mű, ami azonban nemcsak egy hagyományból táplálkozik: a szufi tanítások, a buddhista értékek, Tarkovszkij lélektana és a tudomány kényelmesen elfér benne egymás mellett. 

A rendező művét nem tartja sci-finek, mégsem tudom nem annak tekinteni. Bevallom, nem ismerem a törökök zsánerfilmes hagyományát, de az orosz örökséggel mutatott erős kapcson túl látom benne, hogy ha nem is reflexióként, de kommunikál Az ember gyermeke vagy a Csillagok között gondolataival is. Az iszlám felületes ismeretével, azt hiszem, sokkal kevésbé tudtam értelmezni A magot, mint azok, akik járatosabbak a török kultúrában, de ennek ellenére is egyértelműen kiderült, hogy milyen hihetetlenül sokrétű film ez.

Sajnos azonban A mag nem hibátlan – a legnagyobb gyengeséget a nemzetközi színészgárda mutatja, az egyes művészek ugyanis igen eltérő minőségben és eszköztárral játszanak. Míg A nagy kékségből ismerős Barr és a bosnyák Bravo kifogástalan alakítást nyújtanak, a mellékszereplők több alkalommal zökkentettek ki papírízű játékukkal a film valóságából. Ez sem csorbítja azonban nagy mértékben az élvezhetőséget – A mag izgalmas intellektuális utazás, amire mindenképpen érdemes vállalkozni.

 

A cikket az HBO magyar bemutatója kapcsán a magyar címmel frissítettük 2018. szeptember 15-én.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés