Magazin Papírfény

Büszkeség és balítélet meg a lovak – Szélesi Sándor: Kincsem

Ez a Kincsem nem az a Kincsem, bár a lényege hasonló: Szélesi Sándor regénye is egy szerelmi történetbe ágyazva meséli el a magyar csodaló sikereit.

A Kincsem-film páratlan sikere elhomályosította a tényt, hogy eredetileg nem ez lett volna az egyetlen mozgókép a híres versenylóról. Sokáig Bereményi Géza is tervezgette, hogy filmre viszi Kincsem történetét – a projekt már valószínűleg sosem valósul meg, de hogy milyen lett volna, arról képet kaphatunk Szélesi Sándor klasszikus hagyományokat követő történelmi regényén keresztül. (Szélesi a tervezett film irodalmi forgatókönyvéért felelt, ezt dolgozta most át.)

A filmpremier idején arról elmélkedtem, hogy Herendi Gáborék miért rugaszkodtak el a valóságtól, és miért alakították kalandos, szenvedélyes mesévé Kincsem hihetetlen, de mégiscsak egyhangú történetét. Nos, Szélesi Sándor egy másik utat választott: ő Blaskovich gróf életében egy létező szerelmet kutatott fel és duzzasztott a regény fő témájává, de eközben ragaszkodott a tényekhez.

A végeredmény pedig sajnos nem az ő, hanem a film választását igazolja.

Szélesi otthonosan mozog a sci-fi, fantasy és thriller műfajában, a Kincsem mégis meglepően földhöz ragadt történet. Kincsem gáncs nélküli diadalútja itt nem kap olyan ellenpontokat, amik – az izgalmas versenyleírások szünetében – fenntartanák az érdeklődésünket. A szerző a történelmi hűség oltárán feláldozta a fantázia jótékony teremtő erejét: ahol ismeretlenek a szereplők motivációi, érthetetlenek a döntéseik vagy hézagos a tényanyag, ott nem sikerült színesen, átélhető módon kitöltenie a hiátusokat.

A legnagyobb probléma kétségtelenül a figurák egyszerűsége. Történelmileg ugyan hűséges a regény, hiszen Blaskovich alacsony és komoly emberként, jó gazdaként jelenik meg, cserébe viszont szörnyen unalmas, kiszámítható karakter. Hatalmas diadalként kellene értékelnünk a legkisebb kilépését a komfortzónájából. Titokzatos szerelme, a színésznövendék Szabó Karolina még nála is vázlatosabb alak – nagyjából fiatal, okos és szép, így a kapcsolatukat nehéz átérezni. A körülöttük mozgó tengernyi szereplőnek pedig egyszerűen túl kevés „játékidő” jut ahhoz, hogy megismerjük őket vagy egyáltalán megjegyezzük a nevüket.

A történet nagyjából a Büszkeség és balítélet sémáit követi: az említett fogalmak keserítik meg a két főhős kapcsolatát, a háttérben pedig mellesleg ott galoppozik Kincsem. A társadalmi elvárások, a saját előítéleteik, szociális meghatározottságuk és rossz döntéseik között őrlődő Blaskovich és Karolina kapcsolata talán formabontó, mégsem megbotránkoztató vagy izgalmas. Azaz a Kincsem cselekménye kevés meglepetéssel és invencióval szolgál – ami még nem feltétlenül lenne baj, ha olvasmányosan, lendületesen és izgalmasan játszaná újra az ismert paneleket és mutatná be az ismeretlen történelmi apróságokat. Sajnos nem ez történik. A szereplők darabossága, erkölcsössége, korrektsége a szenvedélyek szikráit is elnyomja. Párbeszédeik ritkán hatnak természetesnek.

A regény mélységei pedig egy „kötelezők röviden” kötetét idézik.

Szélesi hajlik a népnevelésre is, hosszan és kissé tudálékosan ismerteti a korabeli pesti helyszíneket, miközben – a szöveg eredetét alig leplezve – egy forgatókönyv részletességével tudósít a szereplők mozgásáról, ruháiról és külsejéről. Nem könnyíti meg a befogadást, hogy Szélesi mindehhez egy archaizáló, a klasszicizmus kimódoltságát idéző stílust választott. Mindez nemcsak, hogy megterheli a cselekményt, de a hangsúlyokat is eltolja. Végeredményben nehéz eldönteni: Kincsem címmel egy történelmi kis színest, viszontagságokkal felturbózott lektűrt vagy lóéletrajzot olvasunk. Éppen emiatt nehéz megtalálni a történet ívét is, a „mondanivalót” is.

Figyelemre méltó, hogy a Kincsem végül önnön csapdájába esik. A történelmi hűséggel tüntető kötet végeredményben ugyanúgy ürügyként használja a lovat, mint a szabadossága miatt kritizálható film, hiszen – bár a könyv időkeretét Kincsem élete adja – a ló sikerei inkább háttértörténetként jelennek meg a gróf és környezete viselt dolgai mellett. A Kincsem méltó módon emlékezik meg a címszereplőről, ez a szál a legkevésbé problémás – ugyanakkor ez a lóexploitation sem őróla szól: inkább márkaként használják a nevét a korabeli lóversenyvilág, a magyar nemesi birtokok és Pest színházi életének panorámájához. Ami összességében menthetetlenül rétegművé teszi a Kincsemet.

 

Szélesi Sándor: Kincsem

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya